Ukrajna egyik legnagyobb támogatója nyerte ezt a választást

Kaja Kallas, Észtország 45 éves miniszterelnökének Reform Pártja nyerte a március 5-i parlamenti választásokat. Már a szavazatok teljes feldolgozottsága előtt kirajzolódott, hogy a Reform Párt fogja kapni a legtöbb szavazatot, ami így a választást megelőző közvélemény-kutatások várakozásait is visszaigazolta.

Előzmények

Mielőtt rátérnénk a friss eredmény hatásainak latolgatására, érdemes visszamenni az időben egészen Észtország 1940-es szovjet megszállásának időszakáig, amikor a szovjet vezetés utasításba adta a tömeges deportálást Észtországból az akkori Szovjetunió lehető legkülönbözőbb területeire. Ezzel egyidőben pedig arra ösztönözték az orosz lakosságot, hogy költözzenek Észtországba. Ennek köszönhető az, hogy amikor bő 33 évvel ezelőtt végbement a rendszerváltozás szerte Európában, akkor Észtországban nagyjából minden harmadik lakos orosz etnikumú volt, jelenleg pedig 

Észtország a rendszerváltás idején vágott vissza a II. világháborús orosz agresszióért: ugyanis akkor vezették be azt a szabályozást, hogy az 1940-t követő időszakban odaköltözött oroszok közül csupán az kaphat észt állampolgárságot, aki  jól ismeri az észt alkotmányt és megtanul észtül.

Mivel a nyelv elsajátítása egy időigényes és nehéz folyamat, így az észtországi oroszok döntő többsége mind a mai napig úgynevezett zárványokban él, minimalizálva az észtekkel történő bárminemű  integrációt.

Várakozások és eredmények

Az észtországi szavazatok 100 százalékos feldolgozottságát követően kijelenthetjük, hogy a liberális Reform Párt az érvényesen leadott szavazatok 31,2 százalékát szerezte meg, így pedig a 2019-ben elért 28,9 százalékos eredményét – mikor szintén megnyerték a parlamenti választást – 2,3 százalékkal múlta felül. Ez mandátumok számában 37 megszerzett mandátumot jelent az észt parlamentben (Riigikogu) a legutóbbi 34 mandátumhoz képest a megszerezhető 101 mandátumból. Az egyes pártok által megszerzett mandátumok számát az alábbi ábra szemlélteti összevetve a 2019-es eredményekkel.

1. ábra: Forrás: Politico.

Az előzetes várakozások is 30 százalék környékére várták Kallas pártját, ami nagyjából megegyezett a 2019-es várakozásokkal, viszont a pandémia, annak kezelése, valamint a lentebb részletezett kormányválság eleinte erodálta a párt népszerűségét. Ám különösen az orosz-ukrán háború és az arra adott keményvonalas oroszellenes reakciók 30 és 35 százalék környékére tornázta fel a liberális párt népszerűségét, így a választáshoz közeledve egyre kevésbé volt kérdés, hogy hozni tudja-e a legutóbbi eredményét Kallas pártja, inkább csak az arány maradt nyitott kérdés.

A 2019-es és a 2023. március 5-ei választási eredményeket szemlélteti az alábbi ábra.

2. ábra: Forrás: Politico.

Valószínűleg nem fog megismétlődni az a forgatókönyv, ami a 2019-es választásokat követte: habár a Reform Párt nyerte a választást, mégis három kisebb párt alakíthatott kormányt – az Észt Konzervatív Néppárt, a Középpárt és a Szülőföld. Ez a kabinet nem töltötte ki a 4 éves mandátumát, mivel belebuktak egy hivatali visszaélési botrányba. Kallas ekkor lépett fel a liberális Reform Párt élén, és felkérte koalíciós partnernek az Észt Középpártot, amely egyébként a megbukott kormányban a miniszterelnököt – Jüri Ratast – adta. Ez akkoriban egy nagykoalíciónak volt megfeleltethető, habár nem sokáig: az Észt Középpárt nem tudott azonosulni Kallas törekvésével, amely szerint törvénybe iktatta volna, hogy már óvodás korban el kell kezdeni az észt nyelv oktatását.

Miért érintette érzékenyen az Észt Középpártot a nyelvi kérdés? Ehhez érdemes kicsit visszamenni az időben: ugyebár Észtország 1991-ben vált függetlenné, és a független Észtország egyik első formációja volt az Észt Középpárt. A Középpárt az utóbbi években egyre kevésbé volt népszerű és a vasárnapi választások előtt is 15 százalék környékére várták az eredményeit, amit az elért 15,3 százalékkal hozott is. Mikor Kallas kezdeményezte, hogy törvényben szabályozzák, hogy már óvodás korban kezdjék el az észt nyelv oktatását, az érzékenyen érintette a Középpártot az Észtországban élő jelentős orosz kisebbség miatt, akiket egy ilyen rendelkezés hátrányosan megkülönböztetett volna. Az Észt Középpárt a tervezet ellen azért tiltakozott olyan hevesen, ami végül kormányválsághoz is vezetett, mert maga a párt a választójoggal rendelkező oroszok körében örvend a legnagyobb népszerűségnek. Az Észt Középpárt végül sem a hivatali visszaélési botrányból, sem pedig a kormányválságból nem jött ki jól, amit az orosz-ukrán háború elhúzódása és az eddig sem enyhe oroszellenesség fokozódása sem segített. Nem csoda, hogy a nagymúltú párt népszerűsége mindezek mellett erodálódni kezdett.

Kallas viszont nem rémült meg, mikor 2022 júniusában felbomlott a „nagykoalíció”, felkérte a jobboldali Szülőföldet és a Szociáldemokrata Pártot koalíciós partnernek, mely koalíció a múlt vasárnapi választásig kitartott. Ebből is jól látható, hogy az észt politika a koalícióalkotás szempontjából kiszámíthatatlan: a lehető legkülönbözőbb világnézetű pártok is képesek egymással koalícióra lépni, és úgy kormányt alakítani, ami a konszenzusos politikai kultúrákban, mint amilyen Észtország is, nem olyan meglepő. Egy ilyen formáció például Magyarországon elképzelhetetlen lenne.

Jelenleg az biztos, hogy Kallas liberális pártja kapta a legtöbb szavazatot, de 

Az eddigi koalíció nem ismételhető meg, mivel mind a szociáldemokraták, mind pedig a Szülőföld kevesebb mandátumot szerzett meg, mint 2019-ben.

A választást Kallas pártja úgy nyerte meg, hogy a választásra jogosultak 63,7 százaléka szavazott. Az idei észt választás külön érdekessége, hogy az interneten leadott szavazatok aránya már 51 százalék volt. Viszont azt fontos megjegyezni, hogy az észt választások sajátossága, hogy a választókorú népesség egy része nem szavazhat. Nem szavazhatnak így azok a szovjet megszállás óta Észtországba költözött oroszok, akik nem szereztek észt állampolgárságot. Mivel az 1,3 millió lakossággal rendelkező államban az orosz etnikumú kisebbség aránya majdnem eléri a 25 százalékot – nagyjából a 320 ezer főt –, ezért jelentős a lakosságnak az a része, amely nem nyilváníthatja ki ilyen módon a véleményét.

A jobboldali EKRE, azaz az Észt Konzervatív Néppárt 16,1 százalékot kapott, jelentősen lemaradva Kallas pártjától. A közvélemény-kutatások előzetesen 20 százalék környékére várták a jobboldali párt eredményeit, amit így valamelyest túlbecsültek. Ebben valószínűleg közrejátszott az, hogy 

ami nem véletlen figyelembe véve a történelmi előzményeket. A Martin Helme vezette formáció azzal kampányolt, hogy fellépnek a magas energiaszámlák ellen, leállítják a fegyverszállítmányokat Ukrajnába – lakosságarányosan nézve egyébként Észtország szállította a legtöbb fegyvert Ukrajnába –, valamint hogy leállítják az ukrán menekültek befogadását. Egy olyan pártról beszélünk, amely lényegében 2010 után folyamatosan képes volt növelni a népszerűségét választásról-választásra, és már korántsem igaz rájuk az a vád, hogy csupán neonáci szavazatokra számíthatnak.

Némiképp meglepetésként érhetett bennünket a 2018-ban megalakult Észtország 200 nevezetű liberális párt feltűnően jó szereplése, amely 13,3 százalékot ért el, holott 2019-ben még az észt törvényhozásba sem jutott be az akkor elért 4,4 százalékkal. Érdekesség, hogy ezt az új formációt Kristina Kallas vezeti, de megjegyzendő, hogy csak a kormányfő névrokonáról van szó.

Hogy hat az eredmény a háborúra és a balti térségre?

Kaja Kallas már a kezdetektől fogva harciasan állt bele a háborúba (szankciók, fegyverszállítások). Ez a harciasság hozta meg az eredményt a március 5-i választáson, hiszen Észtországban a 20. századi történelmi események óta egyfajta nemzeti minimumként szerepel az oroszellenesség. Ezt az attitűdöt erősítette fel a háború, hiszen az észtek és úgy összességében a balti államok legrosszabb rémálmaikat látták beteljesedni, mikor Oroszország megtámadott egy szomszédos országot, habár Észtország, Lettország és Litvánia, valamint a V4-ek – köztük Magyarország – jóval nyugodtabban kísérhetik figyelemmel az eseményeket NATO-tagként, mint a megtámadott Ukrajna, valamint a csatlakozási kérelmet benyújtott Finnország és Svédország.

Az észt polgárok ebben a felfokozott hangulatban értelemszerűen egy olyan formációra szavaztak nagyobb arányban, amely keményen szembe helyezte magát az agresszor Oroszországgal, egyúttal ígéretet tett Ukrajna feltétel nélküli támogatása mellett: ez volt Kaja Kallas Reform Pártja. Éppen ezért szerepelhetett a vártnál gyengébben az Észt Konzervatív Néppárt, amelynek politikusai a fegyverszállítások és az ukrán menekültek befogadásának leállítását szorgalmazták, valamit az Észt Középpárt, amelyre hagyományosan a választójoggal rendelkező oroszok nagyobb része voksol.

A Reform Párt és Kaja Kallas eddigi miniszterelnök győzelmével tehát biztossá vált, hogy Ukrajna – Észtország képében – továbbra is maga mögött tudhatja az egyik legnagyobb támogatóját. Az idő múlása és a háború eseményeinek alakulása mond majd ítéletet afelett, hogy jól döntöttek-e az észt választópolgárok.

Borítókép: MTI/AP/Szergej Gric