Sz. L.’s gone

„Kezdjem onnan, hogy volt szerencsém szerkeszteni az összes könyvét? (...) Vagy jöjjek azzal, hogy a vérengző mimóza klasszikus példánya, és be ne szólj neki, a legapróbb hibáért se, mert el leszel mondva a lehető legnagyobb fórumon, a lehető legnagyobb hangerővel az elképzelhető legerkölcstelenebb utolsó féregnek? Az ad hominem technika utólérhetetlen mestere ő. Vagy hogy nincs az az isten, hogy a központozás vagy az egybe-külön írás bizonyos szabályait megjegyezze? Bahh.

És mégis. 2000-es indexesek talán ha hárman vagyunk még Zsófival, Dave-vel. Hát, basszus, ez rossz. És hát akármekkora faszfej, amikor ő nyomja (nyomta) a polt, az pörög, bazmeg, ember úgy nem érzi zsigerből, mit akar a barom olvasó. Vagyis hát, a kurva életbe, visz a zsákjában egy rakás pi-t, basszameg. Ez persze mind mellékes. A fő bajom, hogy elment a majdnem utolsó ember, aki tud írni. (Ha az utolsó is elmegy, főbe is lőhetem magam. So it goes.)”