Nem volt törvénysértő a Pesty Fekete Doboz

„Pesty László dokumentumfilmje megpróbált szakítani a magyarországi cigányság problémáinak megszokott bemutatásával. A rendező a bevett távolságtartással szemben testközelből, a kisebbség tagjainak főszereplésével mutatta meg a cigányság integrációs gondjait. A tradicionális diskurzussal történő szakítás jele, hogy a mű gerincét Forgács István nagy port kavart cikke adta. A szerző célja, hogy tudatosan szakítson a cigányok helyzetéről folyó közbeszéd tabuival, mert bízik abban, hogy a problémák kibeszélése megváltoztathatja a kedvezőtlen beállítódásokat. Forgács, ha úgy tetszik, a feje tetejéről a talpára állította a problémát, és a társadalmi okok felvonultatása helyett az egyén és a csoport felelősségét helyezi a középpontba.

Forgács István szerint – akinek saját sorsa is bizonyíték minderre – a cigánysággal kapcsolatos problémák az egyén és a család szintjén orvosolhatóak. Az említett perspektívából a szociológia meglátásai, a kulturális és történelmi determináció tézisei irrelevánsak, a társadalmi gondok az egyéni psziché átformálásával korrigálhatóak. Az elmúlt évtizedek cigánypolitikájának sikertelen próbálkozásai, a felülről szerveződött eredménytelen reformok őt magát erre a megállapításra vezették. A jó szándék által motivált paradigmaváltás és a különböző tabuk ledöntése azonban utat adhat olyan olvasatoknak is, amelyek a cigánysággal szemben sértőnek és kirekesztőnek tarthatják a dokumentumfilm üzenetét, hiszen a műsorszám számos, a többség által a romákhoz kötött deviáns magatartásformát mutatott be. A megszokottól eltérő elméletek, a provokáció – ahogy Réz András esztéta a filmben is fogalmazott – kétségtelenül hasznos lehet, amivel kikeveredhetünk »az ortodox cigánypolitika« csapdáiból, ugyanakkor a fenti gondolatok opponensek nélküli szerepeltetése az előítéletesség látszatát hordozhatja magában.

A műsor a Médiatanács megítélése szerint több okból sem volt jogsértő.”