Az ingyenebéd ára

„Egy pillanatra higgyük el, hogy jól számoltak a LÉT szakemberei! Tegyük fel továbbá, hogy a magyar költségvetés is elbírná az alanyi jogon járó, feltétel nélküli alapjövedelmet. Mert még ebben, az egyébként igencsak valószínűtlen esetben is megmaradnának bizonyos társadalomfilozófiai kérdések. Hiszen, ha elveszik a családtámogatási rendszert és a gyermekek után járó adókedvezményeket, megszűnik a közmunka (mint lehetőség), és elvesznek minden más szociális juttatást azoktól, akik önhibájukon kívül kerültek ki a munkaerőpiacról, de vissza szeretnének kerülni oda – akkor mit ér az ötvenezer forintos ingyenebéd? Ráadásul az alanyi jogon járó juttatást azok is megkapnák, akik az életet és magántulajdont bűnözőként megkárosították.

Így, ha még megvalósítható is lenne a LÉT által megfogalmazott agyrém, akkor is szétverné a társadalmi igazságosságba vetett hitünket. De szétverné a szolidaritást is, amely valójában nem azt jelenti, hogy a közösen megtermelt javakat igyekszünk egyenlő mértékben, minden mérlegelés nélkül szétosztani; hanem azt, hogy a dolgozók által megtermelt javak egy részéből visszaosztunk azoknak, akik szeretnének, csak jelenleg nem tudnak hozzátenni a közjavakhoz, mert betegek, munkanélküliek, várandósak, vagy éppen a most megszületett gyermekükre vigyáznak.”