Színe van meg anyaga - a Kistehén és az Intim Torna Illegál új lemezei

„Nem szabad kifelejteni, hogy az ITI talán a legtervszerűbben építkező magyar zenekar manapság, amely igyekszik mindenre odafigyelni, az egyedi fellépő ruháktól kezdve a tudatos közönségépítésig, és a tagok szerint is legnagyobb erősségük az energikus élő koncertek. Az előző lemeznél, a Cirkusznál is azt vélelmeztük, hogy a dalok a koncerteken kelnek majd igazán életre, és ebből a szempontból a Kísérlet sem jelent komoly dalszerzői fejlődést - az album nagy részét lendületes, nem túl bonyolult rockszámok alkotják, melyekkel biztos meg lehet őrjíteni a szépszámú közönséget élőben. Márpedig az Intim Torna Illegál az elmúlt évek egyik, ha nem a legsikeresebb új koncertprodukciója, amely sikerrel hasznosítja a külföldi koncerttapasztalatokat és a kistehenes múltat, és úgy tűnt, megvan a saját hangja is - mégis hogy jön most ide a Tankcsapda? Nekem személy szerint fogalmam sincs, de az új lemezen a csak nyomokban fellelhető umcaccázás és magyar alterrockos hatások mellett bizony a dalok többsége a Csapdát juttatja az eszembe.

Hallgassuk meg például a Dobj egy kötelet! című zárószámot, vagy az Eva Mendes című slágervárományos dalt, csukjuk be a szemünket, és próbáljuk meg nem azt képzelni, hogy Lukács Laci énekel - nem lesz egyszerű. Ez még önmagában nem bűn, hiszen mégiscsak a legnépszerűbb rockzenekarunkról van szó, amely biztos az utánuk jövők közül is sokat befolyásolt - na de az ITI messze nem egy gimis zenekar. A szövegek és a számcímek alapján viszont inkább asszociálnánk a Kiscsillagra vagy esetleg a Quimbyre, miközben van szám, amiről a Supernem tekerős punkpopja is eszünkbe juthat. Úgyhogy még az is megfordult a fejemben, hogy a címadás egyáltalán nem véletlen, és ez az egész kísérlet valójában arról szól, ki veszi észre a poént - már ha egyáltalán van ilyen.”