A véleményem kellene?

„Amikor kiderül hogy közgazdász vagyok, az emberek hajlamosak különféle kérdésekkel bombázni engem. Azonban szinte mindig a rossz kérdéseket teszik fel:

1. Mit gondolsz, hogy fognak alakulni a kamatráták?
2. Szerinted a részvényárfolyamok esni fognak?
3. Mikor lesz a következő recesszió?

A közgazdasági elmélet azt sugallja, hogy a közgazdászok nem tudnak ezekre a kérdésekre választ adni. Ezek a kérdések olyanok, mintha egy asztronómustól megkérdeznék, hogy júniusban a mérleg jegyben születetteknek érdemes-e belekezdeniük valami új kalandba. Gyakran eljátszom a gondolattal hogy ilyenkor a következőt válaszolom.

Nem tudok válaszolni a kérdésre, viszont azt tudom hogy:

1. Legalizálnunk kellene a veseátültetések piacát. 
2. Erősítenünk kellene a szabadkereskedelemet.
3. A droghasználókat nem szabadna börtönbe zárnunk.
4. Nem kellene hatóságilag szabályozni a lakásbérleti díjakat.
5. Legalizálnunk, sőt bátorítanunk kellene az árak durva emelkedését például természeti katasztrófákat követően.  

Száz meg ezer javaslatom lenne még, amelyek helyességében teljesen biztos vagyok. Azonban az esetek nagy részében inkább visszafogom magam, mert tapasztalataim szerint az embereket szemernyit sem érdekli a közgazdászok álláspontja ezekben a kérdésekben. Haszontalannak tartják a véleményünket. Mindenkinek megvan a saját nézőpontja ezekben az ügyekben és bele sem gondolnak, hogy esetleg a mi álláspontunk célravezetőbb lehetne. (...)

Amikor hallgatom az érveimmel szemben állók véleményét, világossá válik számomra, hogy legtöbben egyszerűen nem értik ezeket a kérdéseket.”