Görög Álmos írása
„Enyhén javuló gazdasági mutatók és identitáspolitikai összecsapások között arról kell dönteniük a spanyoloknak, hogy küldenek-e egy erős jelzést a legtöbb régióban és nagyvárosban hatalomban lévő, ugyanakkor korrupciós és kokainbotrányokba keveredő szocialista pártnak” – írtuk a május 28-i spanyolországi helyhatósági választást beharangozó cikkünkben.
Piros lapot mutattak fel a szocialistáknak
Végül 63 százalékos részvétel mellett – amely helyhatósági választáshoz képest magas, azonban a négy évvel ezelőttitől másfél százalékkal elmarad – kicsivel több mint nyolcmillióan támogatták a két jobboldali pártot, a Néppártot (PP) és a VOX-ot összesen. (Ebből hétmillió szavazat a Néppártra ment.)
A jelenleg kormányzó Szocialista Párt (PSOE) 6,2 millió voksot kapott, ami a szavazatok 28,1 százalékának és egy stabil második helynek felel meg, azonban új fejlemény, hogy
Pedro Sánchezék lehetséges koalíciós partnerei, a kisebb baloldali és liberális pártok ritkán látott összeomlást produkáltak.
A sokáig harmadik-negyedik erőnek számító Ciudadanos például egyetlen regionális parlamentbe sem jutott be. Összesen 380 helyet tudott szerezni a háromszintű spanyol rendszerben – autonóm közösségi parlamentek, tartományok, települések –, amely 2400-val kevesebb a négy évvel ezelőtti 2700-nál, és gyakorlatilag a centrista párt teljes megsemmisülését jelenti.
Szintén óriási veszteségeket szenvedett a szélsőbaloldali Podemos, amely – bár együtt indult egy másik baloldali párttal –elvesztett minden olyan jelentős helyet, ahol eddig hatalmon volt, csak Navarrában van esély arra, hogy hatalmon marad a koalíciós tárgyalások után.
Így Spanyolország harmadik politikai erejévé megkérdőjelezhetetlenül a 2013-ban alapított, Santiago Abascal vezette VOX vált.
Igaz, a jobboldali tömörülés még jelentősen el van maradva a két nagy történelmi párttól: a Néppárt és a szocialisták összesen a szavazatok hatvan százalékát gyűjtötték be.
De mögöttük egy stabil középpártnak nevezhető országos formáció maradt,
ez pedig a VOX, amely szavazatai számát megduplázta, tartományi képviselőinek ( 500-ról 1700) és autonóm közösségi képviselőinek (47-ről 119) számát pedig majdnem megtriplázta.
„A VOX mára az alternatíva abszolút meghatározó pártjává vált” – értékelte az eredményeket a pártelnök, aki ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a mindent eldöntő faktor az lehet, hogy merre orientálódik a Néppárt, amelynek galíciai származású, „CDU-jobobldali” elnöke, Alberto Feijóo korábban nem zárta ki egy PSOE-vel kötött nagykoalíció lehetőségét sem. Abascal szerint a PP-nek „választania kell az alternatíva vagy a folytatás között”.