Európa identitásai

„Ilyesmi érzés fogott el szombaton, miközben bámultam a szakállas nőt. Conchita Wurst a szakállas nő (a paradicsommadár) neve. Magyarul ő a Kolbász Conchita – ami szép, beszélő név. És Európa imádta Kolbász Conchitát. Őrjöngve szavaztak rá, és Kolbász Conchita megnyerte a versenyt. Eközben Európa kifütyülte a dögös orosz ikreket. Mert Európa nagyon toleráns, de annyira azért mégsem… Beérett a gyümölcse a kretének munkájának. Emlékeznek még a német alkotmánybíróság nevezetes döntésére? »Az ember nem az, aminek születik, hanem aminek érzi magát.« Emlékeznek még a svédek komoly problémáira, a férfiak ülve pisiléséről? És arra, hogy Svédországban a középiskolákban már van semleges nemű vécé is, hogy a Kolbász Conchiták is tudjanak hugyozni valahol… Igen, barátaim, most végre valóban eljött a szép, új világ! Ott állt  szombaton este ez a Kolbász Conchita a színpadon, arany színű estélyiben, műkörmökkel, műszempillákkal, kifestve, szakállal, és énekelt nekünk valami szart a Főnixről. Énekelt női hangon, női gesztusokkal, végig affektálva. Aztán várta a szavazás végeredményét. Amikor már látható volt, hogy győzni fog, Kolbász Conchita ájuldozott, kezét szakállas arca elé kapkodva pihegett, sírt, meresztgette szemeit, nézett az égre, affektált, manírokat pufogtatott, és annyira mű, annyira gennyes és undorító volt, hogy ökölbe szorult az ember keze. Európa pedig csak szavazott és szavazott, Kolbász Conchitára, mert Európa úgy érezte, muszáj megmutatnia, mennyire toleráns. Conchita győzött. Egy kedves barátom értelmezése szerint: »Európa szavazott a dögös szőke svéd nőre meg a bögyös lengyel csajokra, aztán a számítógépszobák mélyén kibuherálták nyertesnek az undorító, tehetségtelen osztrák, szakállas nénit.« Egy másik barátom pedig imigyen értelmezett: »Tudod, a lengyel csöcsös mosónők mellé kellett egy antitézis.«