Jó-e a többlet?

„A folyó fizetési mérleg egy azonosság egyik oldala. Egyfelől méri az export és az import, valamint a külföldre teljesített és onnan kapott jövedelemáramlások nettó egyenlegét, másfelől – ezzel teljesen azonosan – méri a belföldön megtermelt jövedelmek (GDP) és ezek felhasználásának (elköltésének) különbségét. Vagyis folyó fizetési mérleg hiánya annak az országnak van, amelyik többet költ annál, mint amennyi jövedelmet termel. A hiány pontosan azt mutatja, hogy a költés adott szintjéhez az otthon megtermelt jövedelmen túl külföldi forrást kell bevonni. A többlet esete pont fordított, többlete annak van, aki kevesebbet költ a jövedelménél, vagyis aki külföldre utalja forrásai egy részét. A mutató tehát a jövedelmek és a költekezés egymáshoz való viszonyának alakulásáról szolgáltat információt, márpedig korántsem mindegy az, hogy a mérleg bármilyen értéke mellett a jövedelmek nőnek, csökkennek, vagy éppen stagnálnak.

Kedvező az összkép olyankor, ha a többlet úgy áll elő, hogy gazdaság gyorsan nő, a költekezés meg elmarad a jövedelmek bővülésétől. Sőt, ha egy ország gyors gazdasági növekedésre számíthat, akkor az sem feltétlenül aggasztó, ha a folyó mérleg deficites, feltéve, hogy a külső források bevonása a tőkeállomány növekedését, vagyis termelő beruházásokat finanszíroz. A beruházási költekezés ugyanis a jövő gyorsabb növekedését szolgálja, vagyis biztosítéka annak, hogy a bevont külföldi forrásokat bőven lesz miből visszafizetni.

A válság elmélyülése óta folyamatosan növekvő hazai folyó mérleg többlet nem ad okot az optimizmusra, hiszen annak okozója sokkal inkább a belföldi felhasználás gyengélkedése, semmint a termelés felfutása, az utóbbi ugyanis szintén éppenhogy stagnál. A belföldi szereplők közül a háztartások és az állam is pont gőzerővel próbálja leépíteni a korábban felhalmozott adósságát, vagyis alig költenek, és így aktívan javítják a külső egyensúlyt. Ennél is aggasztóbb, hogy a belföldi felhasználás harmadik eleme, az üzleti szektor beruházásai is határozottan csökkennek, ami pedig a jövőbeli fellendüléssel kapcsolatban támaszthat kételyeket.

A folyamatosan »javuló« külső egyensúlyi pozíció tehát olyan események összjátékának a következménye, aminek a legkevésbé sem örülhetünk. A korábbi hazai tapasztalatok fényében szokatlan lesz, de a jelenlegi stagnálásból való kilábalás egyik első jele éppen a külső mérlegpozíció romlása lesz. Ránk férne már.”