Waldó már a múlt, most a vizet keressük a Marson

A tanulmányhoz a Mars körül keringő űrhajókból, roverekből és meteoritokból gyűjtött mérések adatait használták fel. A kutatók ezután kifejlesztettek egy számítógépes szimulációt arról, hogy az idő múlásával, a víz hogyan tűnt el a bolygóról.

Több mint négymilliárd évvel ezelőtt, a Mars melegebb és nedvesebb volt, valószínűsíthetően vastagabb légkörrel. A Vörös Bolygó elegendő vizet tudott volna megtartani ahhoz, hogy a teljes felületét 100 méter és egy kilométer közötti mélységben ellepje. Majd később a Mars átváltozott az általunk már ismert hidegebb, elhagyatott bolygóvá.

Menekülés az űrbe

A Földnek van egy mágneses pajzsa vagy magnetoszférája, amely segít megakadályozni a légkör szökését. A Mars ugyanezen mágneses pajzsa azonban gyenge, és lehetővé tehette, hogy a víz elemi komponensei eltűnjenek a bolygóról.

De az a sebesség, amellyel a hidrogén, a víz egyik kémiai alkotóeleme, ma távozik ebből a légkörből, azt sugallja, hogy ennek az elképzelésnek vannak hiányosságai. Ugyanis, ha azt feltételezzük, hogy a jelenlegi hidrogénveszteség mértéke megegyezik a múltbélivel, akkor a folyamattal igen csekély vízmennyiség veszett volna kárba.

Tehát a víz nagy része biztosan máshová került.

A csapat számítógépes modellezési munkájának eredményei, azt mutatják, hogy a Mars kezdeti vizének 30–99 százaléka ásványi anyagokba épült be, majd betemetődött a bolygó kérgébe.

Amikor a kéreg megváltozik, vizet vesz fel. A folyékony halmazállapotú vizet, elkülöníti egy hidratált ásványban, amelynek szerkezetében szintén víz van, így hatékonyan csapdába ejti.

A tanulmány szerint a víz nagy rész a Noachian-korszakban veszett el, körülbelül 3-4 milliárd évvel ezelőtt. 

A Mars-kutatás eredeti átfogó szerepe a víz követése volt, mivel az központi szerepet játszik a bolygó geológiájában, éghajlatában és életében. A kutatás egy nagyon fontos dokumentum annak megértésében, hogy mennyi víz volt a Marson, és hogy az, hogyan és hová veszhetett el.

A nyomon követett hidratációs folyamat nagy mennyiségű víz tárolására képes, egészen egy kilométer mély globális rétegnek megfelelően. A Mars korai éghajlat kutatása továbbra is az egyik legfontosabb téma a bolygótudományban, amely segít a vízvesztésért felelős folyamatok megértésében.