A református egyházi hiteltől Trianonig

„Ha Huszár Ágnes a fenti sorok szerint járt volna el, egészen biztosan más magyarázatot talál a kölcsönfelvételre. A hitelt ugyanis a Magyarországi Református Egyház egyházkerületei és Szeretetszolgálati Irodája vették fel intézményfejlesztésekre, a Magyarországi Református Egyház alkotmánya szerinti illetékes döntéshozó testületek jóváhagyásával. Ez ilyen egyszerű. Nincs itt semmiféle »titok«, amelynek a megfejtéséhez efféle teóriák gyártására lenne szükség. Így viszont a cikk írója olyan »megtévesztő ideológiai konstrukció« csapdájába esett, amelyek ellen állítólag a Galamus-csoport küzd.

Nos, ami a kölcsönfelvételen túl a tényeket illeti: A Magyar Református Egyház nem valamiféle íróasztal mellett kitalált „etnikai alapú”, expanzionista szerveződés. Nem jött itt létre semmi új, hanem végre kifejeződést nyert a magyar reformátusok történelmi közössége. Nem irányul ez senki ellen, nem szünteti meg a határon túli magyar református egyházak jogi függetlenségét, nemzetállami kereteit, nem született itt semmiféle olyan új, határokon átívelő hierarchikus egyházi jogi személyiség, amely valamiféle újonnan kreált, központosított végrehajtó hatalom révén megnyitná az utat bármiféle nacionalista revanspolitika számára.

Ugyanakkor igenis kimondja és elismeri a Kárpát-medencei magyar reformátusság mindig is meglévő szellemi-lelki egységét.”