Mit üzen a német elnökség és az Európai Parlament jogállamisági feltételrendszerről szóló ideiglenes megállapodása? 

Az Európai Parlament és a soros német elnökség csütörtöki megállapodásának politikai fogadtatása az elvárások szerint alakult – az egyik oldal ismét a jogállamisági mechanizmus történelmi győzelmét ünnepli, miközben a másik oldal továbbra is óva int bármiféle parttalan jogállamisági mechanizmustól.

Mindaz, ami valójában történt, legfeljebb az esemény tudomásul vételét érdemli. Ugyanis – ahogy az az Európai Tanács vonatkozó sajtóközleményében is feltüntetésre került – a Tanács elnöksége és a Parlament tárgyalói valójában egy ideiglenes megállapodást értek el arra vonatkozóan, hogy milyen feltételekről szavazhatnak majd a továbbiakban az illető uniós csúcsintézmények.

Mindemellett néhány dolgot érdemes megjegyezni. Egyrészt, minden jel arra utal, hogy jelen állás szerint az Európai Parlament eklatánsan politikai jellegű – sok esetben magyar- illetve lengyelellenes – törekvései és a soros elnökség kompromisszumkereső tárgyalópozíciója közül utóbbi bizonyul erősebbnek.

Legalábbis erre lehet következtetni a megállapodást narráló sajtóközleményből, ami úgy fogalmaz, hogy a kimunkálni kívánt intézkedéscsomag célja „az uniós költségvetés védelme, amennyiben megállapítást nyer, hogy a jogállamiság elveinek valamely tagállamban történő megsértése kellően közvetlen módon érinti vagy súlyosan veszélyezteti az Unió költségvetésével való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást vagy az EU pénzügyi érdekeinek védelmét.”

A közlemény kulcskifejezése a „közvetlen módon”, ami azt láttatja, hogy

egy bizonyos jogállamisági hiányosság és az uniós költségvetés veszélyeztetése között. 

Másrészt, az Európai Parlament képviselői az ideiglenes megállapodás keretében beleegyeztek abba is, hogy a jogállamisági mechanizmussal „fenyegetett” tagállam meghúzhassa a „vészféket”; vagyis, hogy a tagállami vezetők uniós csúcson tárgyaljanak a jogállamisági mechanizmus kérdéséről, e csúcsot pedig a Bizottság vonatkozó határozatától számított 3 hónapon belül meg is kell tartani.

A fentieken túlmenően a megállapodás tartalmazza azt is, hogy a jogállamisághoz kötött szankciók a Tanácsban kétharmados szavazattöbbséggel aktiválhatók. Ez ugyan valóban tágabb kereteket nyit a szankcionálásnak, mint az egyhangúság, de egyértelmű eltérést mutat a jogállamisági mechanizmus eredeti elképzelésétől. Eredetileg ugyanis a fordított minősített többségi szavazás koncepciója látott napvilágot, magyarán a korábbi tervek szerint ahhoz kellett volna minősített többség, hogy az automatikusan beindított jogállamisági mechanizmust leállítsák.

A fentiekből az következik, hogy

(jóllehet, az ideiglenes megállapodásba belekerült például az is, hogy a költségvetést közvetlenül fenyegeti az is, ha az adott tagállamban a bírói hatalmi ág függetlenségének veszélybe kerül).

A másik megjegyzés a csütörtöki fejlemények kapcsán fentebb említésre került. Nevezetesen csütörtökön ideiglenes megállapodás született, amiről az érdemi tárgyalások Unió-szerte csak most kezdődnek – vagyis

Magyarán hátra van még az a játszma, amelyben bármelyik tagállam vétót emelhet, amennyiben tagállami érdekeket súlyosan sértő mechanizmus kerülne az asztalra. Reálisan ugyanakkor azzal lehet számolni, hogy ehhez az asztalhoz vétót tervezgetve nemcsak a magyarok, illetve a lengyelek ülnek le. 

Ahogy arról korábban is írtunk, a „fukar” tagállamokkal egy érdekközösségbe tartozó Finnországban például az euroszkeptikusok kezdeményezésére tartanak népszavazást a költségvetésről, amelynek akár az is kimenetele lehet, hogy Finnország jelenlegi formájában nem támogatja majd magát a költségvetést.

Dobozi Gergely