Ne tegyenek úgy a közgazdászok, mintha tudósok lennének

„Először is a közgazdászok fő tevékenysége, az előrejelzés, meglehetősen gyenge lábakon áll. Szerintem jó lenne, ha a közgazdászok ezt nyíltan, hangosan és sokszor elismételve felvállalnák. Sőt, a szakmai testületeknek folyamatosan amellett kellene kampányolniuk, hogy azokkal a dolgokkal foglalkozzunk, amit a közgazdászok nem tudnak. Persze ez – és ezt talán a közgazdászok is képesek megjósolni – nem szolgálná az érdekeiket.

Másodsorban a közgazdász szakma által vizsgált fontos területeken az elemzés alapjai meglehetősen instabilak. Ilyen kevésbé ismert terület a monetáris és pénzügyi rendszer működése vagy a gazdasági növekedést meghatározó tényezők vizsgálata.

Harmadrészt a közgazdászok nem pártatlan külső szemlélők, ugyanis részesei a politikai szférának és folyamatoknak. Fontos az eszünkbe vésnünk, hogy bizonyos javaslataik a hatalmasok érdekeit szolgálhatják. A közgazdászok pedig könnyen elcsábulhatnak ezen hatalmi csoportoknak. A »láthatatlan kéz« elméletek kifejezetten alkalmasak az ilyesfajta visszaélésekre.

Végezetül pedig a társadalom gazdasági szeletének különválasztása a többitől, véleményem szerint, elemzői szempontból hiba. A közgazdaságtan, szociológia, antropológia közötti kapcsolat nem olyan mint például a kémia és fizika esetében, melyek különválaszthatók. Az utóbbi az előbbire épül. A közgazdaságtan és az embertan viszont elválaszthatatlanok és nem egymásra épülnek, hanem egymás mellett állnak. Egyre inkább úgy érzem, hogy a művelt közgazdászoknak, és különösen azoknak akik részt vesznek a szakpolitikában, érteniük kellene az államtudományhoz, szociológiához, az antropológiához. Máskülönben nem is tudják értelmezni, hogy mi történik körülöttük a világban.”