A felszabadítás színháza – Vidnyánszkyról

2014. március 03. 10:38

Az új felállású Nemzeti óriási lehetőség számunkra, hogy megértsük: ami konzervatív, az nem maradi; amiben szeretet van, az nem csöpögős; ami optimista, az nem bugyuta; ami formabontó, az nem önmagáért és az alkotó dicsőségéért való.

2014. március 03. 10:38
Kóczián Mária
Talita

„Vidnyánszky ugyanis nem abban az avíttas értelemben nemzeti, keresztény és konzervatív, ahogy manapság azt sajnos még sokan elképzelik. Színháza mindent újraértelmez. Ahogy tette azt a Bánk bánban is. Nem fogja elkényeztetni, elszórakoztatni a nézőit ismert színpadi közhelyekkel.

Színháza a mozgásé. Előadásai hihetetlenül dinamikusak. Szinte mindig több dologra irányítja figyelmünket a színpadon. Nemcsak egy szereplő van a középpontban egyszerre, és a nézőtől is függ, hogy éppen ki köti le a figyelmét. Aki a hagyományos pesti színházhoz szokott, és nem találja mindebben a mégis megvalósuló rendet, érezheti azt is, hogy káosz, összevisszaság, amit lát. Nem csoda, hogy ez az egyik leggyakoribb kritika ellene.

A magyar néző hozzászokott a kifogástalan szövegmondáshoz, némi mozgással, megnyugtató, könnyen követhető és értelmezhető hangsúlyokkal. Ezt Vidnyánszkynál nem mindig találja meg. Nála a színészek megkapják a jogot és a lehetőséget arra, hogy játsszanak, hogy élhessenek a színpadon. A színész sokkal inkább médium, aki nem egyszerűen csak beszél és mozog, hanem teljes emberi valójában jelen van. És amit közvetít, az nem az író, a rendező, a közönség elvárt értelmezése, »mondanivalója«, hanem ennél sokkal több. Mi nézők nem egyszerűen jól szórakozunk, hanem a színész jelenlétével, a zenével, a fényekkel, a szöveggel a szemünk előtt valósul meg valami: a teremtés részesei lehetünk. Az emlékezetes Bánk bánban például ezért lehetett hiteles László Zsolt annak ellenére is, hogy akkor még a szövegmondása, dikciója nagyon is kifogásolható volt. Erőteljes színpadi jelenléte feledtette ezt a hiányosságot. (...)

Az új felállású Nemzeti óriási lehetőség számunkra, hogy megértsük: ami konzervatív, az nem maradi; amiben szeretet van, az nem csöpögős; ami optimista, az nem bugyuta; ami formabontó, az nem önmagáért és az alkotó dicsőségéért való.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 32 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
brabant89
2014. augusztus 06. 21:46
Tulajdonképpen az írás jó, látszik, hogy a szerző szereti Vidnyánszky rendezéseit, azoknak formabontó volta ellenére (vagy épp azért). Az egyetlen elgondolkodtató dolog az, hogy a szerző 10, 8 és 7 évvel ezelőtti Vidnyánszky rendezésekről beszél. Mi van most a Nemzeti Színházban? (Régi Vidnyánszky rendezések mennek, mekkora az érdeklődés, és mekkora a siker?)
brabant89
2014. augusztus 06. 21:46
"Vidnyánszky színháza nem prűd. Káromkodás, trágárság, meztelenség van itt is, de ez nem zavarja a nézőt, mert nem öncélú, nem önimádó. Mindig csak akkor káromkodnak-trágárkodnak-meztelenkednek, ha annak valóban helye van a darabban." Bezzeg Alföldinél ez mind öncél. LOL.
mickamakka
2014. május 30. 14:35
de ha egyszer tényleg félház van. nincs közönség. nincs kire kicserélődni. a szar és érdektelen színház nem kell. márpedig a nemzeti színház ma érdektelen. ennyi.
flora_
2014. május 05. 22:36
A Vitéz lélek nem éppen a csúcs rendezése Vidnyánszkynak, jelenleg a következő előadás így áll: http://nemzetiszinhaz.jegy.hu/auditwiev.php?eid=253688&aid=1937&vid=264
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!