Erre tessék gombot varrni, Magyar úr! Az Európai Bizottságnak pedig ezúton is hálásan köszönjük
Némelyeknek egyszerűen mindig sikerül olyan szögből nézni az eseményeket, ahonnan Magyarország egy merő lúzer. Francesca Rivafinoli írása.
A szőlőszemek töppedni kezdtek, a héj a töppedésnek köszönhetően hasadt ki – idén így következett be az aszúsodás. 2500 litert így is sikerült összehozni.
„Az igazi különlegességnek számító, aszú típusú vörösbor előállításához viszont egy kevés esőre csak szükség lett volna.
Ahhoz, hogy a nemespenész megtelepedjen a szőlőn, és az aszúsodás folyamata meginduljon, a bogyóhéjnak ki kell repednie. Az ehhez szükséges magas páratartalmat elősegítő eső idén valóban elmaradt, de így is jó volt: a szőlőszemek töppedni kezdtek, a héj a töppedésnek köszönhetően hasadt ki - így következett be az aszúsodás. 2500 litert így is sikerült összehozni; se nem sok, se nem kevés, de a minősége kiváló! Persze ez még hordóban van, de csak két évig - ez nagy előnye a tokajival szemben, melynek négy év érlelésre van szüksége.
A tokaji kollégák nem veszik rossz néven, hogy ön is használja az aszú kifejezést?
Gróf Grassalkovich Antaltól kezdve minden nagy elődöm aszú típusú vörösbornak hívta ezt a különleges kincset, de nem akarok én senkivel se vitát, konfliktust: ezért forgalmazom a magamét Kadarisszima fantázianéven. Arra viszont mindig emlékeztetek, hogy Franz Schamstól, a hazai szőlészet atyjától kezdve minden régi borszakíró együtt emlegette Tokajt és Ménest. Ők úgy mondták, hogy mindkét bor egy-egy drágakövet helyez Bacchus koronájára - az egyik az aranyat, a másik a gyémántot. A történelem folyamán a két borvidék soha nem rivalizált, inkább kiegészítették egymást. Amíg a török ki nem pusztította a szerémségi borvidéket - amelyet az elmúlt évtizedben Maurer Oszkár barátom, hála Istennek, új életre keltett -, addig királyainknak és a nemes uraknak e három területen: a Szerémségben, Tokajban és Ménesen volt szőlejük, boruk. Ennek a régi dicsőségnek a helyreállításán dolgozom számos borásztársammal.”