A világpiac igazi arca

„A világpiacról van szó, aminek hatásai­tól – legyenek bár kellemetlenek ránk nézve – valóban mi sem függetleníthetjük magunkat. Fősodorbeli felebarátaink szerint hosszabb távon a piac automatizmusai révén minden helyrebillen, az egyensúly­talanságok megszűnnek.

mondván, hogy kár az állami szintű erőlködés az időleges kártékony hatások elhárítására, mert az nagyon sokba kerül – sokkal többe, mint ha a piac vág rendet és hoz létre új egyensúlyt. Közgazdaságtant oktató egyete­meink és főiskoláink a rendszerváltoztatás után

és azóta már sajátjukként oktatják, minden ellenvéleményt kizárva. A tudományos minősítők, akik azt hivatottak megítélni, hogy mi is a közgazdaságtudomány, alternatívát még ma sem ismernek, és főként nem ismernek el. Nem annak részletezése most a cél, hogy mibe került ez nekünk az elmúlt harminc évben. Az örök tanulság okán, mégis az ezzel foglalkozó nagy presztízsű szakcég (Tax Justice Network) ránk vonatkozó adatát említeném, ami több mint kétéves hazai GDP-méretű »elpiacosítást« (értékvesztést) említ esetünkben.

(...)

Úgy gondolom, hogy az 1973-ban kezdődött pénzügyi hadműveletnek a piachoz, annak automatizmusaihoz semmi köze nincs. Külön nem kell részletezni, hogy mind az olaj ára, mind a dollár aktuális árfolyama alapvetően határozza meg a világpiacra kerülő áru- és szolgáltatástömeg árfekvését, beleértve a nemzeti valuták árfolyamát is. Az ilyen típusú »piaci« játékok azóta sem szűntek meg. A legutóbbi játéktere ezeknek abban lelhető fel, hogy

Az olaj ármozgását rendszerint nemzeti valutaárfolyam-mozgások – általában gyengülések – is kísérik. Ezek célja nem más, mint hogy kamatemelést csikarjanak ki. (Legutóbb éppen a szaúdi feldolgozók elleni támadás után.) Az érvényes uralkodó közgazdasági dogma szerint a fentiekben megjelölt piac az, aminek át kellene magunkat kritikátlanul adni. Sokáig ezt tettük – és nézzük meg hogy jártunk.”