Putyin narratívája

„A világ most megismerhetett egy olyan elbeszélési módot, amivel persze lehet vitatkozni és egyet nem érteni, de azt kétségbe vonni, legalábbis most már, hogy ez is egy lehetséges értelmezése a világnak, amely logikus rendben próbál magyarázatot, mégpedig teljesen eltérő magyarázatot adni arra, amire a globális hatalmi rend már megadta az egyetlen helyes választ, nos, azt nemigen lehet. Ezért olyan óriási botrány ez az interjú, bár azon érdemes elgondolkodni, hogy vajon miként kerülhetett rá sor.

Annyira naivak nem lehetünk, hogy azt feltételezzük, hogy az interjú kizárólag Tucker Carlson személyes döntése, hogy csak az újságírói bátorsága és tehetsége elégséges volt ahhoz, hogy mindez megtörténjen. Ahogy mondani szokták, ez szükséges, de nem elégséges feltétel. Az interjú létrejötte és az orosz narratíva látványos belépése a globális beszédtérbe olyan tektonikus globális hatalmi elmozdulásokat sejtett, amelyekről egyelőre nem nagyon lehet pontos képünk, de érdemes eltöprengeni róluk.

Maga az interjú mindazok számára, akik eddig sem kizárólag a globális hatalmi rend narratíváját fogadták el egyetlenként, nem igazán tartalmaz újdonságot,

Talán arról lett volna még érdemes kérdezni az orosz elnököt, hogy mikor ezt a kiprovokált háborút elindította, mennyire volt tisztában azzal, hogy az ő narratívája a legcsekélyebb mértékben sem fog »átjönni« a globális beszédhatalom blokádjain. Ez eddig valóban így is volt, és aligha volt elképzelhető e blokád ilyen látványos áttörése.

Mivel ennek az interjúnak a létrejötte teljesen szembemegy az amerikai világbirodalom uralmi struktúráinak stratégiai érdekeivel és törekvéseivel, ez az akció »valaki másnak« tulajdonítható, egy olyan erőnek, amely az amerikai birodalom feletti hatalmi térben lakozik. Feltehetőleg a »birodalomkiválasztó főhatalom« ezzel az akcióval intézett figyelmeztetést az amerikai birodalom uralmi struktúráihoz. Hogy aztán a birodalom megérti-e az üzenetet, az az elnökválasztáson dől el.”

***

Nyitókép: SERGEY GUNEYEV / POOL / AFP