De hát kérem, micsoda dolog ez?

„Véletlenül se bagatellizáljuk el azt a nyilvánvaló tényt, hogy a szocialista vezetésű magyar titkosszolgálat első embere néhány évvel ezelőtt tárgyalt és együttműködésben állapodott meg a magyar alvilág egyik első emberével, úgyhogy amikor a mostani magyar miniszterelnök felháborodva osztja meg hű mikrofonállványaival a címben idézett műkérdést, akkor egyetértünk. (...) 

Csak azt a magas lovat tudnánk feledni, amelyen ülve ez a mélyen morális indíttatású felháborodás mintegy természetes jelleggel elhangzott. Erről a magas lóról ugyanis igen alaptalan dolog nyilatkozni. Semmi sem relativizálja jobban a szoci korszak eme jelentős botrányát, mint a három éve napi szintű botrányokat gyártó miniszterelnöknek ez a szelektív – és ebből következően: álságos, tehát demokráciaromboló (ha még van hová) – műfelháborodása. (...)

Nincs mit szépíteni: a hatalom kvázi rendeleti úton a saját haverjainak, családtagjainak, szomszédainak, kedvenc CBA-jának, Continentaljának, polgármestereinek, felcsúti strómanjaiknak kedvezett. Úgy, hogy pl. a Continental főlobbistája a törvénytervezet kidolgozásában is részt vehetett. Úgy, hogy a pályázat feltételeit menet közben folyamatosan módosítgatták. Úgy, hogy a botrányos döntésnek máig nincs felelőse, a szaktárca és a pályázatot csak kiíró, de az ügyben nem döntő Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit (NDN) Zrt. egymásra mutogat (»A Zrt. a döntéshozatalban nem vett részt, így az eredményekkel kapcsolatos kérdések megválaszolásában nem kompetens.«). Úgy, hogy a pályázaton elnyerhető pontszámok felét érő üzleti tervnek nincsenek nyilvános, számon kérhető kritériumai. Úgy, hogy az eddigi szakmai teljesítmény, tapasztalat annyit sem ért, mint egy eltaposott csikk a trafik bejáratánál.”