Putyin azt jól látja, hogy az izraeli helyzet alaposan megnehezíti az így sem zökkenőmentes fegyversegélyezési programot Ukrajna számára. Az amerikai törvényhozók azon része, akik eddig a Kijev felé biztosított („ameddig szükséges”), korlátok nélküli fegyverdömping mellett kardoskodtak, október 7-e óta látványosan arra az álláspontra helyezkedtek, hogy Izrael prioritást élvez ezen a területen is.
A feszültségek az ukrán segélyek miatt már jó ideje robbannak az amerikai törvényhozásban. A republikánusok zöme eddig Tajvanra mutogatott, mondván, az USA fegyverkészletét felzabálja az ukrajnai háború, holott Washingtonnak egy lehetséges kínai fenyegetésre kellene készülni. Most, hogy Izraelnek van szüksége a baráti segítségre, egyre több demokrata is azzal érvel, hogy az Egyesült Államok nem finanszírozhat egyszerre két háborút (proxy vagy sem), miközben még a kínai fenyegetettséggel is szembe kell néznie.
Putyin eddig jól áll a Közel-Keleten
Ami a hosszabb távú elgondolásokat illeti, már bonyolultabb a helyzet Moszkva számára. A Kreml évek óta szorgalmasan dolgozik azon, hogy a régióban mindenkivel a lehető legjobb kapcsolatot építse ki. Igaz ez az Irán által támogatott Hamászra és Izraelre egyaránt. Putyin a stabilitásra való törekvésével magyarázza az egyesek által hintapolitikának minősített diplomáciai manővereket, ám tény, hogy a kiegyensúlyozott kapcsolatok kiépítése eddig nagyon is sikeresen ment neki.
Az óvatosság és a kettősség legnyilvánvalóbb jele az volt, hogy Putyin majdnem tíz napot várt, mielőtt felhívta volna Benjámin Netanjahut, hogy részvétét fejezze ki az áldozatok miatt, ám ugyanazon a napon Egyiptom, Irán, Szíria és a Palesztin Hatóság vezetőivel is beszélt. Az orosz elnök – Kínához hasonlóan – nem ítélte el nyilvánosan a Hamászt az ENSZ-ben, de folyamatosan hangoztatja a tűzszünet fontosságát. (A napokban éppen Pekingbe látogató Putyin és Hszi Csin-ping a találkozójuk kapcsán igyekeztek kerülni az izraeli helyzet nyilvános megítélését.)
Az orosz elnöknek tulajdonképpen sikerült a Közel-Kelet bonyolult politikai és érdeklabirintusában megtalálni azt az útvonalat, amely a fény felé visz. Nem választott oldalt, egyszerűen egy pragmatikus együttműködési rendszerben gondolkodott, amelyhez mindenki csatlakozhatott.
Éppen ezért nem áll érdekében, ha a konfliktus odáig fajulna, hogy újratervezést kelljen csinálnia.
Netanjahu egyébként szintén nem igazodik a sorba Oroszország ukrajnai háborújával kapcsolatban. Az ukrán segélykéréseket – ahogyan elődje vezetése is – rendre visszautasította, aminek igen racionális okai vannak: nem akart ujjat húzni Moszkvával, amellyel a szíriai rezsimmel kapcsolatban Izrael ellentétes állásponton áll. Míg Szíriában mindkét ország a katonai erejét is megmutatta, diplomáciai szinten igyekeznek a lehető legjobb kapcsolatban maradni. A vezetői találkozások az ukrajnai háború kezdetéig sűrűn követték egymást, Netanjahu pedig már az előző hivatali ciklusai alatt is igyekezett fenntartani a kölcsönösen kiegyensúlyozott viszonyt.
A jó kapcsolat azonban nem befolyásolta Putyint abban, hogy egyre erősebb köteléket építsen ki azzal az országgal, amely a jelenlegi helyzetben a legnagyobb problémává válhat: Iránnal.
Drónok és olaj
Oroszország az ukrajnai háború kitörése óta stabilan számít Iránra mint fegyverbeszállítóra. Az ottani kamikaze drónok óriási szerepet játszottak az Ukrajna részéről bevetett nagy értékű nyugati haditechnikai eszközök pusztításában, az üzlet pedig változatlanul folyik, annak ellenére, hogy Moszkva közben – éppen iráni mintára – már kifejlesztette a saját változatát a fegyverből.