Így terjeszkednek az oroszok Afrikában – szakértő a Mandinernek

Nyitókép: SEFA KARACAN / ANADOLU AGENCY / ANADOLU AGENCY VIA AFP

Interjúalanyunk Prof. Dr. Tarrósy István Afrika-kutató, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára, az Afrika Kutatóközpont vezetője, illetve a Külgazdasági és Külügyi Intézet külső szakértője.

*

Mik a fő különbségek a Szovjetunió és a szovjet összeomlást követő Oroszország Afrika-politikája között?

A kétpólusú világ szuperhatalmi rivalizációja az afrikai kontinenst is érintette, amely azt jelentette, hogy a Szovjetunió is igyekezett egyfajta „befolyási övezetet” kialakítani számos afrikai régióban. Nem csupán ideológiai értelemben, hanem nagyon is pragmatikus gazdasági megfontolásokból, egyúttal számos esetben komoly katonai szerepvállalásokkal, például az 1960-as évek közepén a mozambiki függetlenségi háborúban, vagy az 1970-as években Angolában.

Jelentős puha erő tételként jelent meg a szovjet-afrikai kapcsolatokban a számos, szovjetek által afrikai fiataloknak biztosított állami ösztöndíj, amely lehetőséget biztosított, hogy

Az ösztöndíjakon keresztüli kapcsolatépítés szinte valamennyi szovjet szatellit országra igaz volt, így Magyarország is sok ezer állami ösztöndíjat adott afrikaiaknak felsőfokú tanulmányok végzésére, illetve szakképzési vonalon. Egyébként az orosz-afrikai kapcsolatok régebbre nyúlnak vissza, hiszen már a 19. század végén és a 20. század elején is léteztek kétoldalú aktivitások.

A mozambiki zászló, kalasnyikovval

Jó, hogy említi. A cári Oroszországnak mik voltak a céljai Afrikában?

1861-ben egy szerzetes, Porfirij Uszpenszkij, aki később püspök lett, azzal a tervvel állt elő, hogy az etióp koptokat az orosz ortodox egyháznak valójában gyarmatosítania kellene egy nagyívű egyházi hegemónia terv részeként.

de nem sikerült nekik sem a terület gyarmatosítása, még akkor sem, amikor 1889 februárjában – ahogyan erről Patrick J. Rollins írt 1968-ban megjelent tudományos cikkében – 150 kozák Nyikolaj Ivanovics Asinov „Új Moszkva” néven orosz gyarmatot kívánt létesíteni a mai Dzsibuti területén található Sagallónál. A cári Oroszország is részese akart lenni az ún. „versenyfutás Afrikáért” folyamatnak, amelynek végeredménye a kontinens későbbi felosztása lett – de Oroszország nélkül.

Térjünk vissza a Szovjetunió felbomlásával kialakult helyzetre!  

A szovjet összeomlással az afrikai kapcsolatrendszer is valójában szertefoszlott, de talán pontosabb azt mondani, hogy „jegelődött”.

Oroszország saját maga újrafogalmazásával, geopolitikai értelemben vett újrapozicionálásával foglalkozott évekig. Hozzáteszem, a többi volt keleti blokk-ország is a rendszerváltásokat követően a transzatlanti integrációra fókuszált, fő prioritásként megjelölve a NATO-ba jutást, illetve az EU-tagságot.

Az új, egyre több hatalmi gravitációs centrummal fémjelzett nemzetközi tér geopolitikai-geoökonómiai megfontolásai aztán a 21. század első évtizedében Oroszországot – már mint regionális hatalmat – is arra késztette, hogy újragondolja Afrikához fűződő, fűzhető kapcsolatait.

Mi változott Putyin érkezésével? Hogyan alakult a putyini stratégia Afrikát illetően az évek során?

Sok év kihagyását követően először 2006-ban Vlagyimir Putyin, majd 2009-ben Dmitrij Medvegyev tett hivatalos látogatást több afrikai országban. Legfontosabb szempontként a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését említhetjük. 2009 fontos év volt az orosz nemzetközi kapcsolatok számára, ugyanis sor került a BRIC-találkozóra, amellyel útjára indult a Brazília-Oroszország-India-Kína interkontinentális együttműködés, és ehhez később, 2011-ben a Dél-afrikai Köztársaság (akkor Afrika legerősebb gazdaságaként, ma már csupán a harmadik Nigéria és Egyiptom után) csatlakozott. A XIV. BRICS SUMMIT-ra 2022 júniusában Kínában került sor.

Oroszország a többi BRIC-országhoz képest sokáig le volt maradva diplomáciailag, ugyanis Kína 2000-től szervezi a FOCAC-ot, India 2008-tól a saját fórumját, Brazília pedig számos multilaterális brazil-afrikai eseményt koordinál. 2013-tól, amikor is megszervezte Oroszország az első orosz gazdasági fórumot, illetve később 2019-ben, amikor Szocsiban is otthont adott a Russia-Africa Summitnak,

Azóta több területen váltak intenzívebbé a két- és többoldalú orosz-afrikai kapcsolatok. E tekintetben például az orosz hadiipar számára komoly megrendelések érkeztek afrikai aktoroktól. Egy 2020-as SIPRI elemzés szerint a szubszaharai Afrikába szállított fegyverek 30 százalékát Oroszország adta, és csak ezt követte Kína 20 százalékkal, Franciaország kevesebb mint 10 százalékkal, az USA kicsivel több mint 5 százalékkal.

Vlagyimir Putyin orosz elnököt ábrázoló plakátok Kairóban, 2015. február 9-én. Putyin kétnapos látogatásra érkezett az észak-afrikai országba. A plakát szövege: Isten hozta. MTI Fotó: Máté Bence

Hogyan néznek ki nagyjából az orosz, amerikai, kínai és európai befolyás arányai a fekete földrészen?

Nincs értelme arányokról beszélni! Külön meg kell vizsgálni az egyes szerepvállalások szektorait, kiterjedettségét, és így tovább. Így példaként elsődlegesen a kereskedelmet, amely tekintetében az első számú partner valójában Afrika egésze számára Kína lett a 21. század első két évtizedében.

Az EU új stratégiával állt elő, továbbra is (mint közösség és így mint önálló nemzetközi aktor) Afrika egyik legmérvadóbb partnere, hasonlóan az USA-hoz, de nem szabad megfeledkeznünk Japánról, illetve a feltörekvő gazdaságokról, így további ázsiai szereplőkről, például Dél-Koreáról és legújabban Indonéziáról, valamint Törökország igencsak sebes afrikai térhódításáról.

tudjuk jól, többek között az ukrán gabonaszállítmányok okán (sok egyéb tétel mellett).

Változhatnak ezek a viszonyok a háborúval? Mit hozhat a jövő?

Oroszország 2022-ben igyekszik egyfajta „sárm offenzívát” végrehajtani Afrika-szerte. Szergej Lavrov külügyminiszter júliusban felkereste Egyiptomot, Ugandát, a Kongói Köztársaságot és Etiópiát, többek között úgy tűnt, megköszönni azt a politikai hozzáállását, amelyet ezen afrikai országok is tanúsítottak a márciusi ENSZ-szavazáson, hiszen

– Ukrajnával szemben. Oroszország egyértelműen erősíti az afrikai kapcsolati hálót és ez a jövőben fontos hozadékkal bír majd számára.

Mi van a tarsolyban az oroszoknál, ha a jövőbeli, afrikai lehetőségeiket nézzük? A szankciók és egyéb hátráltató körülmények ellenére is van okuk a bizakodásra?

A nyugati szankciók által beszűkített mozgásterét akarja Oroszország tágítani az újra megerősített afrikai kapcsolataival, az afrikai szereplők pedig képesek orosz termékeket vásárolni, van elegendő forrásuk erre is.

például, a már említett hadiipari eszközök kereskedelmében, de ugyanúgy harcászati szaktudások átadásában, sőt, akár egy-egy konfliktusba a színfalak mögött történő beavatkozással, gondolok itt a hírhedt Wagner-csoport tevékenységére.

Új piacok ezek gazdasági értelemben, és megújított partnerségek, amelyek politikailag fontosak a nemzetközi térben a jelenleg zajló háború miatt elszigetelődő Oroszországnak: ebben a helyzetben rögvest ismét nagyon fontosak lehetnek számára a közelmúlt afrikai „barátságai”.

Tarrósy István Afrika-szakértő