Virágozzanak odahaza az antifák
Ilaria és társai nem politikai üldözöttek egy diktatúrában, hanem köztörvényes bűnözők, akikre egy jogállamban le kell sújtani.
Az Európai Parlament szervezetrendszerén belül működő European Parliamentary Research Service (EPRS) kutatóközpont januári elemzése szerint 34 olyan EU-s szakpolitikai részterület létezik, amelyek kapcsán több intézkedés születhetett volna, mint amennyi eddig valójában történt. A think tank azt állítja, hogy a megnevezett egységek kapcsán az EU-s szerződések lehetőséget biztosítanak további jogi lépésekre, javaslatok kidolgozásra, jogszabályok alkotására, ám az elmúlt évtizedekben kikerültek a fókuszból, és csupán csekély mértékű előrelépés történt velük kapcsolatban. Az elemzés továbbá olyan intézkedéseket javasol, mint például az illegális migráció dekriminalizálása, vagy épp a közös uniós hadsereg felállítása.
Nem használt és kevésbé használt jogi rendelkezések
A kutatóközpont leszögezi, hogy a Lisszaboni Szerződés közel 10 éve hatályban van, de a mai napig léteznek olyan passzusai, amelyek kapcsán további integrációs és jogharmonizációs lépéseket lehetne tenni. Az EPRS szerint a Lisszaboni Szerződésben 34 szakpolitikai rész található, amelyek kapcsán csupán gyenge szupranacionális együttműködés fejlődött ki, vagy egyszerűen semmilyen lépést nem tettek ezidáig az uniós döntéshozók. A nem használt jogi rendelkezések kategória alatt azt érti a dokumentum, hogy ugyan a Szerződésben megjelenik a szakpolitikához tartozó szabályozás, de eddig még nem született konkrét jogszabály az adott kérdésben. A kevésbé használt jogi rendelkezések pedig azt jelentik, hogy ugyan élnek a Szerződésben foglalt lehetőségekkel, de nem kellő hatékonysággal és nem megfelelő mértékig kihasználva. A kutatóközpont javaslata szerint mindenképp fontos lenne felkarolni ezeket a területeket és még szorosabb együttműködést kialakítani szupranacionális szinten. Megjegyzendő, hogy több szenior uniós politikusra hivatkozva arra is utalást tesz a dokumentum, hogy az Európai Parlament hatásköreit ki kellene szélesíteni a jövőben.
A májusi választások egyik legfontosabb kérdése a terrorizmus elleni harc
Az elemzés készítői előzetesen felmérést készítettek az uniós állampolgárok körében azzal kapcsolatban, hogy a vizsgált társadalmi és politikai kérdésekről mit gondolnak. A közvélemény-kutatásból kiderült, hogy a megkérdezettek 81 százaléka támogatja az EU-n belüli szabad mozgás elvét, valamint a válaszadók 75 százaléka tovább fejlesztené az Európai Unió közös biztonság- és védelempolitikáját. Ennek kapcsán megjegyzendő, hogy a többség – a válaszadók körülbelül 55 százaléka – szerint célszerű lenne egy közös EU-s hadsereget felállítani. Az irreguláris migrációt a megkérdezettek közel háromnegyede elutasítja, és ezen a területen is több intézkedést, cselekvést vár. Az Eurobarometer korábbi adataira hivatkozva azt is megemlítik, hogy környezetvédelmi kérdésekben is ösztönözni kellene a közös fellépést, hiszen a válaszadók közel 67 százaléka vélte úgy, hogy inkább EU-s szinten kellene szabályozni a kérdést, mint nemzetállami szinten. A személyes adatok védelme kapcsán aggodalomra adhat okot, hogy a válaszadó uniós polgárok 67 százaléka úgy érzi: nem tudják teljes mértékben kontrollálni, hogy mi történek személyes jellegű adataikkal az interneten. A terrorizmus elleni harc bizonyult az egyik legfontosabb ügynek a felmérés alapján. A megkérdezettek 49 százaléka szerint a májusi európai parlamenti választásokat az fogja eldönteni, hogy hogyan viszonyulnak a pártcsaládok a kérdéshez.
A javaslat dekriminalizálná az illegális migrációt
Az EPRS elemzése 9 politikai területre fókuszált, amikor a 34 nem, vagy nem kellő mértékben használt rendelkezést definiálta, és javaslatokat tett a jogilag hatékonyabb kihasználásukra. Az első nagy csoportba azokat az ügyeket sorolja az elemzés, amelyek a közös kül- és biztonságpolitikához tartoznak. Nem használt, de a Lisszaboni Szerződésben biztosított jogi rendelkezésként hivatkoznak a közös kül- és biztonságpolitika hatékony döntési mechanizmusára. A dokumentum szerint formai és eljárási okok miatt túlzottan nehézkes a döntéshozatal ebben a témakörben, s ezért mindenképp javasolt a változtatás. Többek között ki nem használt lehetőségként utalnak a közös EU-s hadsereg felállítására is.
A következő csoportokba olyan ügyek kerültek, amelyek a bevételekkel, a költségvetéssel és a strukturális alapokkal kapcsolatosak. Itt három olyan területet említenek, ahol kevésbé használták ki a döntéshozók a Lisszaboni Szerződésben foglaltakat. A dokumentum szorgalmazza a hatékonyabb együttműködést a csalások visszaszorítása érdekében, valamint a strukturális és beruházási alapok esetében részletesebb és komolyabb feltételek kidolgozását. A migráció és a menedékjog kapcsán három olyan Szerződés cikkre utal az EPRS, amelyek esetében tovább lehetne fejleszteni az együttműködést. A külső határok védelme prioritásként jelenik meg, valamint az országok közötti információ- és adatcsere szintén kiemelt részként szerepel. A fenti felvetések megvalósítása érdekében a digitalizációt és a technológiai innovációt hívnák segítségül a szerzők. Fontos pontként jelenik meg a harmadik országokkal való kapcsolatfelvétel és sikeres kommunikációs stratégia is. Az irreguláris migráció meggátolása kapcsán a nemzetállamok kooperációjában látják a megoldást amellett, hogy az illegális migráció dekriminalizálását is sürgetik. A szerzők szerint komolyabb hangsúlyt kellene fektetni a terrorizmus megelőzésére, valamint a nemzetközi igazságszolgáltatási együttműködést koordináló EUROJUST erejének növelésére egyaránt.
A polgári jog és a társasági jog kapcsán szorgalmazzák a peren kívüli megegyezést és a választottbíróságok előtti alternatív vitarendezést. A dokumentum szerint az EU-s szellemi tulajdonjog olyan területnek számít, amelynek szabályozására a Szerződés lehetőséget biztosít, de a törvényhozók még nem éltek vele. A gazdaságpolitikai és monetáris kategória kapcsán a tanulmány rámutat, hogy az euróövezetet multilaterális ellenőrzésnek kellene alávetni, valamint, hogy meg kellene erősíteni az eurózóna részes államainak pozícióit. A következő csoportban, ahol az intézményi ügyeket veszik górcső alá, az elemzés írói kifejtik, hogy uniformizálni kellene az európai parlamenti választások lebonyolítását minden tagállamban. A nyolcadik és kilencedik egységben a társadalmi, kulturális és oktatási tevékenységeket vizsgálják. Kifejtik, hogy ideális lenne az egyetemek és a vállalatok közötti határokon átnyúló kooperatív kommunikáció és együttműködés fejlesztése. Szorgalmazzák az Erasmus+ program kiterjesztését, valamint hatékonyabb gyakornoki rendszerek kidolgozását a nemzetközi kapcsolatok élénkítése céljából.