Megingott az iráni hatalom a tüntetések hatására? – Irán-szakértő a Mandinernek

A jelenleg zajló kormányellenes tüntetés-sorozat veszélyesebb az iráni rezsimre, mint a korábbi tiltakozások 2009-ben, 2017-ben vagy 2019-ben?

Némely szempontból igen, más szempontból nem. A 2009-es tüntetések nagyobb létszámúak voltak, és a tiltakozássorozatnak volt szervezettsége, voltak vezetői. A jelenleg zajló tüntetések kisebb méretűek, de egy lényeges szempontból

Ali Laridzsáni volt iráni házelnök és a rendszer más egykori első vonalas vezetői már nyíltan arról beszélnek, hogy az iszlám köztársaságnak nem szabadna ennyire beleavatkoznia az állampolgárok magánéletébe, több szabadságra lenne szükség. A rendszeren belülről is nyomás van?

Igen, van egy egyre növekvő elégedetlenség a rendszer hívei között is ez ügyben. Már érzékelhető vita van a hatalom berkein belül arról, ahogy a Mahsza Amini-ügyet a kormányzat kezelte (Az Amini-ügyről és a tüntetésekről itt olvashat részletesebben – a szerk.). És arról is, hogy egyáltalán szükség van-e az erkölcsrendészetre.

Trita Parsi, a Quincy Institute alelnöke  (AREN BLEIER / AFP)

Irán-szakértők rámutatnak: az a tény, hogy fiatalok ilyen tömegben nyíltan kifejezik lázadásukat a rezsimmel szemben, és azzal vállalják a borítékolható hatósági megtorlást, már önmagában mutatja, hogy a rendszer sokkal ingatagabb, mint azt kívülről gondolnánk. Ez így van? 

A tüntetések intenzitása valóban azt mutatja, hogy a fiatal generációk frusztrációja egy soha nem tapasztalt szintre lépett. Ugyanakkor

Bármilyen kimenetele is legyen majd ennek a folyamatnak, egy biztos: a fiatalok lázadása annyit már most elért, hogy ebből a kialakult társadalmi helyzetből már nem lehet visszatérni a régi status quóhoz.

Ellentétben a korábbi évek kormányellenes tüntetéseivel, a mostani demonstrációk már nemcsak jogkiterjesztést, de a teljes politikai rendszer meghaladását követelik. Van széles társadalmi bázisa ennek a radikális követelésnek?

Az iszlám köztársasági rendszer sohasem volt népszerű, fennállásának négy évtizede alatt mindig többségben voltak az iráni társadalomban azok a rétegek, akik nem ebben a politikai berendezkedésben akartak élni. A kérdés azonban mindig is az volt, hogy miként lehet ettől megszabadulni?

de idővel egyre nagyobb bázisa lett a radikálisabb változások kikényszerítésének, ugyanis a reformok ígéretei nem hozták meg a kellő eredményeket.

Egy hónap eltelt az Amini-ügy, illetve a tiltakozások kirobbanása óta. Meddig tarthat ki a tüntetések lendülete? Milyen lényegibb változtatásokat lehet képes kicsikarni a hatalomból?

A tüntetések lendülete kitarthat addig, amíg a rezsim fel nem hagy a megtorlások gyakorlatával, és nem tesz valódi enyhítéseket. A rezsim összecsuklását azonban ettől a tiltakozáshullámtól sem várhatjuk, az ellenállásnak ez a szintje önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy a rendszer összeomoljon. És itt az is egy fontos szempont, hogy ha meg is történne ez,

Ezen a ponton jelent óriási hiányt, hogy a demonstrációknak nincs szervezete, nincs vezetése.

Ha a teheráni rezsim belemenne abba, hogy eltörli a fejkendőviselés kötelezettségét a nők számára, ez elegendő és elfogadható engedmény lenne a tüntetők számára?

Sok tüntető ezt már nem érezné elegendő engedménynek. De sokan igen. Ugyanis kalkulálhatnak úgy, hogy ha a rezsim ezen a téren meghátrálásra kényszerült, akkor erre az eredményre, erre a tapasztalatra lehet már építeni a következő nyomásgyakorlást.

Nyitókép: Fejkendős iráni hölgy Khomeini ajatollah, az Iráni Iszlám Köztársaság alapítójának teheráni sírjánál 2006. március 5-én  (Morteza Nikoubazl / NurPhoto via AFP)