Hitek és tévhitek: észrevételek a magyar Konvergencia Program margójára

A koronavírus felbukkanása alapjaiban írta felül az egyes országok növekedési várakozásait. A járvány gazdasági-társadalmi hatása leginkább az 1929-1933-as, illetve a 2008-2009-es gazdasági válsághoz hasonlítható, számos fejlett és fejlődő ország soha nem látott mértékű mentőcsomagot léptetett életbe. Mindezen folyamatokat szem előtt tartva a magyar gazdaságpolitika elsődleges céljává az eddig elért gazdasági eredmények megvédése vált, valamint célzott intézkedésekkel annak megalapozása, hogy a járvány elmúltával a gazdasági növekedés visszanyerje lendületét. Az egészségmegőrzést célzó korlátozások egyrészt nagyban hozzájárultak a fertőzöttek számának kordában tartásához, másfelől ugyanakkor a gazdasági szereplők teljesítőképességét is mérsékelték. A Kormány a koronavírus elleni védekezés és a gazdaság újraindítása érdekében több ütemben számos intézkedést hozott. A Konvergencia Program mindezeket számba vette és ennek alapján készítette el a magyar gazdaságra vonatkozó prognózisát. A következőkben a program két fontos elemére térünk ki, amelyek tisztább megvilágítást tesznek lehetővé, illetve eloszlathatnak bizonyos tévhiteket, amelyek az elmúlt időszakban merültek fel.

A gazdaságvédelmi intézkedések köre jóval szélesebb, mint ami a költségvetés egyenlegében megjelenik

A közgazdász hivatkozott cikkében a 2020. évi várható költségvetési hiány mértéke alapján azt sugallja, hogy „Magyarország a vírusválságra … költségvetési megszorítással, s ezzel az összes belföldi kereslet szűkítésével reagál”. Azonban ez a téves következtetés hibás elemzésen alapul.

A Kormány ugyanis a koronavírus-járvány kedvezőtlen gazdasági hatásainak kivédésére, a munkahelyek megőrzése és újak teremtése, a hazai vállalkozások és családok védelme érdekében számos intézkedést hozott. Az intézkedések gazdasági léptéke a Magyar Nemzeti Bank gazdaságfinanszírozását segítő lépéseivel együtt a GDP közel 20 százalékát teszi ki, amely nagyságrend egyedülálló a magyar gazdaságtörténetben. Azonban az intézkedések jelentős része könnyen belátható módon nem jelenik meg a 2020-as költségvetésben mint hiánynövelő tényező, miközben közvetlen gazdaságtámogató hatása megkérdőjelezhetetlen. Minderre három típuspéldát érdemes megemlíteni:

(1) Hitelmoratórium. A vállalkozások és a háztartások számára az idei év végéig hiteltörlesztési moratórium került kihirdetésre, ami 3 600 milliárd forint, a GDP 7 százalékát meghaladó összegű, idei törlesztésre vonatkozik. A moratórium úgy javítja nagyban a hitellel rendelkezők likviditáshelyzetét fenntartva keresletüket, hogy közben nem köt le költségvetési forrásokat. A moratórium lehetőségével élők száma alapján 2020-ban mintegy 1 800 milliárd forint többletforrás marad a magánszektornál, ami a GDP közel 4 százalékát teszi ki. Ez különösen ott lehet életmentő, ahol a termelés visszaesése vagy jövedelem csökkenése miatt átmenetileg nem állna rendelkezésre elegendő forrás hiteltörlesztés mellett a bérek fizetéséhez vagy a létfenntartáshoz.

(2) Kedvezményes hitelek, garanciák. A válságkezelés fontos sarokköve a vállalkozások túlélésének segítése, esetleges forrásszűke miatti ellehetetlenülésük elkerülése. Ehhez a célkitűzéshez a gazdaságpolitika több eszközt is rendel. Ezek egy része, mint például az adó- és járulékelengedés vagy a közvetlen támogatások megjelennek a 2020. évi hiányszámokban. A stimulus másik útja a hitelhez jutás ösztönzése a bankok hitelezési hajlandóságának növelése révén. Ez a hitelkockázat egy részének átvállalásán keresztül valósulhat meg, amelynek eszköze a kezességvállalás intézménye. A munkaadók védelmében ezért vállalati likviditást segítő kamat- és garanciatámogatott hitel- és tőkeprogramok is meghirdetésre kerültek. Az állami viszontgarancia keretet közel 2 000 milliárd forintra bővítette a kormány, amelynek keretében a garanciaszervezetek a hitelkockázat 80 százalék, sőt egyes konstrukciókban akár 90 százalékát vállalják át a bankoktól. Mivel ezáltal 100 egységnyi hitel a banknál ez utóbbi esetben 10, míg az előbbinél 20 egységnyi hitelkockázatot keletkeztet, így az állami viszontgarancia keret multiplikátorhatása révén akár 10 000 milliárd forintnál is több hitelhez segítheti a vállalkozásokat. Mindeközben a vállalkozásoknak ez a fajta forráshoz juttatása ismét csak nem terheli kiadásként a 2020-as költségvetést. A vállalkozások likviditásának biztosítására emellett kamat- és kezességvállalási díjtámogatást is biztosító szintén közel 2 000 milliárd forint keretösszegű hitelkonstrukciók meghirdetéséről is döntött a kormány. A Magyar Nemzeti Bank Növekedési Hitelprogram Hajrá konstrukciója pedig 1 500 milliárd forintnyi 0 százalékos forrást biztosít a bankrendszer számára annak érdekében, hogy a kkv-szektorkedvező és kiszámítható kamatozású forráshoz juthasson a munkahelyek és termelési kapacitások megtartásához, illetve beruházásaik finanszírozásához.

(3) Adófizetés elhalasztása, áfa visszaigénylések felgyorsítása. Összességében további 1000 milliárd forintos nagyságrendű adókönnyítést és likviditási segítséget jelent, hogy mintegy 600 ezer cégnek és szervezetnek elég szeptember 30-ig benyújtania a beszámolót és eddig kell bevallani és befizetni a társasági adót és a helyi iparűzési adót, valamint hogy felgyorsításra kerülnek az áfavisszaigénylések, normál adózók esetében 75 napról 30 napra, megbízható adózóknál 30 napról 20 napra. Ezen intézkedések a költségvetési hiány éven belüli lefutását változtatják meg, az év egészére várható hiányt nem, viszont éppen abban az időszakban jelentenek segítséget, amikor arra a legnagyobb szükség van.

Mindezek a tényezők azért fontosak, mert azt bizonyítják, könnyen téves következtésre juthatunk, ha kizárólag a költségvetési hiány alakulásán keresztül szemléljük a gazdaságpolitika irányultságát. Ehelyett csakis az intézkedések teljes körű számbavétele adhat képet a gazdaságpolitikai beavatkozások valós mértékéről. A Konvergencia Program kormányzati intézkedések gazdasági hatásait vizsgáló fejezetében éppen ilyen komplex megközelítés alkalmazásával jutott arra a modellszámítás alapú eredményre, hogy a gazdaságvédelmi lépések összességében 3,7 százalékponttal javítják az idei év gazdasági teljesítményét, jelentősen hozzájárulva a munkahelyek megőrzéséhez és a háztartások fogyasztásának fenntartásához (6,2 illetve 6,8 százalékpontos a hozzájárulás mértéke). Megállapítható tehát, hogy szemben a hivatkozott cikk vélekedésével a magyar gazdaságpolitika idén is hathatósan támogatja a gazdaságot. 

Makrogazdasági prognózis a realitások talaján

Az aktuálisan elérhető prognózisok szerint az elemző(háza)k közel fele nem számít 3,5 százaléknál nagyobb visszaesésre a magyar gazdaságot illetően. Hasonló kép rajzolódik ki a portfolio.hu minapi gyűjtéséből, amelyben a konszenzus 3,8 százalékos mérséklődést mutat. Külföldi prognózisok közül említhető az S&P a Konvergencia Programmal szinte egyidőben megjelent elemzése, amely az eurózónában 7.3 százalékos visszaesésre számít, míg Magyarországon 4 százalékosra. A hitelminősítő szerint is 2020 második felében megindulhat a kilábalás, így 2021-ben újra 4.8 százalékos lehet a növekedés. Emellett a gazdaság gyors helyreállítását támogatják a magyar fiskális és monetáris hatóság meghozott intézkedései, valamint az is, hogy a versenyképes munkaerőköltség miatt az ország FDI vonzó képessége magas marad. Nemzetközi intézmények közül az IMF is bízik abban, hogy a magyar gazdaság felülteljesítő lesz, és más országokhoz képest kevésbé sínyli meg a koronavírus-járványt. A Konvergencia Program 3 százalékos GDP csökkenéssel számoló pályája, figyelembe véve a szokásosnál is nagyobb bizonytalanságot tehát egyáltalán nem lóg ki az előrejelzések közül, így megalapozatlan indokolatlan derűlátással vádolni.

A hivatkozott cikk szerzője – sajátja nem lévén – ad hoc módon az Európai Bizottság prognózisát vette zsinórmértékül. Ugyanakkor éppen ez az előrejelzés áll távol az elemző konszenzustól, azaz ez tűnik indokolatlanul pesszimistának. Azonban ez nem először fordul elő: a Bizottság korábbi előrejelzéseit értékelve, megállapítható, hogy jellemzően alulbecsülte a magyar gazdaság teljesítményét, még a viszonylag kiszámítható, stabil növekedési időszakban is esetenként több százalékponttal.

Ráadásul belső inkonzisztenciákat is inkább a Bizottság számaiban lehetne keresni. Például meglehetősen furcsa a Bizottság azon várakozása, hogy a járványtól rendkívüli mértékben sújtott, a létfontosságú termelés és szolgáltatások kivételével minden más gazdasági tevékenységet hosszú hetekre leállítani kényszerülő Olaszország 9,8 százalékpontos lendületvesztése (2019-es 0,3 százalékos növekedése 2020-ra 9,5 százalékos visszaesésbe vált) számottevően kisebb lesz, mint a járvány megfékezésében sikeresebb, gazdasági tevékenységeket emiatt csak szűkebb körben korlátozó Magyarországé (2019. évi 4,9-os növekedést a Bizottság szerint 2020-ban 7 százalékos csökkenés követi, így a lendületvesztés 11,9 százalékpont).

Visszakanyarodva a Konvergencia Program elemzői konszenzus közeli növekedési prognózisához az alábbi tényezőket érdemes figyelembe venni:

(1) Az erős gazdaság válságállóbb. Sajnos a múltban Magyarország saját bőrén is megtapasztalta, hogy a gyenge fundamentumú gazdaságot a válságok hatványozottan érintik. A 2008-as pénzügyi válság igen sérülékeny állapotban érte a magyar gazdaságot: akkoriban az Európai Unió egyik legkedvezőtlenebb munkaerő-piaci mutatói jellemezték az országot, a növekedési teljesítmény jelentősen elmaradt a régiós versenytársakétól, magas volt a költségvetés hiánya, az államadósság növekvő pályán állt és nem utolsó sorban a devizahitelek megugró törlesztőrészletei súlyosbították a visszaesést. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarország mély recessziót élt át, amelyből a korábban felhalmozott adósságok terhei miatt a kilábalás is éveket vett igénybe. 

A jelenlegi világjárvány kitörését megelőzően azonban a hazai gazdaság fundamentumai lényegesen kedvezőbbek, mint a 2008-as pénzügyi válság előtt. A magyar gazdaság 2013-tól kezdve növekedési pályára állt, amelynek köszönhetően olyan lendületes bővülés bontakozott ki, amely az EU leggyorsabban növekvő országai közé helyezte Magyarországot. A gyors fejlődés a korábbiakkal szemben egészséges és kiegyensúlyozott szerkezetben, valamint eladósodástól mentesen valósult meg, többek között a nemzetközi összevetésben is élenjáró, kapacitásbővítő beruházási teljesítmény biztosította a növekedés fenntarthatóságát. A dinamikusan emelkedő teljesítményt emellett jelentősen segítette, hogy a Kormány munkaerő-piaci aktivitást ösztönző intézkedéseinek is köszönhetően a magyar munkaerő-piaci mutatók az Európai Unió élvonalába ugrottak. Mindez a bérek dinamikus emelkedésével párosulva a családok jövedelmét is nagymértékben emelte, amelynek következtében a háztartások pénzügyi helyzete a korábbiaknál lényegesen stabilabbá vált, amihez hozzájárult a szektor számára jelentős terhet jelentő devizahitelek kivezetése is. Miközben a javuló jövedelmi helyzetük következtében a háztartások növelni tudták fogyasztásukat, az nem párosult eladósodással, amit jól mutat a hazai megtakarítási ráta európai összehasonlításban is kiemelkedő nagysága.

A dinamikus növekedés az államháztartás oldaláról fegyelmezett fiskális politikával, vagyis tartósan alacsony hiánnyal és csökkenő államadóssággal párosult. A kedvező folyamatok eredményeként a 2008-as helyzettel szemben Magyarország GDP-arányos államadósság-mutatója jóval alacsonyabb az EU országok átlagánál. A külső mutatók is kedvezőek: az ország nettó finanszírozási képessége a korábbi válság előtti negatív értékkel szemben régiós összehasonlításban is kiemelkedően pozitívvá vált az elmúlt tíz év alatt, amelynek köszönhetően a GDP-arányos nettó külső adósság a 2008. évi 50 százalékot meghaladó szintről 8 százalék alá csökkent.
 

(2) A gazdaságpolitikai lépések hathatósan segítik a gazdaságot. Az első részben kifejtett módon érdemi növekedési támaszt képeznek a közelmúlt intézkedései, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy Magyarország elkerülhesse a 2008-hoz hasonló mély és elhúzódó recessziót. Mindezt úgy elérve, hogy a költségvetés se terhelődjön túlzott mértékben. Ez azért fontos szempont, mivel szemben a hivatkozott szerző cikkében is ajánlott látszólag „könnyebbik úttal”, amely a költségvetési hiány jelentős emelésével járna, nem helyez a magyar gazdaságra kilábalást nehezítő és egyben az országot sérülékennyé tévő adósságterheket. 

Az erős fundamentumok, a lendület, valamint az alkalmazott gazdaságpolitikai eszközök mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a háztartások fogyasztása az év egészét tekintve, ha a korábbiaknál szerényebb mértékben is, de tovább emelkedhessen. Ugyan ebben a hivatkozott cikk szerzője kételkedik, de a Konvergencia Program prognózisát az idei év eddigi folyamatai is alátámasztják. Az év első két hónapjában 9,2 százalékkal emelkedtek a bruttó keresetek, a nettó reálkeresetek pedig 4,5 százalékkal. A bővülő reáljövedelmek is megalapozták tehát, hogy az első negyedévben az előző éveknél is nagyobb mértékben, 7,5 százalékkal nőtt a háztartások fogyasztásának jelentős hányadát kitevő kiskereskedelmi forgalom. A folyamatok mögött ráadásul a magyar háztartások európai összevetésben vezető magas megtakarítási rátája és egyik legalacsonyabb eladósodottsági mutatója áll, ami kedvezőtlenné váló konjunkturális helyzetben is lehetővé teszik a fogyasztás simítását.

Végezetül a Konvergencia Program makrogazdasági pályájának megalapozottságát a nemrég publikált első negyedéves növekedési teljesítmény is visszaigazolta. A rendelkezésre álló adatok szerint Magyarország továbbra is a legjobban teljesítő tagállamok között van, még növelte is az EU- átlaghoz mért növekedési többletét: messze megelőzte például a járványtól erősen sújtott Olaszországot, de a régióban is az egyik legjobb növekedési ütemet érte el.

Borítókép: MTVA/Váli Miklós