Permetezünk

„Természetesen a harc, a háború mindig áldozattal jár. Ez az egész valahogy olyan, mint egy gerillaháború. A kirekesztő megnyilvánulásokat szervezők gyáva, gerinctelen, sötétben bujkáló lények. A szervezők rejtőzködnek, és amikor megtaláljuk őket, bűneiket mindenféle hazugsággal, az alkotmányos jogok félreértelmezésével, a magyarokat külföldről ért támadásokkal, vagy éppen a cigánybűnözéssel indokolják. Ezek egyike sem indok, de mindenesetre sokszor elégséges muníciónak a valódi problémák elhomályosítására. A szélsőségek elleni harc a tábor nézőszámának bizonyos csökkenésével jár. Ugyanakkor a családok, az asszonyok, a tisztességes szurkolók egy része tart ezektől a senkiháziaktól, és minél jobban hirdetjük a kártevők elleni harcot, annál jobban tartanak a rendes emberek az esetleges mérkőzésen történő incidensektől. Szóval nehéz úgy irtani a férgesét, hogy közben növeljük az egészséges gyümölcstermést. 

Mégis, valamilyen szinten lépnünk kell. Nekünk. Talán első lépésként meg kell szüntetnünk a gyáva anonimitást biztosító állóhelyeket. Természetesen ezzel a legolcsóbb jegyár is megszűnik, de miért akarnánk olcsó bejutást biztosítani azoknak, akik irtózatos károkat okoznak nekünk? Anyagi és erkölcsi kárt. Módot kell találnunk arra, hogy a biztonsági szolgálatunkkal és a rendőrséggel együttműködve a nézőtéren helyet foglaló renitens szurkolókat a lehető leggyorsabban örökre eltávolítsuk a Bozsik-stadionból. S, ha mindezt megtettük, akkor meg kell próbálnunk a futballszerető közönséggel tudatni, hogy ez az a hely, ez az a stadion, ahol a régi idők atmoszféráját élvezhetik gyávák, barbárok, nyilasok, és más söpredék részvétele nélkül. S, ha ehhez még sikerülne a régi idők fociját is felidézni fiatal játékosainkkal, akkor akár mindannyian nyertesek is lehetnénk.”