Nemzeti Tantervhivatal

„Mi van? Ne legyen irodalom a középiskolában? Legyen, de ne így. Ne kánonnal, kötelező olvasmányokkal, házi feladattal. Váltsa fel ezt valamilyen elemző összefoglaló, szemelvénytár, kedvcsináló ízelítő-kóstoló, amiből minden diák alapszintű vizsgát tesz. Érettségizni meg csak annak kelljen belőle, aki ilyet szeret. Fokozom az eretnekséget: ne is legyenek kötelező érettségi tantárgyak. Legyen három-négy tárgy, amiből érettségizni kell, de hogy melyekből, azt döntse el a diák. Ez volna az első felnőttként hozott döntése. S hogy ne csak a humán értelmiséget és pedagógiát cseszegessem: a mai napig életem legfeleslegesebb, legfrusztrálóbb élményének tartom, hogy négy évig kellett középfokú geometriát, algebrát, trigonometriát, kombinatorikát tanulnom. Miközben akkor is tudtam, hogy a négy alapműveleten, az SZJA-bevallás kitöltéséhez szükséges tudáson kívül soha a büdös életben nem lesz szükségem a matematikára. Mégis ott szenvedtünk, kínlódtunk, rettegtünk én meg a többi humán beállítottságú gyenge matekos. Ismerős? Pótvizsga, korrepetálás, gyomorideg az érettségin: ha megbukunk, a felvételire se mehetünk. Oszt miért? Mire jó ez? S miben különbözik a kötelező orosztól vagy a sorkatonaságtól? Szépreményű fiataloknak, illetve szegénysorból felemelkedni akaró diákoknak hány ezer órája megy el teljesen felesleges dolgok kényszerű bemagolására?”