A lopakodó vádaskodás piszkos eszköz

2012. február 10. 11:18

A zsidóság történelmi tragédiáját, és azt az érzékenységet, amelyet a népirtás nemzedékek sorának a lelkében hagyott, nem szabadna politikai manipulációra használni.

2012. február 10. 11:18

„Tisztelt Képviselőtársaim!

Budapest, 2012-02-08

A minap otthon, Budapesten láttam egy televíziós riportot, amely az Európai Parlament egyik szocialista képviselőjével készült. Képviselőtársunk az úgymond Magyarországon dühöngő antiszemitizmusról beszélt. A magyar zsidóság sorsa felett aggódva, lényegét tekintve ugyanazt mondta, amit az elmúlt hónapokban már mások is, a politikai baloldalon, és a hozzájuk közelálló sajtóban. Nem azért rendített meg, amit hallottam, mert ne találkoztam volna már korábban is a Magyarország kormányát befeketítő rágalom-hadjárattal. Hanem azért, mert képviselőtársunkat értelmes, józan és nyitott embernek ismertem meg, akivel közös bizottságban és közös témákban dolgozva, nem volt nehéz kompromisszumot találni. Ezért ütött szíven, hogy mély átéléssel mondja a valótlant, hiszi amit mond, mert nyilván olyanoktól hallotta, akiknek fenntartás és ellenőrzés nélkül hitelt adott. Tiszteletreméltó képviselőtársamat tehát csúnyán becsapták. Minden bizonnyal olyanok, akiknek a politikai hatalom visszaszerzéséért folytatott háborújába az is belefér, hogy akár saját frakciótársaikat is félrevezessék.

A lopakodó vádaskodás piszkos eszköz. Lopakodó, mivel nem bírja el a bizonyítást és a szembesítést. Szembesítés esetén ugyanis a vádaskodó visszavonul  -  de csak azért, hogy azután, mintha mi sem történt volna, elkezdje elölről. A megtámadott pedig nem mer védekezni, mert fél, hogy a védekezés is visszahullik rá. Engedjenek meg egy kérdést: ha a magyar kormányt vádolók birtokában volna akár egyetlen rossz vagy félreérthető mondat, amely antiszemitizmusról árulkodik, nem tették volna le már százszor Önök elé?

Apám félholtan szabadult egy náci koncentrációs táborból. Nagyanyám a gyermekeivel és a család macskájával megszökött a budapesti gettóból. Életüket annak köszönhetik, hogy mélyen vallásos, keresztény emberek, saját életüket is kockára téve, a pincéjükben bújtatták őket, és másokat is. Nagyanyám férjét ’44 Karácsonyán meztelenre vetkőztetve hajtották a Dunapartra és a folyóba lőtték. A húgán fiatal lányként Mengele végzett kísérleteket, sok évig küzdöttek az orvosok, hogy születhessen gyermeke. Magam zsidó misztikáról írott könyveimben próbáltam megfejteni a túlélés titkát…de ez már nem ide tartozik.

A Fidesz alapítóihoz és vezetőihez több, mint húsz esztendős barátság és szolidaritás fűz, amely soha nem rendült meg, mert soha nem történt olyasmi, amitől okom lett volna ezt az összetartozást megkérdőjelezni.

Magyar vagyok. Magyar patrióta, ha tetszik, aki tudás, érzelem, ragaszkodás és féltés ezer szálával kötődik a hazájához, Magyarországhoz és annak közjogi határain túl élő magyarságához. Soha nem éltem meg ezt ellentmondásként azzal a mély és sokrétű hűséggel, amely a zsidó tragédia minden áldozatához köt, és a zsidó történelem minden spirituális értékéhez és önmegtartó harcához. Az ilyenfajta ellentmondást ugyanis mindig kívülről és aljas indokból próbálják gerjeszteni.

Nem igaz, hogy a zsidósága miatt ma bárkinek is félnie kellene Magyarországon. Szomorú tény viszont, hogy a balliberális politikai közösség elég régóta hajlamos arra, hogy a hatalom megszerzése vagy megtartása érdekében a jobbközép erőkkel és kormányokkal szemben az antiszemitizmus vádját használja fegyverül. Azt sugallva, hogy ha nem ők vannak hatalmon, minden kisebbség halálos veszélybe kerül. Ez szemenszedett hazugság. És roppant mérgező. Higgyék el, a magyar zsidóságból sokan tisztán látják ezt az összefüggést, de hallgatnak, mert túl nagy a csoportnyomás rajtuk.

Amikor egy parlamenti delegációval Izraelben jártam, módom volt ezekről a dolgokról beszélgetni egy igen széleslátókörű izraeli politikussal. Fél szavakból is értettük egymást. Értette, pontosan, hogy mi, a magyar jobbközépen nem akarunk mást, mint egy hazát, amelyet a nemzeti összetartozás és az értékekbe vetett hit kovácsol egybe és tart meg számtalan veszély és válság közepette is. 

Van antiszemitizmus Magyarországon? Szórványosan és a radikális jobboldalon persze hogy van. Amint Európa majd minden országában. A Jerusalem Post-ban megkérdezett Köves Slomó rabbi szerint Magyarországon kevesebb, mint Nyugat-Európa országaiban. Magyarországon azonban sajtószabadság van, ezért néhány valóban förtelmes orgánum ellen nem lehet törvényesen fellépni.

Tisztelt Képviselőtársaim, nézzék el nekem a szokásosnál személyesebb hangvételt. A rasszizmus a magyar kormánnyal szemben súlyos és igaztalan vád. A politikai küzdelem sokféle eszközzel dolgozik. De a rasszizmussal való rágalmazást nem szabadna ebbe az eszköztárba beemelni. A cinizmusnak a politikában is határt kell szabni! A zsidóság történelmi tragédiáját, és azt az érzékenységet, amelyet a népirtás nemzedékek sorának a lelkében hagyott, nem szabadna politikai manipulációra használni. Legyenek tekintettel a holtak emlékére! És legyenek tekintettel az élők hitére abban, hogy megértéssel és jó szándékkal a történelmi terheket lassanként lerakhatjuk a vállunkról!

Kérem tisztelt Képviselőtársaimat, gondolják mindezt higgadtan végig! Aki úgy érzi, szeretné mélyebben is megismerni a magyar helyzetet, készséggel állok rendelkezésére!”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 245 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Papuska
2012. február 11. 18:32
Nagyon örülök, hogy Hankiss Ágnes kimondta! Végre kimondta! Sokkal, de sokkal több zsidó származású honfitársamnak kellene kimondania. És nem csak kimondania, de megtenni azokat a lépéseket, amikkel jóval alacsonyabb szintre lehetne hozni azokat a beteges és zavaros általánosításokat, ami a mi hazánkban megpróbálja megmérgezni a kapcsolatot közöttünk, és tisztességes, normális, hazaszerető zsidó honfitársaink között. Számomra érthetetlen, de ha én szólalok meg, akkor antiszemitizmus, hogy mit keresnek a zsidóság magasabb vallási vezetői között nyilvánvaló kommunista politikai bűnöket elkövető emberek. Vagy, hogy milyen alapon általánosítanak és kiáltanak ki engem is bűnösnek olyan dolgokért, amik megtörténtekor nem is éltem. Milyen alapon leszek kollektív bűnös, hiszen én azért születhettem édesanyám 43. életévében első terhesség, első gyermekeként, mert anyám két zsidó gyermeket bújtatott és lebukott, és nyomorékra verték. Élete végéig beteg volt emiatt, mi meg szegények. Miért kellene nekem és hasonló keresztény embertársaimnak szégyenkezni, visszahúzódni, jóvátenni? Miért közvetítik egyes manipulatív emberek ezt, és a többiek miért hagyják? Ezerszer megkérdeztem ezt magamban, de ha kimondom antiszemita vagyok. Most először merem leírni, hátha valaki, talán valakik elgondolkodnak.
Bánegressy
2012. február 11. 15:54
Úgy is van Ágicica! Pragmatikus pártban csak pragmatikusan! Csak így tovább! Mondhatnám előre az álszent mutyizás, csalás, hazudozás, elhallgatás, félrenézés szent nemzeti hagyományának fenntartásában és megerősítésében. Ez itt mindig használható mentalitás. (Végül is jól jöhet az még a politikai váltógazdálkodás többi érdekeltjének és követőiknek is). Ügyes cikk volt. Hajrá...!hajrá...! Ps.: Mandiner hozzászólásokat sohase olvass! Higgy a zsidó misztikában!
vizesnyolcas
2012. február 11. 12:25
A zsidózók minimum abban hibáznak, hogy nem tesznek különbséget a zsidók összessége és az egyes szélsőségesen gyűlölködő nézeteket valló zsidók között. Ez akkor is hiba, ha az utóbbiak Mo-m éppen a hangadók közül kerülnek ki és akkor is messze nagyobb nyilvánosságot kapnak másoknál, amikor nyilvánvaló hazugságra ragadtatják el magukat.
Akitlosz
2012. február 11. 05:49
Eleget lehetett aggódni a magyarság sorsán is 1919-től kezdve. Na vajon kik miatt? Ebből a cikkből az a nézet tűnik ki, hogy mintha a II. világháború csupán a holokauszt egyik mellékepizódja lett volna. Mennyi film készül a magyarok háborús szenvedéseiről, megpróbáltatásairól és mennyi a zsidókéról? Kiknek, minek van emléknapja? Hát nem a fronton, a Don-kanyarban elesett magyar katonáknak, nem az angolszász terrorbombázások áldozatainak, s nem is a megszálló szovjet hadsereg katonáival kényszerből túl közeli kapcsolatba kerülteknek.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!