A koronavírus-járvány jelentené a globalizáció végét?

2021. február 13. 20:30

Az elmúlt évben némileg hiányzott a világ bármely pontjára való utazás szabadsága, az integrált globális ellátási láncok, valamint az egymással összekapcsolt piacok és a nemzetgazdaságok virágzása. 2020 márciusa óta utazási korlátozásokat, karanténokat, nemzeti zárlatokat, magas munkanélküliséget és üzleti bezárásokat láttunk.

2021. február 13. 20:30
null

A COVID-19 járvány hatásai gyakorlatilag minden egyes ország gazdaságát érintették. Valójában 2020 szeptemberétől, minden fejlett gazdaság recesszióban vagy depresszióban volt, miközben az összes feltörekvő gazdaság pedig hanyatlásban van.
Sokan azt állítják, hogy az országok közötti összekapcsolódás és függőség - amely a globalizáció oka - még súlyosbíthatja a gazdasági és potenciális közegészségügyi hatást, a nagyobb országok számára.

A globalizáció egyelőre háttérbe szorult, de visszatér valaha?

Hosszú ideig az üzleti globalizációt, olyan geopolitikai események gyorsították fel, mint Kína fokozatos nyitása 1979-től és a berlini fal leomlása 1989-ben.

Azonban a globalizációs folyamatok már nem voltak olyan erősek a világjárvány kitörése előtt sem, mint a korábbi években. A folyamatot, korábban már két nagy politikai esemény befolyásolta. Donald Trump protekcionista és anti-internacionalista vezető, amerikai elnök megválasztása, valamint az Egyesült Királyság 2016-os szavazása az Európai Unióból való kilépésről. További más jelenségek, mint például a növekvő olajköltség, amely hordónként 147 dollárra tetőzött 2008-ban. 

A COVID-19 a modern világ történetének legnagyobb békeidő-megzavarója, amely minden bizonnyal példátlan veszélyt jelent a nemzetközi kereskedelmi rendszerekre is.

Tartós a fenyegetés?

Ha azt vizsgáljuk, hogy a COVID-19 állandóan befolyásolja-e a multinacionális vállalatok stratégiáit, a válasz természetesen attól függ majd, hogy mennyi ideig tart, valamint a további járványok fenyegetésétől.

A koronavírus-járvány hatása a globalizációs stratégiákra négy mechanizmuson keresztül valósul meg: a nemzeti kormányok viselkedése, a fogyasztók hozzáállása, a vezetők és a multinacionális vállalatok legfontosabb érdekeltjeinek gondolkodásmódja, valamint az üzleti globalizáció gazdaságtana. 

A COVID-19 előtt a Davosi Világgazdasági Fórumon, Kína a szabadkereskedelem bajnokaként állította be magát, melyen sokan meglepődtek. De a nemzetközi kereskedelem történetében mindig is az internacionális versenyelőnyökkel rendelkező országé volt ez a pozíció. Először Nagy-Britannia, majd az Egyesült Államok, most pedig Kínán a sor.

Egyes kormányok a pandémiát ürügyként használhatják, a multilateralizmus és a szabad kereskedelem visszavonására. Ezzel érdekes helyzetben hagyva őket, a választókkal szemben. Bár a választók elméletileg ellenezhetik a szabad kereskedelmet, vásárláskor a pénztárcájukkal mégis támogatják azt. Az Egyesült Államok legnagyobb kiskereskedelmi lánca, a Walmart, termékeinek 70-80 százalékát továbbra is kínai beszállítóktól szerzi be. Az alkalmi bojkott-felhívások sehová sem vezettek, és ez addig, még a vásárlók kizárólag az ár-értékre összepontosítanak, nem is fog változni. 

Az ellátási lánc globális kompromisszuma

Eközben a multinacionális vállalatok számára ez egyenes választás az elkötelezettség és a rugalmasság között.
Az elkötelezettség egy speciális ellátási lánc iránt, amely olcsó, de a szükséges minőségi szintet is biztosítja, a legnagyobb rövid távú profitot eredményezi. Ez a stratégia természetesen nagy kockázatokat rejt magában, mint például a jelenlegi járványhelyzet.
A legtöbb vállalatnak bizonyos átfedéseket és kellő rugalmasságot kell beépítenie globális ellátási láncaiban, többek között azért, hogy megvédje magát attól, hogy kedvezőtlen alkupozíciókba kerüljenek. A sokszorosítás és a rugalmasság költsége azonban magas lehet, és a vállalatok rövid távú haszonkulcsot áldoznak a hosszú távú biztonság érdekében.

A globális ellátási lánc tervezésével és működtetésével megbízott menedzser vagy igazgató mindig hatalmas profitnyomás alatt áll, hogy a legolcsóbb és leghatékonyabb módon teljesítsen. Ez a profitnyomás folytatja a hierarchiát egészen a vezérigazgatóig, és a költségek csökkentésére irányuló felülről lefelé irányuló nyomás gyakran az oka az ellátási láncok számos hibájának, például a BP Deepwater Horizon olajszivárgásának 2010-ben.

Valószínűleg csak az igazgatóságok képesek ellensúlyozni a rugalmasabb és biztonságosabb ellátási láncokat. Azok a társaságok azonban, amelyek rövid távú nyereséget áldoznak a nagyobb, hosszú távú biztonság érdekében, az ellenséges hatalomátvétel kockázatának vannak kitéve.

Angolszász kontra Európa és ázsiai modellek

Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban van egy úgynevezett „angolszász” vállalatirányítási rendszer, amely nagy hangsúlyt fektet a jelenlegi részvényesek rövid távú érdekeire. A jövedelmezőbb vállalatok képesek lesznek megfizetni az ellátási láncok rugalmasabbá tételének rövid távú költségeit.  

Emiatt valószínű, hogy az európai vagy ázsiai székhellyel rendelkező multinacionális vállalatok, melyek kiterjedtebb védelmet nyújtanak a részvényesekhez képest, nagyobb valószínűséggel fognak rugalmasabb globális ellátási láncokat létrehozni.
Eközben a jövedelmezőbb vállalatok képesek lesznek megfizetni az ellátási láncok rugalmasabbá tételének rövid távú költségeit. Ez azt is tükrözi, hogy az ilyen típusú vállalatok hogyan vezetnek be más kezdeményezéseket, például a fenntarthatóságban, mert módjukban áll változtatni mind a vállalat, mind a világ hosszú távú profitja érdekében.
 

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!