Német recessziós kirakós

„Az autóipar gyengélkedése súlyos problémát okoz a német gazdaságnak, ami láthatóan nem oldódik meg rövid időn belül. A technológiaváltás a gyártóknál jócskán elhúzódhat, elsősorban a gazdaságpolitikának kell lépnie, ha célja a recesszió elkerülése. Az Európai Központi Bank részben erre hivatkozva jelentett be újabb gazdaságösztönző lépéseket, ami azonban a korábbinak csupán a töredéke, ezért nem számíthatunk túl nagy hatásra. Eszerint a fiskális politikán a sor, hogy állami költekezéseken keresztül élénkítse a gazdaságot.

A rekordalacsony, erősen negatív német tízéves állampapírhozamok lehetőséget adnak arra, hogy az állam növelje a keresletet a gazdaságban, miközben a hitelezők fizetnek azért, hogy kölcsönadhassanak. Az erős igény és a jó lehetőség ellenére a német kormány egyelőre szigorúan tartja magát a 2014 óta bevett többletes költségvetés és adósságcsökkentés politikájához. Idén júliusban először nyilatkozta azt a kormány, hogy talán hajlandó lazítani a költségvetési politikáján, azzal a kikötéssel, hogy az extra kiadásnak klímavédelmi célokat kell szolgálnia. Ám látszólag azóta sincs konszenzus a kormány részéről, hogy növeljék-e a kiadásaikat, és ha igen, akkor mire fordítsák ezt az összeget, pedig például az állami fizikai és digitális infrastruktúra jócskán elavult, tehát lehetne rövid távon is megtérülő beruházásokra fordítani a többletforrásokat. Olaf Scholz német pénzügyminiszter megerősítette, hogy csak súlyos válság esetén hajlandók feloldani a költségvetési szigort.

A német gazdaságpolitika tehát kockáztat, pedig a válságkezelés sokkal nagyobb költséggel járhat, mint a megelőzés.”