Könyvelőirtás?

„A munkahelyvédelmi lépések, általunk egyébiránt zömében helyeselt, a minap minden választónak megküldött tervei között szerepel a legkisebb, évi hatmillió forintot meg nem haladó árbevételű vállalkozások számára kitalált tételes kisadózás választásának lehetősége. Benne az ígérettel, ehhez ugyan még söralátétnyi bevallás sem szükségeltetik, hiszen év végén az adóhatóság megelégszik majd az egymondatos nyilatkozattal, miszerint a delikvens árbevétele alatta maradt ama hatmilliós határnak. (...)

Külön írást igényelne annak részletes kifejtése, hogy a korszerű jövedelemadózási, járulékszedési rendszerektől idegen, teljesítménykorlátos tételes adózás helyett mennyivel célravezetőbb, tágabb körre kiterjeszthetőbb lenne az egyéni vállalkozóknál már régóta meglévő, úgyszintén minimális adminisztrációt igénylő, forgalomarányos átalányadózás rendszerének továbbfejlesztése, aktualizálása. Ám a kormányzat azon törekvése, hogy a kisvállalkozókat minimális, havi öt-tízezer forint megtakarítás okán leválassza az őket, igaz változó színvonalon, de mégiscsak adószakmai tanácsokkal ellátó könyvelőkről, már csak (könyvelői) munkahelyvédelem miatt is érthetetlen. Mert ahogy például, bár fésű és olló minden háznál akad, hajat mégsem igen vágunk magunknak otthon, úgy a művelt nyugat példáján a pénzügyi-, könyvviteli- és adótani problémáit is inkább szakemberre kellene bízza a mi feltörekvő régiónk lakossága is. Nem beszélve az állami adóhatóság munka- és energiamegtakarításáról, azáltal, hogy adóügyekben hozzáértőkkel tárgyalva, akár félszavakkal is megértetheti magát...”