Svéd rendőrök tömege védi Izrael Eurovíziós énekesnőjét
Egy heves palesztinbarát tüntetés miatt volt szükséges az óvintézkedés.
Egyre több kritika éri az úgynevezett holland protokollt, ami alapján hosszú évek óta pubertásgátlóval kezelik a nemi identitászavaros kiskorúakat. Nemrég számos kutató szólalt fel a gyakorlat ellen.
Számos kutató nekiment a híres-hírhedt „holland protokollnak”: 2022 év végén két szakember írt ellene cikket a német Die Weltben, tavaly augusztusban pedig harminc holland szakember követelte a protokoll kiiktatását. Egy 2021-es svéd áttekintés is
akárcsak a finn egészségügyi hatóságok 2020-as és a britek 2022-es jelentése.
A korán nemváltást kezdő fiatalok közül sokan megbánják az egészet, ők a „detranzícionálók”, akik csak a Reddit/detrans csoportban már 43 ezren vannak.
Amint 2023 január elején fogalmazott egy amerikai szerző: a holland protokoll épp széthullik.
Legutóbb Skócia került be a hírekbe azzal, hogy törvénybe iktatta a kiskorúak jogi nemváltásának lehetőségét, majd a brit kormány blokkolta ezt.
A holland protokoll az az eljárásrend, ami a transzneműnek mondott, nemi identitászavaros (nemi diszfóriás) gyermekek esetében a sztenderdként kezelt „gender megerősítő” eljárásrend a nyugati világban. Három holland tudós, utrechti és az amszterdami klinikák professzorai (Peggy Cohen-Kettenis, Henriette Delemarre-van de Waal és Louis Gooren) kezdeményezték a kilencvenes évek közepén
és ebből a célból pubertásblokkolót használhassanak, ezzel elodázva a másodlagos nemi jelleg kialakulását és a nemi hormonok képződését.
Az eljárást „holland protokollként” azonban egy évtizeddel később, 2006-ban fogadtatták el egy tudományos tanulmány által, amit a triptorelin nevű, pubertásgátlóként is használt gyógyszer gyártója, a Ferring Pharmaceuticals támogatott (a gyógyszert eredetileg többek közt prosztatarák vagy férfi hiperszexualitás kezelésére alkalmazták). Az Egyesült Államokban egy bizonyos Norman Spack terjesztette el a holland protokoll alkalmazását.
A 2010-es évekre teljesen bevetté vált a holland protokoll, amelyet az első hetven, 2000-2008 között kezelt pácienst vizsgáló kutatás (itt és itt) volt hivatott alátámasztani, ami szerint hosszú távon javult a mentális állapotuk a beavatkozásoktól. Eme kutatás vezető kutatójának, Annelou de Vriesnak egyébként Cohen-Kettenis volt a doktori témavezetője.
A holland protokoll elég gyorsan a nemi identitászavarban szenvedő kamaszok esetében alkalmazott fő eljárás lett, aminek keretében
és 16 éves kortól a hormonkezelést (az ellenkező, azaz kívánt nem hormonjával).
Ugyanakkor alkalmazásának követelményei szerint a nemi identitászavarnak kora gyermekkorban kellett megjelennie, és a pubertás megjelenésével súlyosbodnia kell; a páciensnek pszichológiailag stabilnak kell lennie és nem lehet más mentális betegsége; végül a családjának is támogatnia kell őt.
Ugyanakkor ezt nem mindig tartották be teljeskörűen a kezdeményező tudósok sem, volt pubertásblokkolóval kezelve tíz éves gyermek, hormonnal kezelve majd’ 14 éves gyermek, illetve a családi beleegyezés sem mindig volt meg, sőt volt, akinél saját pszichiáterének ellentmondva javasolták a kezeléseket.
ugyanakkor a pubertásgátlóval kezeltek túlnyomó többsége (95 százaléka) továbbmegy ezen az úton. „Nemváltó műtétet” csak nagykorúakon végeznek (leszámítva, hogy valójában nem lehetséges a nemváltás, ez csak kozmetikai beavatkozás).
Emellett a protokollról úgy tartják, hogy nem okoz visszafordíthatatlan változást („visszafordítható”), és az diagnosztikus eszköz is (lehetőséget ad a nemi identitás tisztázására kamaszkorban a fizikai megjelenés elváltozása nélkül). Azóta mindkettőt komolyan megkérdőjelezték.
A beavatkozást elvileg széles körű orvosi konzultációk előzik meg, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy a páciens képes megfontolt döntést hozni, és minden információ birtokában hoz döntést – ezt számos nyugati országban, főleg az Egyesült Államokban nyilvánvalóan nem tartják be, hiszen ott az lett a bevett gyakorlat, hogy rövid, felszínes konzultáció után máris orvosi beavatkozást (pubertásgátlót, hormonkezelést) írnak fel nemiségükben bizonytalan kamaszoknak.
A felmerülő problémák és a rendszerből megnyomorodottan kikerülő páciensek, valamint a tudományos kételyek nyomán azonban, mint említettük, Finnország 2020 júniusában felülvizsgálta az országban alkalmazott útmutatókat, és a pszichológiai kezelést helyezte az orvosi beavatkozás elé. Nagy-Britanniában egy 2020-as legfelsőbb bírósági ítéletet követően a Nemzeti Egészségügyi Szervezet (NSH) felfüggesztette a 16 éven aluliak esetében a hormonális beavatkozások lehetőségét. A holland protokoll egyik legtekintélyesebb alkalmazója, a svéd Karolinska Intézet is jelentősen szigorított a szabályokon 2021 májusában.
Ezután Michael Biggs, az Oxfordi Egyetem szociológusa által írt, 2022 szeptemberi tudományos tanulmány áttekintette a protokoll történetét és a vele kapcsolatos bizonyítékokat, valamint vitákat. Ez felhívja a figyelmet a pubertásblokkolók okozta súlyos problémákra, például a csontritkulásra és az agyi elváltozásokra, illetve arra is, hogy a visszafordíthatóság erősen megkérdőjelezhető. Ráadásul a hollandok által használt GnRHa, valamint az egész „nemváltás” nagyon nagy eséllyel okoz terméketlenséget és súlyos szexuális zavarokat.
Emellett rámutat arra is, hogy
A tudósok a kilencvenes években még elismerték, hogy nem minden nemi identitászavaros gyermek lesz kamaszkora után transznemű, és hogy a nemi identitászavar gyakrabban végződik homoszexualitással, mintsem transzneműséggel. Például az első első hetven amszterdami páciensből 62 homoszexuális volt.
Az első hetven páciens de Vries-féle vizsgálatának is kikezdték az eredményeit. A kutatáshoz felhasznált kérdőívek inkonzisztensek, ráadásul 8 pácienst kizártak a nyomonkövető kutatásból, egy pedig meghalt a vaginoplasztika miatt – a halála végső soron a pubertásblokkolás következménye volt, mivel amiatt nem fejlődött ki rendesen a pénisze, így a beléből vettek szövetet a vagina-utánzata kialakításához, ami viszont elfertőződött. Mivel a pénisz csökevényes fejlődése rendszerint következménye a fiúk pubertásblokkolásának, ezért a bélből való vaginaplasztika is bevett eljárás. Ez rögtön több mint 1 százalékos halálozási arányt jelent az adott mintán, ami nagyon magas. Cohen-Kettenis elismerte, hogy szükség lenne egy legalább húsz éves nyomon követésre, aminek később (2022-ben) nekikezdtek.
E kutatás eredményeit nem sikerült megismételni, egy 2010-ben kezdett, 44 pácienst magában foglaló londoni klinikai vizsgálat először meglehetősen rossz eredményekhez vezetett, amelyeket nem publikáltak, csak konferencián mutatták be őket. A londoni klinika ezután pozitív eredményekkel állt elő egy másik pácienscsoport vizsgálatára hivatkozva, ami először 101 13-17 éves kamaszból állt, de egy év alatt 35-re csökkent a résztvevők száma. Az eredmény nem mutatott különbséget a „csak” pszichológiai segítséget kapó, illetve a pszichológiai segítséget kapó és pubertásblokkoláson átesett páciensek mentális állapota között. Majd megjelentek az eredeti 44-es kutatás eredményei is, amiből kiderült, hogy a 44 pubertásblokkolt kamaszból csak egy páciens vetette magát alá hormonkezelésnek is. Ráadásul a londoni klinika nem követte nyomon 18 éves kor után a pácienseket, így nincsenek hírek a pubertásblokkolás hosszú távú hatásairól, vagy életük alakulásáról.
Biggs rámutat: minden más tudományos próbálkozás a pubertásblokkolás eredményeinek felmérésére más-más módszertant alkalmazott, illetve nagyon kicsit mintán (11-25 páciens) végezték őket, amelyek statisztikailag nem vehető komolyan. Egyetlen amerikai tanulmány volt, aminek 90 alanya volt, 2016-18-ban. Ezen kutatások eredményei inkonzisztensek.
Ellenben azt, hogy
számos tanulmány kimutatta, melyeket főleg az amszterdami és a londoni klinikákon, valamint egy ottawai klinikán végeztek (Biggs listázza őket). A pubertásblokkolás érzelmi és kognitív képességekre való hatása eddigi ismereteink szerint nemfüggő: a férfiaknál növekszik a homoszexualitás esélye, egyben súlyosabbak a stressz-reakciók; nőknél növeli a szorongást és a kétségbeesés lehetőségét. A szexualitásra vonatkozó adatok még hiányosabbak, de sokan jelentenek orgazmusra való képtelenséget.
Mindezzel együtt az amszterdami klinika 2015 óta 333 18 éve alatti, a londoni klinika 2012-2020 között 344 15 év alatti gyermeket kezelt. Mivel azonban – figyelmeztet Biggs – a nemi diszfória diagnosztizálása nem objektív, egyre többeket minősíthetnek nemi identitászavarosnak – amire nyugaton egyre inkább a pubertásblokkolást és a hormonterápiát, a „nemi átmenetet” tartják megoldásnak.
Míg a transzneműek aránya pár évvel ezelőttig jóval egy százalék alatt volt (0,01-0,6 százalék között),
ma már vannak olyan iskolakörzetek az Egyesült Államokban, ahol a diákok 7 százaléka mondja magát „nemileg diverznek”,
amire lényegében azonnal GnRHa-t, pubertásblokkolót adnak. Sőt: Hollandián kívül sokfelé már 8 éves kortól alkalmazzák a pubertásblokkolókat. Mindezt úgy, hogy a felmérések szerint a médiában megjelenő, pozitívan ábrázolt transzneműség rövidtávon mindig a genderklinikákra jelentkezők számának emelkedésével jár – azaz erős a gyanú, hogy divatjelenségről van szó.
A visszafordíthatóságot számos tanulmány megkérdőjelezte, főleg a pubertásblokkolók mellékhatásai miatt (csontritkulás, agyi problémák, stb). Megkérdőjeleződik a diagnosztikai jelleg is, ugyanis a statisztikák szerint ma a pubertásblokkolóval kezelt kamaszok 95 százaléka hormonterápiára megy – ami nem feltétlen jelenti azt, hogy „tényleg” transznemű, ez ugyanis lehet önbeteljesítő jóslat is.
A pubertásblokkolás holland „alapítói” nem szeretnének véletlenszerű kiválasztáson alapuló, kontrollcsoportos kutatásokat az eredményességről, mivel szerintük nem etikus megtagadni a kontrollcsoport tagjaitól a szerintük pozitív hatású gyógyszereket – ez azonban az áttekintő tanulmányt jegyző Michael Biggs szerint körkörös érvelés, mivel épp egy ilyen kutatás tudná kimutatni, hogy a pubertásblokkolás valóban jó eszköz-e. Ráadásul a nem „megfelelő” eredményeket hozó kutatásokat ezen a területen gyakran nem publikálják, ami hamis képhez vezet.
Ezek az okai a finn, a svéd és a brit hatóságok visszakozásának, valamint egyre több kutató tiltakozásának; nem beszélve az említett megbánók egyre nagyobb számáról.
Fotó: AFP/Oscar del Pozo.
A kép a transznemű emlékezés napján készült Madridban, 2022. november 20-án.