Bejárta a sajtót a hír: úgynevezett „vallásos szülők” tiltakozásba kezdtek Belgiumban, több iskola gyújtogatás célpontjává vált, mert be akarják vezetni az iskolákban a „szexuális felvilágosítást” – lehet jókat cöccögni, hogy ezek a fundamentalisták nem bírnák elviselni, ha a gyerekek időben megtanulnák a beleegyezéses szex és a fogamzásgátlás mibenlétét. Hogy nincs itt semmi látnivaló, csak középkori elveket valló erőszakos terroristák szokás szerint tudatlanságra ítélnék a felcseperedő leányokat.
Csakhogy amennyiben pusztán erről lenne szó, az azt jelentené, hogy Vallónia és Brüsszel iskoláiban egészen 2023 szeptemberéig semmiféle felvilágosítás nem zajlott, egyetlen szó sem esett családtervezésről se, nemhogy szexuális irányultságokról és nemi identitásokról
– amiből egyenesen következne, hogy évekig egy olyan város kellős közepén ült az a sok eurokrata, ahol gyakorlatilag tabu volt az iskolákban a „szex” szó, de ezt mégse érezték tematizálandó problémának, szemben azzal, hogy 1350 kilométerrel arrébb szabad-e kiskorúak számára népszerűsíteni a nemváltást vagy sem.
Valójában azonban szexuális nevelés elvileg már az 1980-as évek óta zajlik a belga iskolákban is, kifejezetten a nemkívánt terhességek és a betegségek megelőzésének céljával, ami továbbfejlesztve „kapcsolati, érzelmi és szexuális életre való nevelés” címén fut 2012 óta, anélkül, hogy bármely siíta anyuka gyújtogatásba fogott volna. Érezzük tehát, hogy konkrétan a most szeptembertől bevezetett új, egységes útmutató verhette ki a biztosítékot –
úgyhogy lássuk, mik is rejlenek abban a 303 oldalas dokumentumban, amelynek már a terjedelméből sejthetjük, hogy a szűk értelemben vett felvilágosításon túl settenkedett bele ez-az.
Rendben, talán túlérzékenység fennakadni azon, hogy az 5–8 éveseknek el kell magyarázniuk a saját szavaikkal, hogy egy „család” (mármint egy magát családként definiáló felnőtt életközösség) dönthet úgy is, hogy akar gyereket és úgy is, hogy nem – azaz a kisdiák a betűvetéssel egyidejűleg ismerkedik meg a „tudatos gyermektelenség” üdvös opciójával.
De legalább hall a női nemi szervek megcsonkításának gyakorlatáról is, ha már ez a XXI. században az EU fővárosában potenciális veszély.
Ezen túlmenően azonban ugyanezen kicsiknek meg kell tanulniuk, hogy a nemi identitásuk eltérhet és ingadozhat a biológiai nemükhöz képest; hogy aztán 9–11 év között következhessen a cisz- és a transznemű, a nembináris, az agender és a genderfluid identitások megkülönböztetése és a nemi normák szabad megkérdőjelezése,
továbbá kritikus szemléletmód kialakítása a „normatív nyomással” szemben.
Aki ezen a ponton felkiált, hogy „hát az interszexfóbiáról nem is fognak hallani a belga tízévesek?”, azt meg kell hogy nyugtassam: de. A 9 és 11 éves kor között tárgyalandó fogalmak között szerepel továbbá a bifóbia és az „ace-fóbia” (ne ostorozza magát senki a műveletlenségéért, utóbbihoz még az útmutató is lábjegyzetet fűzött: az aszexuálisokkal szembeni diszkriminációt jelenti);
mire hatodikosok lesznek, a nebulóknak készségszinten kell tudniuk mondani példákat arra, amikor valaki interszexfób vagy ace-fób. (Gyerünk, Ahmedka, menni fog!)
Érdekesség egyébként, hogy a teljes kerettantervben (5 és 18+ éves kor között) hatszor fordul elő az aszexualitás, ezzel szemben kettőször a meddőség és nulla alkalommal a promiszkuitás; 44 alkalommal az „LMB(TQI)A+”, míg csupán 28-szor a „nő(k)” és a „lány(ok)” együttvéve (többnyire csillaggal ellátva, azaz beleértve a magukat nőnek érzőket is) – mindenki kedvére eldöntheti, hogy ezek az arányok mennyiben képezik le a társadalmi valóságot és mennyiben szolgálják a felnövekvő lányok javát. Bár a nők így is túl vannak kényeztetve: a „férfi/fiú” szó ötször kerül elő, míg a „transznemű” tizenkétszer.
Része továbbá a tananyagnak, hogy a kisdiákok legkésőbb ötödik végére ismerjenek pozitív LMBTQIA+ szerepmodelleket Belgiumból és a világból, napjainkból és a történelemből, és el tudják magyarázni, miért tekinthetők ők pozitív mintáknak.
A dokumentum ki is fejti, minderre azért van szükség, mert „a 9–10 éves gyerekek nagyon befolyásolhatók a nemi sztereotípiák tekintetében” – kérdés, hogy akkor miért nem szerepel a tananyagban néhány konkrét atomfizikus néni és óvóbácsi mint pozitív szerepmodell megismerése is. Mindenesetre ugyanennek a korosztálynak tisztában kéne lennie a „pánszexuális” fogalmával is – a negyedikesek szövegértését vizsgáló legutóbbi PIRLS-felmérésben (ahol a magyar gyerekek a dánokhoz és a norvégokhoz hasonlóan 539 pontot értek el) a vallon diákok 494 ponttal Törökország és Grúzia között végeztek, tehát pont időszerű, hogy a „pánszexuális” szót silabizálják.