Kína nélkül nem lesz zöldátállás

Azt már megszokhattuk, hogy mindennek geopolitikai következménye van, és nem lesz ez másképp, amikor az olajat kiszorítja a napenergia. Nem véletlenül volt az elmúlt évszázadban az olajkorszak győztese a Közel-Kelet, amelynek a legnagyobb tartalékai voltak. Egyelőre úgy tűnik, a napenergiára való áttérésnek, amikor a fotovoltaikus cellák kiváltják a kőolaj- és földgázszükséglet jelentős részét,

Az idén leszállított napelemek túlnyomó többsége, mintegy 80 százaléka Kínában készül majd – állítja Graham Allison a Financial Times oldalán. A kijelentését megfejeli az IEA jelentésével, miszerint a teljes ellátási láncot vizsgálva Kína dominanciája még hangsúlyosabb. Ők állítják elő a napelemek globális kínálatának 85, a napelem minőségű poliszilícium 88, valamint a napelemek magját alkotó szilíciumtömbök és -lemezek 97 százalékát.

A professzor bemutatja, hogy Kínának csak pár év kellett ahhoz, hogy ezt a domináns pozíciót elérje a napenergia-ágazatban. Az alábbi ábra szerint 2005-ben az európaiak vezettek ebben a versenyben, Németország adta a globális napenergia-gyártás egyötödét. 2010-re a világ 10 napeleméből nyolcat Európa telepített, de már csak egyet gyártott. Az idén Kína a világon előállított 10 napelemből nyolcat gyárt, és ebből ötöt saját maga telepít. Csak 2023-ban több új napenergia-kapacitást fog telepíteni, mint amennyit az USA azóta, hogy az amerikaiak az 1970-es évek elején megvásárolták az első napelemeket.

Graham Allison szerint Kína sikerét ezen a téren is ugyanazok a tényezők határozták meg, amelyek miatt a világ gyártóműhelyévé vált. Ezek közé tartozik az alacsony költségű tőke, a gyors szabályozás és engedélyezés, a külföldi versenytől való védelem, az alacsonyabb munkaerőköltségek, a beszállítók páratlan hálózata és a gyorsan növekvő belföldi kereslet.

Bár Kína vezet ezen a területen, mégis az Egyesült Államok és Európa vállalta, hogy 2030-ra a felére csökkenti a kibocsátást, és 2050-re eléri a nettó nullát. (Az ázsiai nagyhatalom arra tett ígéretet, hogy 2030-ra éri el a szén-dioxid-kibocsátás csúcsát és 2060-ra a szén-dioxid-semlegességet.) E célok eléréséhez a kibocsátáscsökkentés oroszlánrészét a szénhidrogénekről a napenergiára való átállásból kellene elérni.

Ebben az emberiség sorsát érintő ügyben az Egyesült Államok és Európa nem az együttműködés útját választotta. Tavaly szeptemberben Jake Sullivan, az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója a zöldtechnológiát a „hatékonyság megsokszorozójaként” azonosította a félvezetők és a mesterséges intelligencia mellett – írja a professzor, hozzátéve, hogy ezeken a területeken az Egyesült Államok több tucat kínai vállalat ellen vetett ki szankciókat. 2012 óta amerikai és 2013 óta uniós vámokat szabtak ki a kínai vállalatokra napelemek dömpingje miatt a nemzetközi piacon. Ezek azonban csak korlátozott hatást gyakoroltak az ázsiai ország növekvő világpiaci részesedésére (lásd az ábrát).

Graham Allison arra is rámutat, hogy a technológiai háború eszkalációjával Kína most megmutatja, hogy egy csetepatéban a másik fél is könnyen visszaüthet. Peking megtiltotta a memóriachipek beszerzését az egyik vezető amerikai gyártótól, a Microntól, és elhalasztotta a brit Arm chiptervező cég tőzsdei bevezetését. A kínai kereskedelmi minisztérium azt is bejelentette, hogy fontolóra veszi az extra nagy méretű napelemes lemezek előállításához szükséges technológia exportjának korlátozását – amelyeket szinte kizárólag az ázsiai országban gyártanak.

A professzor szerint fájdalmas lesz belátni és politikailag talán elfogadhatatlan is azt kimondani, hogy a napenergia területén, akárcsak más zöldtechnológiák, köztük az elektromos járművek esetében, nem rózsás a nyugati zöldjövő. Aggasztó lehet egy olyan országtól függeni, amelyet az EU „rendszerszintű kihívásnak” minősített, és amelyet az USA a legfőbb riválisának tekint. Mindazonáltal mindenki észrevehetné, hogy az európaiak, az amerikaiak és a kínaiak is egy közös bolygón élnek. Az üvegházhatású gázok korlátlan kibocsátása bármelyikük részéről olyan mértékben megzavarhatja az éghajlatot, ami mindenki számára tönkreteheti az életfeltételeket.

Úgy véli,