Virágzik a párhuzamos kereskedelem a szankciók kijátszására

Moszkva pancsol a tiltott nyugati alkoholban, luxuscikkekben és úgy általában minden olyan nyugati felső kategóriás termékben, amelyek kapcsán a nyugati szankciók elméletileg elvonókúrára küldték. A gyakorlatban ezek a tiltó rendelkezések sem működnek. Oroszország segítségére a párhuzamos kereskedelem siet, amelyben semmi törvénytelen vagy szabályellenes nincs, ráadásul az ázsiai országok piaci szabályait az EU sem tudja befolyásolni – kivéve, ha teljes exporttilalmat rendel el egy egész földrész ellen, vagy ha saját vállalatait sújtja szankciókkal. Litvánia külügyminisztere pont valami ilyesmire gondol. 

Gabrielius Landsbergis a Politicónak nyilatkozva keserűen panaszkodott arról, hogy Oroszország kereskedelmi közvetítő államok révén továbbra is bőséges mennyiségben jut hozzá a nyugati luxus- és élvezeti cikkekhez, holott azok a szankciótenger értelmében tiltott gyümölcsnek számítanak a számára. A paralell kereskedelem azonban lehetővé teszi, hogy a nyugati vállalatok egy harmadik országnak szállítsanak, amelyek aztán érintetlenül már küldik is tovább Moszkvának a szállítmányokat. Landsbergis szerint ezek az új ellátási láncok aláássák Európa erőfeszítéseit Moszkva megbüntetése ügyében – ahogyan a szankciós politika tekintélyét is. 

Kis kerülővel, de célba ér

Az adatok szerint a párhuzamos kereskedelemben alapvetően a volt szovjet tagállamok, például Georgia (Grúzia), Kazahsztán, Kirgizisztán vagy Üzbegisztán vesznek részt. A módszer végtelenül egyszerű: az orosz üzletemberek az adott ország illetékeseinek adják le a rendelést, így egy kis kitérővel, de ugyanúgy hozzájuk futnak be a szállítmányok. Az ellentételezés természetesen több mint korrekt, a közvetítő államoknak így előre nem várt bevétele származik a tranzitkereskedelemből. Örményország GDP-je például tavaly robbanásszerűen nőtt, köszönhetően többek között a paralel kereskedelemnek, amelynek során az Oroszországba irányuló exportja ötszörösére emelkedett.

A tiltólistán lévő luxustermékek kapcsán az oroszok tulajdonképpen ugyanazt a módszert alkalmazzák kicsiben, mint óriás méretekben a kettős felhasználású termékek esetében. Utóbbinál a chiphiány enyhítésére elképesztő mennyiségben rendelnek a közvetítő országoktól nyugati elektromos háztartási készülékeket – mosógéptől a mikrohullámú sütőn át a tejpumpáig –, hogy az ipari kannibalizmus receptjei szerint használják fel az alkatrészeket a hadiiparban. 

Mindenki jól jár

Landsbergis azonban nem csak azokra az országokra lett dühös, amelyek a közvetítő szerepét játsszák a több milliárd dolláros párhuzamos kereskedelemben, hanem azokra is – saját hazáját beleértve – ahonnan az elindul. Véleménye szerint ezek az európai vállalatok gyakorlatilag megkerülik a szankciókat, aláásva ezzel az uniós alapelveket. 

Több nyugati cég azzal védekezik, hogy hiába nem engedélyezi termékeinek Oroszországba irányuló exportját, az Eurázsiai Unió szabadpiaci megállapodását nincs joga felülírni, vagyis: ha harmadik országba szállít, az oda beérkező szállítmányok felett már nincs hatalma. A litván külügyminiszter azonban úgy véli, van megoldás. Mint mondta, hazájában óriási erkölcsi, ezáltal anyagi veszteséget könyvelhetnek el azok a vállalatok, amelyekről kiderül, hogy „összejátszanak” Oroszországgal, mert a litván társadalom „világossá tette, hogy a közös értékek fontosabbak az üzleti megállapodásoknál”. 

A piaci szereplők nem feltétlenül értenek egyet ezzel a megállapítással, a közös értékek emlegetéséből ugyanis még senki nem tudott energiaszámlát kifizetni, a párhuzamos kereskedelem jogi szabályozása pedig annyira tág, hogy működtetéséhez gyakorlatilag meg sem kell sérteni semmilyen előírást. Litvánia azonban éppen a szabályszigorítás mellett kardoskodik, és azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy hozzon létre egy új biztosi posztot, amely kizárólag a szankciók szigorú betartását felügyeli, és javaslatokat tesz a kijátszás retorzióira. Leegyszerűsítve: a litván külügyminiszter gyakorlatilag már az európai vállalatokat is büntetni akarja, amiért olyan kereskedelmi tevékenységet folytatnak, amelyből Moszkva is részesedik. 

Hogy az ötletet hogyan fogadják az egyszer Oroszországból már kivonult, ezzel óriási anyagi bukást bevállaló cégek, azt lehet sejteni, ám Landsbergis szerint minden anyagi veszteség elhanyagolható a közös cél elérése érdekében. Ahogyan fogalmazott: „Csak akkor lehetünk végre egységesek a szankciós politikában, ha elfogadjuk az európai üzleti életre gyakorolt átmeneti negatív hatásokat”.

Fotó: MTI/EPA/Toms Kalnin