A Magyar Banántól a Délkeleti Sárkányig

„2007-ben, amikor az eki még eki volt, a fű meg fű, Gyurcsány pedig a miniszterelnök, Matolcsy György két társával, Csizmadia Norberttel és Csordás Lászlóval együtt úttörő kísérletbe kezdett: mi történik, ha pszilocibin nevű pszichoaktív alkaloidot tartalmazó szárított gomba fogyasztása után próbáljuk meg értelmezni Magyarország gazdaságföldrajzi adatait? A bátor utazás eredménye »A magyar gazdaság térszerkezeti változásai - Térbeli dimenziók, fejlődési tengelyek, övezetek« című mű lett. Matolcsy, Csizmadia és Csordás ott, ahol ortodox elődeik csak városokat, számoszlopokat és grafikonokat láttak, olyan csodás dolgokat fedeztek fel, mint a Magyar Banán, az Okos Tavak, a Déli Duna Csáp, a Dél-magyarországi Bumeráng és a Dél-keleti Sárkány. (…)

Aztán beüt a »geodizájn« és megjelennek a vicces alakzatok. Ez nyilvánvalóan a tanulmány veleje. A jelen és a jövő döntéshozói 2007 óta nem vaktában költik el a fejlesztési pénzeket, hanem tisztában vannak azzal hogy az osztrák és a szlovák határ mentén ott sárgállik a magyar banán. Matolcsy persze nem ragad le a kis részleteknél, a banánt ugyanis tök önkényesen rakja össze az unalmas nevű Nyugat-magyarországi Modernizációs Vonalból és a Duna-menti Innovációs Tengelyből, jóllehet ő maga mondja, hogy ezek sajnos nem kapcsolódnak össze, mert Győr és Sopron között nincs rendes gyorsforgalmi út. De mennyire más, ha ezentúl van saját Banánunk!

A Déli Duna Csáp is furcsa, mert a Mester végig azt magyarázza, hogy mennyire eltérő mikrorégiókat fűzött össze a pompás név alatt. De jól begombázva, sőt még anélkül is ki ne a tréfás nevet választaná a lehangoló valóság helyett? A Dél-magyarországi Bumeráng is bizonytalanul repül, mert miközben bumeráng, a legfejletlenebb, legleszakadott térségekből több is erre a területre esik. De ha én a Kaposvár-Pécs-Baja-Szeged-Békéscsaba-Debrecen íven élnék, én is inkább bumeráng lennék, mint bármi más.”