Hamász-terrortámadás: simán elkerülhető lett volna a New York Times szerint

Október 7-én hajnalban három órakor Ronen Bar, az izraeli belbiztonsági szolgálat (Shin Bet) vezetője még mindig nem tudta megállapítani, hogy amit látott, az csak egy újabb Hamász-hadgyakorlat volt-e – kezdi alapos elemzését a The New York Times.

Az amerikai lap cikkében annak járt utána, hogyan volt lehetséges néhány banális hiba elkövetésével – engedve a hübrisz csábításának –, hogy a Shin Bet főhadiszállásán az utolsó utáni pillanatig fel sem merült, hogy ekkora támadásra kerül sor a terrorszervezet részéről.

Az izraeli hírszerzés „elaludt” a Hamász-támadás előtt

Lapunk korábban több cikkben beszámolt arról, hogy az elmúlt években Izrael titkosszolgálata és a civil biztonsági szervezetei lényegében „elaludtak”.

Miként egyébként már a támadás másnapján ezt fejtegette a BBC-n a Moszad volt főnöke is.

A The New York Times az általános képen túl egy nagyon izgalmas megállapítással is jelentkezett: jelesül az egész félre- majd alulkezelés, ami abból fakadt, hogy az izraeli illetékesek őszintén elhitték, hogy a Hamász nem akar, mert nem érdeke háborúzni, elkerülhető lett volna,

Emlékezetes, a Shin Bet parancsnoka még utóbb is csak kisléptékű támadásra gondolt, ezért a Tequila fedőnevű terrorelhárító csapatot küldte a Hamász fegyveresei ellen, nem is sejtve, hogy azok több ezren vannak. Noha a Hamász egy éven át az orruk előtt képezte ki harcosait, és részletes információkkal rendelkeztek Izrael katonai bázisairól és a kibucok elrendezéséről.

A Hamász fegyveresei tényleg profin működtek, erről lapunknak Somkuti Bálint beszélt legutóbb.

A Benjamin Netanjahu miniszterelnökkel szemben nem kimondottan baráti (s imígyen felelősségét erőteljesen firtató) The New York Times több tucat izraeli, arab, európai és amerikai tisztviselővel interjúzott, illetve számos dokumentumot áttekintett, és ezt követően röviden a következőkre jutott (némi tendenciával a sorrendiségben):

1. a biztonsági tisztviselők hiába próbálták figyelmeztetni a miniszterelnököt a belpolitikai zűrzavar miatt meggyengült biztonsági erők problémájára, olyannyira, hogy júliusban nem volt hajlandó találkozni egy tábornokkal, aki egy titkos hírszerzési adatokon alapuló fenyegetésről akart beszámolni.
2. Évek óta alulbecsülték az izraeli tisztségviselők a Hamász által jelentett fenyegetést: a katonai hírszerzés és a Nemzetbiztonsági Tanács hivatalos értékelése 2021 májusa óta az volt, hogy a Hamásznak nem állt érdekében olyan támadást indítani Gázából, amely pusztító Izrael válaszreakciót válthat ki. Ehelyett a ciszjordániai területre fókuszáltak, ahol nem is a Hamász, hanem a Palesztin Hatóság irányít.
3. Netanjahu ugyancsak a Hezbollahra és Iránra összpontosított (mondjuk ennek jogossága részben be is igazolódott), szeptember végén is ilyen irányokból számítottak támadásra.
4. Az amerikaiak is leálltak a Hamász megfigyelésével, mondván, az csak regionális fenyegetést jelent, amit Izrael kezel.

Szakértők a jom kippuri háborús helyzethez hasonlították a mostanit, amikor a politika és a hírszerzés egymást erősíti meg tévhiteiben, vakká téve őket a fenyegetettség változására.

Eközben Netanjahu és az ellenzék közötti feszültségek a katonaság, a bíróságok és a hírszerzés kapcsán is az állam gyengeségét mutatta az ellenségei felé, az iratok szerint a Hezbollah vezetője, Haszan Naszrallah azt mondta, hogy nagy háborúra kell készülni, s arra vártak, hogy a hadsereg tagjai kezdjék a leszerelős tiltakozásokat.

Jól előkészített volt a támadás

A Hezbollah időnként be-betört Izraelbe, kisebb merényletekkel, hadgyakorlatokkal provokált, Herzi Halevi tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke többfrontos támadásra igyekezett figelmeztetni Netanjahut, de sok kritikával szembesült.

s hasonlóképpen tett Jordánia is az Aksza mecset kapcsán.

Az egymást követő kormányok mind halasztották Gáza lerohanását, Netanjahu egyébként a Palesztin Hatósággal szembeni kiegyensúlyozó szerepet is látott a Hamászban, így a fókusz lekerült Gázáról, ami végzetes eredménnyel zárult.

Emellett elbizakodottságukat növelte a Gáza körül 2021-ben elkészült, áthatolhatatlannak gondolt vasbeton fal, amit csúcstechnológiával szereltek fel, kamerákkal, szenzorokkal, géppuskarendszerekkel, ahol éppen emiatt csökkentették a szolgáló személyzetet.

A Hamász viszont robbanó drónokkal könnyedén átütötte ezt az akadályt, és a Hezbollahtól tanult, sejtszerűen felépített támadó csoportokkal hatékonyan vette fel a harcot az izraeliekkel. A rajok miatt az izraeliek egyszer csak azt látták, hogy mindenhol támadás alatt állnak, a felismeréssel együtt az utánpótlás is késett, a kamerákat kikapcsolta szinte mindenütt egyszerre a Hamász, és lezajlott a brutális támadás.

A Times konklúziója velős: „miután a harcok véget értek, izraeli katonák kézi rádiókat találtak a Hamász egyes fegyvereseinek holttestén – ugyanazokat a rádiókat, amelyekről az izraeli titkosszolgálat tisztviselői egy évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy már nem érdemes megfigyelni”.

Mindeközben arat a halál – de immár palesztin térfélen.

***

Nyitókép: a nyitóképen egy palesztin harcos látható Rafah városában, Gázában. Fotó: SAID KHATIB / AFP