Rohan az idő, 37 éve szenvedett halálos motorbalesetet verseny közben Drapál János, a világ egyik legjobb motorosa. A fia, Drapál Ferenc 15 éves volt akkor és ott volt a pöstyéni pályán a tragédia pillanatában.
1985. augusztus 11-én halt meg Drapál János a pöstyéni reptéren rendezett gyorsasági versenyen. Elcsúszott és nagy sebességgel vágódott a gumifalnak. Nem volt esélye a túlélésre. A négy világbajnoki futamot is nyerő klasszis fia azóta felnőtt, 52 esztendős. Ám sosem felejti el azt a napot. „Ott voltam a boxban, az egyik szerelő, az unokabátyám számolta, hogy hányadik helyen áll apu.
Aztán jött a mezőny, ő számolt, de nem látta sehol aput.
Ekkor már tudtuk, hogy biztosan kicsúszott. Ami tragikus, hogy hatalmas, kőkemény teherautó-gumikat tettek a pálya szélére vészmegoldásként, mert ez egy reptéri futam volt. Azoknak csapódott neki, mintha betonfalnak ment volna…A kicsúszáshoz hozzájárult, hogy a reptér felfestése a nagy forróságtól megolvadt, azon csúszhatott meg a motor kereke”– mondja Drapál Ferenc, aki az édesapja nyomdokaiba lépett és később magyar bajnok motoros is lett.
Drapál Ferenc kisgyerekként és az édesapja, a legendás motoros, Drapál János. Fotó: Arcanum/Autó-Motor
Arra a kérdésre, hogy milyen volt az a 15 év, amit együtt tölthettek, a következőt mondta: „Azt a kevés időt, amit együtt lehettünk, úgy élhettem meg, hogy érzelmileg mindent megkaptam, amit egy apa adhat a gyermekének. Különleges ember volt az édesapám, számomra nem motorversenyzőként, hanem elsősorban apaként.” A kisebbik Drapál ötévesen már motorozott, kilencévesen pedig már egy Yamahát vezetett és mindenhová elkísérte az édesapját. A közös képük történetére is emlékszik: „A fotó Opatijában, egy világbajnoki futam alatt készült.
A sapkát, ami rajtam van a képem, ma is őrzöm.”
Drapál Ferenc azt is elmondta, az édesapja imádott fotózni, mellette pedig büszke volt arra az autóra, amelyet 1982-ben vett roncs állapotban. Történt, hogy egy osztrák totálkárosra törte a Mitsubishi Lancer 2000 turbó autóját és Magyarországon hagyta. Drapál János egy autókereskedésben talált rá és megvásárolta. Egy évbe telt, de újraépítette a kocsit. Aztán eljött 1985 augusztusa, a tragikus nap…
Drapál Ferenc felnőtt korában szintén magyar bajnok motoros lett. Fotó: Drapál Ferenc/archív
„A motorozás számomra terápia lett, elmerültem benne apu halála után. Mindenki összeomlott a családban. Augusztus 11-én halt meg, én meg szeptemberben, mintha mi sem történt volna, mentem évnyitóra és iskolába.
Nem tudtam feldolgozni a halálát, mindent gépiesen csináltam tovább.
Volt egy VHS-kazettám, amelyen világbajnoki futamok voltak. Három órás kazetta volt. Mikor hazajöttem az iskolából mindig elindítottam. Egy évvel később kaptam egy motoros bukósisakot. Sokszor a fejemen volt, egyszer még abban is aludtam” – folytatja Drapál Ferenc, akit akkoriban nehezen élte meg, hogy az édesapja halála után kevés ember nyitotta rá az ajtót a gyászoló családra, a régi, úgynevezett barátok elmaradoztak.
Drapál Ferenc hosszú évekkel később szintén versenyzett a pöstyéni pályán. Megnyerte a futamot, majd egy koszorút helyezett el abban a kanyarban, ahol az édesapja a végzetes balesetet elszenvedte. Szerinte amúgy még ma is sokan emlékeznek Drapál Jánosra. „Ha az emberek meghallják a nevemet, az idősebbek egyből tudják, ki volt az édesapám, a 37 év ellenére emlékeznek rá. Azt viszont furcsállom, hogy még 1992-ben a televízióban is elhangzott, hogy édesapámról egy kanyart akarnak elnevezni a Hungaroringen. Harminc év alatt nem történt meg…”
Tavaly százszálakékos eredménnyel zárt a Swift Cup Europe nevű sorozatban. Bucsi Attila idén egyből megnyerte a TCR Eastern Europe brnói időmérőjét, majd a futamgyőzelmet is behúzta. Interjúnk.
Idehaza több vállalkozás önállóan is azon gondolkodik, miként lehet a fenntarthatóság jegyében fejleszteni, aminek egyértelmű alapja a magyar innovációs készség.
