Magyarországot nem fenyegeti az erdőirtás veszélye – a Soproni Egyetem rektora a Mandinernek

Óriási hullámokat vert az elmúlt napokban a fakitermelés módosításáról szóló kormányrendelet, amiben a kormány az energia-vészhelyzet miatt enyhített a fakitermelés szabályain. A zöldszervezetek azonnal természetrombolást és erdőirtást emlegettek, és az ellenzék is nekiesett a kormánynak, az LMP a minap az Alkotmánybírósághoz fordult a rendelet visszavonását kérve. A szakma szerint rengeteg helytelen és minden alapot nélkülöző megállapítás kezdett keringeni a hírekben. Ebben a cikkünkben

Spoiler: hazánkban 2 millió hektáron található erdő, melyek fakészlete mára elérte a 400 millió köbmétert, ami évente további 13 millió köbméterrel növekszik. Ennek az évi növekménynek mindössze a felét termelik ki évente, tehát jelentős tartalékunk van. Fakitermelésre nemcsak a társadalmi igény miatt van szükség, hanem az erdők egyensúlyának fenntartása miatt is. 

Elvi lehetőség sincs erdőirtásra

„Magyarországot nem fenyegeti az erdőirtás veszélye, mert hazánk rendelkezik azzal az erdészeti és természetvédelmi tudással és tapasztalattal, valamint szakembergárdával, amely képes erdeink fenntartható kezelésére” – szögezi le a Mandinernek a Zöld Talár-díjas és a GreenMetric nemzetközi felsőoktatási rangsorban előkelő helyet elfoglaló Soproni Egyetem rektora. Mint kifejti: Magyaror­szá­gon egy évszázada nem történik erdőirtás, erre elvi lehetőség sincs, és a jelenleg hatályos jogszabályok sem teszik semmilyen formában lehetővé. Az erdőirtás ugyanis az a folyamat, amikor az ember az er­dők helyén mezőgazdasági területet, településeket vagy más mesterséges létesítményt hoz létre anélkül, hogy pótolná a fákat.

A társadalmi és a szakmai gondolkodásban a trianoni sokk hozott egyébként fordulópontot, amikor az ország egyik pillanatról a másikra faanyag nélkül maradt. „Azóta Magyarország erdészeti szakpolitikája a faanyagból történő önellátásra törekszik, amely kizár minden erdőirtást, hiszen az a fenntarthatóság és az ökológiai érdekeink ellen szólna” – hangsúlyozza a rektor. Mint hozzáteszi, a tűzifaellátást hazai forrásból oldja meg az ország „nagy biztonsággal, a természeti értékek védelme mellett”, ez most sem változik.

Miért van szükség egyáltalán fakitermelésre?

Két ok miatt is: egyrészt a társadalomnak szüksége van fára, másrészt

Az erdő egy komplex ökológiai rendszer, amelyet azonban külső hatások negatívan befolyásolhatnak. Ilyen például az idén nyáron kiemelten érzékelhető klímaváltozás. A változó külső körülmények között a rendszer egyensúlyának fenntartása az erdőgazdálkodás feladata, amelynek egyik szakmai eszköze a fakitermelés, részletezi a rektor, akivel sorra vettük az elmúlt időszakban felmerülő kérdéseket és tévhiteket a témával kapcsolatban.

Mennyi az annyi, miből gazdálkodunk?

Magyarországon 2 millió hektáron található erdő, melynek 56 százaléka állami, 44 pedig egyéb – nagyrészt magán, kisebb részt önkormányzati vagy egyházi – tulajdonban van. Az elmúlt száz évben hazánk megduplázta (11 százalékról 22 fölé) erdőterületét, aminek köszönhetően teljesen önellátók lettünk tűzifából. A magyar erdők fakészlete mára elérte a 400 millió köbmétert, ami évente – természetes úton – mintegy további 13 millió köbméterrel növekszik.

Ez tehát azt jelenti, hogy erdeinkben évről-évre jelentős tartalék képződik. A KSH adatai szerint csak 2010 óta mintegy 45 millió köbméterrel nőt a fakészletünk. „Ez a mi természeti tőkénk, a zöld vagyonunk, amelynek a kamatait eddig kevésbé használtuk fel, ezért a fenntarthatóság veszélyeztetése nélkül, de nagy odafigyelés mellett, növelhetjük a fatermelésünket” – emeli ki Fábián Attila.

Mennyi tűzifát használtunk „békeidőben”, hogyan változhat ez?

Az elmúlt évtized átlagában évente nettó 3,5 millió köbméter tűzifát termelt Magyarország, ami a hazai erdőkből bőven biztosítható. 2021 óta nőtt a tűzifa iránti kereslet. A rektor felhívja a figyelmet, hogy a faanyag nemcsak az energiaválságban jelent megoldást, hanem a fosszilis nyersanyagok kiváltásában, tehát a klímavédelmi intézkedésekben is fontos szerepe van. Az energiavészhelyzeti igény nagyságát nagyon nehéz pontosan előre jelezni, de a magyar erdőkben lévő, fenntarthatóan hozzáférhető faanyag nagyságrendje megnyugtató Fábián Attila szerint.

Új fák a régiek helyére?

Hazánkban a gazdálkodók alapvető kötelessége az erdő fenntartása, vagyis fakitermelés után az erdő megújítása és gondozása. Ezt

Az erdők megújításának kötelezettsége összekapcsolódik az erdész szakma lényegével, amely az ökológiai, tár­sadalmi és gazdasági fenntarthatóság értékrendje köré épül. A Soproni Egyetemen több mint 200 éve ebben a szelle­miségben végeznek az erdőmérnök, napjainkban pedig a természetvédelmi mérnök szakem­be­rek is.

Kik végzik a fák kitermelését, van-e elegendő munkaerő erre?

Erre szakosodott fakitermelő vállalkozások hagyományos kézi (motorfűrészes), valamint gépi (har­veszteres) technológiával. Az utóbbi időben egyre nagyobb kihívás a megfelelő fakitermelő szakembe­rek és vállalkozások megtartása – mondja a rektor. Ennek oka egyrészt a megélhetési bizonytalanság – ami a fakitermelés ciklikusságából adódik, vagyis nem lehet az év 365 napján fát vágni, másrészt a fa­piac hullámzása is. Ezt tetézi, hogy a fakitermelés nehéz és időjárási körülményeknek erősen kitett, ve­szélyes fizikai munka. A munkaerő utánpótlása drasztikusan lecsökkent, a korábban fakitermeléssel fog­lalkozók közül rengetegen könnyebb, kényelmesebb munkakörökben helyezkedtek el. Szükség van te­hát a fakiremelői kapacitások megtartására és növelésére. Ott, ahol a terepviszonyok erre lehető­sé­get adnak, egyre jobban terjed a modern gépek alkalmazása, de ezen a területen szükség van további fejlesztésekre.

A klímaválság kellős közepén, az ökológiai összeomlás küszöbén mindenki tudja: ha bármilyen indokkal kivágják erdeinket, akkor a saját életfeltételeink kerülnek veszélybe – mondja a Greenpace.

– szögezi le a rektor, hozzá­té­ve, hogy csak az erdőkben keletkező faanyag egy részét hasznosítjuk, „ami nagy különbség”. Magyar­or­szágon nő az erdőterület, nincs erdőirtás, mint például az egyenlítő vidékén. Hangsúlyozza, hogy a tár­sadalomnak szüksége van az erdő valamennyi szolgáltatására, a klímavédelmire és termé­szet­vé­delmire ugyanúgy, mint a faanyagra vagy a rekreációs szolgáltatásokra. Ezt a komplex rendszert tartja fenn az erdőgazdál­kodás és ellenőrzi szigorú hatósági felügyelet.

Nyitókép: MTI