Magyarország és Lengyelország őrült lenne, ha csatlakozna az eurózónához

Bokros: az eurózóna gazdaságilag előnyös

Bokros Lajos és Wojciech Przybylski Magyarország és Lengyelország eurózóna tagságát sürgetik a Visegrad Insight hasábjain. Bokrosék érveket vonultatnak fel az eurócsatlakozás mellett, mivel szerintük egy kis és nyitott ország egyébként sem rendelkezik valódi pénzügyi szuverenitással. Így az eurózónához való csatlakozással ezek az országok nem mondanak le jelentős előnyökről, a helyi gazdasági igényekhez alakított monetáris politika Bokrosék szerint nem erős érv a csatlakozás ellen. 

Forrás: Visegrad Insight

Bokros rámutat a monetáris politika „szentségtelen hármasságára”. Ha teljesen nyitott, kis gazdaságunk van, akkor azt eldönthetjük, hogy mely árfolyam lenne a legmegfelelőbb a gazdaság számára. De amint e döntést meghoztuk, a kamatszintet nem változtathatjuk autonóm módon. Ha mégis megváltoztatjuk, például csökkentjük a kamatot recesszió idején, akkor viszont az árfolyam autonómiája szenved csorbát. Cseh-, Lengyel- és Magyarország számára is fontos cél a kamatok meghatározásánál, hogy árfolyamaik stabilak legyenek, ennek azonban semmi köze az üzleti ciklusokhoz. A jegybanki alapkamatokkal így nem a gazdaságot hűtik vagy fűtik ezek az országok, hanem már most is stabil árfolyamot igyekeznek fenntartani – véli Bokros.  

A volt magyar pénzügyminiszter legfőbb érve ugyanakkor az, hogy ha nincs központi bank, akkor a kormány nem tudja elrontani annak a működését. Rossz példaként Magyarországot említi, ahol szerinte a kormány szándékosan úgy manipulálja az árfolyamot, hogy támogassa az exportversenyképességet, miközben ugyanez a kormány számos más területen éppen aláássa a magyar gazdaság külkereskedelmi sikerességét. Az eurózónához tehát azért érdemes csatlakozni, mert az uniós központi bank sokkal erősebb intézmény, mint a magyar vagy a lengyel.

Mitchell: Bokros szerint a demokrácia megbízhatatlan

Bokrosék érvelésére az ausztráliai Newcastle Egyetem professzora reagált blogján. Bill Mitchell kritikus nagyító alá helyezi a bokrosi érveket. Megjegyzi, hogy mivel a cikkben csak Bokros képe és rövid életrajza van feltüntetve, illetve mivel az egyes szám első személyben íródott, valószínűleg a cikk elsősorban Bokrosnak tulajdonítható. Őt viszont az elhibázott, neoliberális megszorító csomagjáról ismerjük – szögezi le Mitchell. Az eurózóna előnyeit e három ország a monetáris politika illúziója miatt nem tudja élvezni – állítja Bokros, azonban Mitchell az „eurózóna előnyei” kifejezést az évtized viccének tartja. Sőt,

Bokroséknál előkerül a „kis ország” közismert érve is, amelyre az ausztrál közgazdász csak annyit tesz hozzá, hogy Izland vagy éppen Ausztrália is kis, nyitott országnak tekinthető, mégis saját valutát bocsátanak ki.

A monetáris politika pedig Bokrosék állításával szemben rendelkezik függetlenséggel. Mitchell számos példával illusztrálja, hogy annak az országnak, amely rugalmas árfolyamrendszerrel rendelkezik, monetáris autonómiája is van. Az exportversenyképesség támogatása helyett Magyarország teljes egészében adja fel ezt az autonómiát – üzeni azonban Bokros Mitchell szerint.

A magyar-lengyel szerzőpáros legfontosabb érve az, hogy az Európai Központi Bank (EKB) erősebb és hitelesebb intézmény, mint a magyar vagy a lengyel. E hitelesség pedig racionálissá és kiszámíthatóvá teszi a helyi gazdaságpolitikákat is, hozzájárulva így a gyorsabb gazdasági növekedéshez. 

„A szokásos neoliberális hazugság” – válaszolja erre Mitchell, akinek nincs jó véleménye az EKB-ról. 

Az ugyanis működése során folyamatosan összejátszott az Európai Bizottsággal és a Nemzetközi Valutaalappal, ennek eredménye pedig az eurózóna gyenge növekedése. Szerinte Bokros önmagának mond ellent, amikor épp ő emlékeztet arra, hogy az EKB inszolvens államok legkülönfélébb adósságait és kötvényeit vásárolta meg, hiszen ez nem tekinthető stabil és átlátható politikának.

Mitchell azt is érdekesnek tartja, hogy Bokros elismeri az eurózóna befejezetlenségét, mégis a csatlakozást sürgeti. 

Ideológiai vita?

• a magyar bérszínvonal és az egy főre eső GDP vásárlóerő-paritáson érje el az eurózóna átlagának 90 százalékát, 
• a munkanélküliségnek 4 százalék körül kell alakulnia,
• az aktivitási ráta 65 százalék körül kellene, hogy legyen, 
• a magyar cégek versenyképességének javulnia kellene,
• a bankrendszer versenyképességének közelítenie kellene az eurózóna átlagát, 
• a költségvetés strukturális egyenlegének egyensúlyban kell lennie,
• emellett hosszútávon a GDP 50 százalékára kellene csökkennie a magyar adósságrátának.

– állítja a University of Newcastle közgazdász professzora, hangsúlyozva, hogy az eurócsatlakozás kérdése politikai vita is egyben.

Ez szerinte a szokásos neoliberális érvelés sajnálatos ismételgetése, miszerint a demokrácia megbízhatatlan, ezért inkább autoriter rendszerre lenne szükség. A neoliberálisok ugyanis szerinte ezt értik a szabad piac jelszava mögött.
 

***

További véleményekért és elemzésekért kedvelje a Makronóm Facebook-oldalát ide kattintva!