Az énség és a közösség

„A józan ész védelmezői ma már nem elégedhetnek meg a passzív szörnyülködéssel, amikor újabb őrülettel találkoznak, hanem azonnal keményen fel kell lépnünk ellene, mielőtt védendő alapjoggá mondaná ki valamelyik szuperérzékenyített idiótákból álló testület. Lássunk egy példát!

A Daily Mail közlése szerint újabb gendertrend van kibontakozóban nyugaton. Az úgynevezett otherkin azt az embert jelenti, aki se nem nő, se nem férfi, de még csak nem is ember, ehelyett valamilyen állatként vagy fantázialényként azonosul. Javaslom, hogy senki ne tanulja meg ezt az új kifejezést, nevezzük az ilyen embert annak, ami, vagyis bolondnak.

A jelenség egyébként nem új. Minden gyerek játszik olyan fantáziajátékot, amelyben kedvenc mesehősével vagy akár maga által kitalált fantázialénnyel azonosul. A játéknak van egy alapszabálya, amit minden normális gyerek betart, ez pedig annak elfogadása, hogy a környezet, apa, anya, testvérek, barátok csak akkor nézik Pistikét teszem azt Pókembernek, ha benne vannak a játékban. Amikor annak vége, és megyünk vacsorázni, Pistike ismét egy közülünk akkor is, ha nem kér szalámit a vajas kenyérre. És ezt Pistike nagyon jól tudja. Ha nem tudja, és továbbra is Pókembernek tartja magát vagy tini nindzsa teknőcnek, akkor orvoshoz kell vinni, mert megrekedt a fejlődésben.”

Nyitókép: Mátrai Dávid/Mandiner