A becslések szerint Európában több kitermelhető palagáz van, mint az Egyesült Államokban, mégis a hatalmas gázkészletek ellenére számos ellenfele van Európában a hidraulikus rétegrepesztésnek. Többek közt a népsűrűség, vagy éppen az elaprózott birtokviszonyok is leküzdhetetlen akadályt jelentenek.
Tombol az energiakrízis Európában, így nem csoda, hogy újra napirendre került a repesztéses gázkitermelés körüli vita. A vitába hevesen beleszállt az új brit miniszterelnök, akinek mondhatni szívügye a fosszilis energiahordozók.
A témával részletesen foglalkozó OilPrice portál írását azzal kezdi, hogy
az Európai Unió év végéig szeretné kiváltani az orosz gázimport kétharmadát,
bár elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a célkitűzés meglehetősen ambiciózus. 2021-ben az EU 155 milliárd köbméter (bcm) földgázt importált Oroszországból. Sajnos az unió által 2022 végéig javasolt gázpótlás az EU Bizottság REPowerEU adatai szerint évente csak mintegy 102 milliárd köbmétert tesznek ki. A hiányzó gázmennyiség tehát tetemes.
A repesztéses technológia (fracking) hívei szerint Európa palagáz-potenciáljára most nagyobb szükség van, mint valaha, bár Németország, Franciaország, Hollandia, Skócia és Bulgária korábban mind betiltotta a frackinget.
Most az Egyesült Királyságban éledt újra a vita, miután Liz Truss, Nagy-Britannia új miniszterelnöke bejelentette, hogy az Egyesült Királyság feloldja a palagáz-kitermelésre vonatkozó 2019-es moratóriumot. Az angolok törekednek a hazai energiaforrások növelésére, és segíteni szeretnék a növekvő energiaszámlák kifizetésével küzdő háztartásokat és vállalkozásokat.
Mindössze három évvel azután került sor a repesztési-tilalom feloldására, hogy a kormány megszüntette a fracking támogatását. Akkori döntésüket az olaj- és gázipart felügyelő hatóság megállapításával indokolták, miszerint „a jelenlegi technológiával nem lehetséges pontosan megjósolni a repesztéssel kapcsolatos földrengések valószínűségét”.
Nagy-Britanniának mindössze két palagáz-kútja van Lancashire-ben, amelyeket a Cuadrilla Resources vállalat üzemeltet. A Cuadrilla vezérigazgatója, Francis Egan üdvözölte a tilalom feloldását, mondván: „Ez egy teljesen ésszerű döntés, amely elismeri, hogy az Egyesült Királyság hazai energiaellátásának maximalizálása létfontosságú, ha túl akarunk lépni a jelenlegi energiaválságon, és csökkenteni akarjuk annak kockázatát, hogy a jövőben ismét bekövetkezzen. A most meghozott intézkedések nélkül,
az Egyesült Királyság az évtized végére gázfogyasztásának több mint kétharmadát importálnia kellene,
ami a brit lakosságot és a vállalkozásokat az ellátási hiány és az áremelkedés további kockázatának tenné ki”.
A kétségbe ejtő helyzet ellenére Európa többi része valószínűleg nem fogja követni az angolokat. Még akkor sem, ha újraéledt a vita: mennyi palapotenciállal rendelkezik Európa, és miért nem használják ki azt.
Becslések szerint Európában több kitermelhető palagáz van, mint az Egyesült Államokban. Az egyetlen jelentős repesztési tevékenység azonban Ukrajnában folyik, ezzel sikerült évekkel ezelőtt leválniuk az orosz gázról.
2016-ban a Cuadrilla Resources engedélyt kapott arra, hogy akár négy kutat is nyisson az Egyesült Királyságban, véget vetve ezzel a helyi hatóságokkal folytatott, évekig tartó csatározásoknak.
Öt évvel korábban a vállalat kénytelen volt leállítani a fúrásokat, miután a kormány egyéves moratóriumot rendelt el a frackingre a Cuadrilla egyik északnyugat-angliai fúrótornya által okozott rengések miatt. Előtte még 2013-ban sikerült a vállalat fúrási tevékenységét megzavarni, miután több száz tüntető táborozott le egy Londontól délre fekvő aprócska faluban, és arra kényszerítette a vállalatot, hogy hagyja ott a kutakat.
A kelet-lengyelországi Zurawlow városában 2012-ben a tüntetők sikeresen blokád alá vettek egy fracking telephelyet, a Greenpeace aktivistái pedig elfoglaltak egy palagáz fúrótornyot Dániában.
A közvélemény erős ellenállása, az adóügyi aggályok, a szabályozási késedelmek és a néhány próbafúrás gyenge termelése együttesen elűzte a befektetőket. Az Exxon Mobil, a Chevron és a TotalEnergies kénytelen volt feladni lengyelországi projektjeit, miután a feltárások kiábrándítónak bizonyultak. Gyenge gázáramlás volt Dániában, így a Total leállította az ottani palagázfúrásokat is.
A repesztéses technológiának Európában azért sincs akkora sikere, mint Amerikában, mert a legtöbb tagállamban az állam és nem a föld tulajdonosai birtokolják a földben lévő kőolaj és földgáz kitermelési jogait. Ezzel szemben
az Egyesült Államokban a földtulajdonosok részesedése elérheti a kitermelésből származó bevétel nyolcadát is.
Gyakorlatilag a fracking nem hoz anyagi hasznot az európai földtulajdonosoknak, így hiányzik az igazi érdekeltség – és persze a környezetvédők is hatékonyabban tudnak fellépni Nyugat-Európában..
A brit kormány és egyes vállalatok korábban közvetlen kifizetéseket javasoltak a fracking által érintett embereknek, hogy nagyobb támogatást szerezzenek a technológiának. A környezetvédelmi csoportok azonban határozottan ellenezték ezt a lépést, megvesztegetésnek nevezve az ilyen kifizetéseket.
Európában a népsűrűség több mint háromszorosa az Egyesült Államokénak,
ami tovább szítja „az én kertemben nem” típusú tiltakozást. A múltban például számos vidéki projektet utasítottak el, mert teherautókat és repesztéshez használt berendezéseket vittek volna a római korból származó festői utakra.
A Gazprom korábban azt nyilatkozta, hogy az orosz gáz versenyképességének megőrzéséhez hozzájárul, hogy Európában nehéz lakatlan területeket és elegendő vizet találni a palakőzet kiaknázásához.
Oroszország számára az is előny, hogy az Egyesült Királyságban a palagáz kitermelési költségeinek mintegy hatodáért tud gázt kitermelni.
Az Oilprice portál csodálkozik is azon, hogy az Egyesült Államokban évtizedek óta használják a repesztéses technológiát, ennek ellenére sok európai még mindig úgy véli, hogy a technológia még „nem bizonyított”.
A tengerentúlon kíváncsian várják, hogy a rekordmagas energiaárak végül meggyőzik-e az európaiakat a palagázzal kapcsolatban. Több európai ország máris meghátrált, és visszatért a szén elégetéséhez, hogy életben tartsa az elektromos hálózatát, ezzel azonban – legalábbis ideiglenesen – a kukába dobta a klímacélokat.
A környezetvédők viszont tanulmányokkal figyelmeztetnek: bár a földgáz tisztábban ég, mint a szén, és csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, a repesztéses eljárás semmissé teheti ezeket az előnyöket.
A repesztéses eljárás során azonban több üvegházhatású szén-dioxid és metán szabadul ki közvetlenül, mint a szén elégetésekor.
Valószínű az észak-hollandiai Groningen városa körüli ingatlantulajdonosokat is nehéz lesz meggyőzni, akik súlyos károkat szenvedtek el, mert a térséget az 1980-as évek óta több mint ezer földrengés sújtotta. Ez közel félmillió embert érintett, és 26 000 otthon rongálódott meg emiatt.
Az egykor 2700 milliárd köbméter gázt tartalmazó hollandiai lelőhely kitermelése az 1960-as években kezdődött. Az 1980-as évek vége óta panaszkodtak a lakosok a föld dübörgésére, amely megijesztette az állatokat és a háziállatokat, és repedéseket okozott a házak falán. Sőt, mintegy 10 ezer embernél mutattak ki egészségügyi problémákat. Ugyanakkor azt állította a holland kormány és a területen bányászó cégek, hogy nincs mitől tartaniuk. A földrengések erőssége a kezdetben elhanyagolható volt, de idővel egyre erősödött.
A holland hatóságok próbálják megtalálni a középutat. Miközben visszavonták a kutak idei leállításának terveit, azt mondták, hogy csak akkor növelik a termelést, ha komoly gázhiány alakul ki, ha kórházak, iskolák és otthonok maradnának áram nélkül.
Hát igen – mit lehet tenni, ha 12. századi templomok, vidéki birtokok és mesebeli falvak találhatóak közvetlenül egy gázmező felett szemben a nagy amerikai, sokszor lakatlan pusztákkal, hegyekkel?
„A német feldolgozóipar zsugorodik, eközben a hozzá kapcsolódó magyar bővül – ez élesen mutatja, hogy a magyar konnektivitási stratégia működik” – mondja lapunknak az ír közgazdász, a Magyar Külügyi Intézet vendégkutatója. Kifizetődő közvetítő államnak lenni a Kelet és a Nyugat között? Milyen mozgástere lesz Magyarországnak a multipoláris világrendben? Interjúnk.
A 2004-es bővítés az Európai Unió utolsó sikeres vállalkozása.
Amichai Chikli a Likud politikusa, Izrael diaszpóraügyi minisztere lapunknak a woke-ról és az iszlamistákról, Sorosról, Orbánról és „Londonisztánról” is beszélt.
Olcsó, alacsony a működési költsége, kicsi és elektromos.
A Süddeutsche Zeitung szerint a Fidesz autoriter módon kormányoz, és Tusk hatalomra kerülése előtt ugyanez volt érvényes a lengyelekre is.
Az Európai Külkapcsolati Tanács igazgatója, Mark Leonard interjút adott a Die Pressének.
A volt miniszterelnök azt is kijelentette, hogy „természetesen ez nem ugyanaz az Európai Unió, mint az akkori”.
Mint mondja, lemásolja a baloldal a két évvel ezelőtt sem működő kampányát, csak mást tolnak a kirakatba.
