Csillagkapu

„Bajnai itt külsős, sőt ő tulajdonképpen a »demokratikus ellenzék«, 1987-ben ő a Független Hallgatói Tagozat elnöke a Közgázon. Nem könnyű akkor hivatalosan elismert ellenállónak lenni. De itt ő igazából csak kibic. Gyurcsány Ferenc, a kor szürke-koszos divatnadrágjában és csíkos ingében alelnök. Azért külsejében is mutatja, hogy más, sehol egy vékony bőrnyakkendő – hol van még ekkor a nyugati márkákat vele megismertető Klára asszony. Ő alkudni vagy robbantani készül.

Ekkor döntenek a székházak sorsáról is. Az épület, ahol ők ülnek, például 950 millió forintért kerül át a Magyar Hitel Bank Rt.-hez – később majd más színekben erre üzletel Kulcsár is, de ez talán csak a történelem cinizmusa. Ennyit ér-e, melyik párt kasszája felé megy ez a pénz is? (Mesterházy Attila MSZP-elnök biztosan nem tudja, hiszen ő új vezetés, a múlthoz köze semmi, pipacslélek volt Gyurcsány előtt és után is, államtitkárság, frakcióvezető-helyettesség és a párt elnökségi tagsága bizony kirekesztette minden múltbeli információból.)

Fletónak nem teszik a döntés, az ő lobbija más lobbi éppen. Kirobog, új szervezetet hirdet, Új Nemzedék néven. Akkor még Gordon – s csak mellesleg, Schifferék ifjabbik Jánosa – is vele tart. Akkor hangzanak el az ominózus mondatok.

A röpke időutazás célja nem is az volt, hogy helyén kezeljük a gyurcsányista óriás molinók szövegét, az legfeljebb röhejre késztet. De kérem, gondolják végig, hogy most azok hirdetnek összefogást a köztársaságért, akik anno nemcsak a republikánus eszmét, hanem mindent lenyúltak, még azt is, ami le volt betonozva.”