Honnan származnak valójában a magyarok ősei? – Dmitrij Sztasenkov orosz régész a Mandinernek
2021. november 20. 11:55
Könyvet írt egy orosz régész a magyarok őseiről: Dmitrij Sztasenkovot arról kérdeztük, honnan származnak eleink, hol tartózkodtak az első évezred során, s milyen tényeket tudhatunk most az ősidőkről.
2021. november 20. 11:55
p
152
6
390
Mentés
Dmitrij Sztasenkov régész, a Szamarai Egyetem docense, a Szamarai Regionális Történeti és Helyismereti Múzeum tudományos titkára, a történelmi tudományok kandidátusa. Ahogy olvasóink megszokhatták, lapunk kiemelt ügyként kezeli a magyar őstörténet hiteles kutatási eredményeinek naprakész bemutatását. Több tucat cikkben mutattuk be eddig a legfrissebb felfedezéseket, elméleteket, nyomon követjük nem csupán a magyar, de a külföldi kutatók vonatkozó munkásságát is. A világhírű ukrán régésszel, Olekszij Komarral és a Szibériából interjút adó Alekszandr Zelenkovval készült cikkek után újabb exkluzív anyaggal bővítjük sorozatunkat: Dmitrij Sztasenkov a Volga partjáról válaszolt a kérdéseinkre.
Nyitókép: Arany fülbevaló Proszvet lelőhely sírjából
***
Ha jól tudom, ön hazánkban született, a szovjet hadseregben szolgált az édesapja. Mennyire motiválta mindez abban, hogy a korai magyarok történetét kutassa?
Valóban Magyarországon, mégpedig Székesfehérváron születtem, 1969-ben. Édesapám katonaorvosként szolgált a Déli Haderőcsoporthoz tartozó motoros lövészezred egészségügyi vezetőjeként. 1972-ben ugyan visszatértünk a Szovjetunióba, de családunkban máig szívesen emlegetik a „magyar időket”, hiszen kedves emlékeink maradtak az országról. A Szamarai Egyetemen a kora középkort választottam, mint kutatási területet és teljesen természetes, hogy a korai magyaroknak a Dunához költözése előtti története is a tudományos érdeklődési körömbe került.
A szamarai Volga-vidék fontos szerepet játszott a korai magyarok történetében, ön pedig kiemelkedő jelentőségű könyvet írt a témáról. Miért kezdte el a régészeti monográfiát? Mi volt a cél?
Az említett területen 1995 óta végzett feltárásaink során kerámiatöredékek és az Urál és Délnyugat szibériai ugor/magyar kultúrkör egyéb különleges leletei kerültek elő a Kr. u. 1. évezred anyagában. A leletek gyarapodásával hamarosan elérkezett a pillanat, amikor már bizonyos általános megállapításokat is levonhattunk, illetve
a magyar őstörténetről korábban kialakult nézetek felülvizsgálatára volt szükség.
A könyv fő célja annak bemutatása, hogy a Közép-Volga vidéke több évszázadon át magyar nomád csoportok által ellenőrzött terület része volt, a magyar leletkör korábban ismert lelőhelyei pedig a magyar nomád táborok helyét jelzik.
Magyar fazekas által készített kerámia
Ezüstcsat az övkészletről
Mi a könyv alapkoncepciója és melyek a legfontosabb következtetései?
Könyvem feladata, hogy összegyűjtse a jelenleg rendelkezésünkre álló összes információt a szamarai Volga-vidéken egykor megtelepedett magyar csoportok lehetséges hagyatékáról. Fontos, hogy ne csak a feltűnő, színes leleteket és a temetkezési anyagokat mutassuk be, hanem azokat az anyagokat is közzé tegyük, melyek a terület középkori településeinek ásatásaiból származnak. Ennek a megközelítésnek az eredményeképpen egy kifejező, meggyőző kép rajzolódik ki,
amely az ősmagyar lakosság hosszú távú megtelepedéséről tanúskodik a Volga bal partján.
Bizonyosságot nyert, hogy a legkorábbi leletek már a 4-5. századból származnak. A következő évszázadokban a Közép-Volga környékén a nomád magyarok szezonális települései mutathatók ki, melyek a magyarság nagy részének Dunához vonulása után is fennmaradtak a térségben a keleten maradt magyarok révén.
Meddig lehet visszakövetni a magyarok történetét időben és térben? Ön mit gondol, honnan érkeztek a magyarok a Volga partjára? Hol lehetett a magyar őshaza?
A rendelkezésre álló anyagok alapján Nyugat-Szibériában és attól nyugatabbra, az Urálon túli területeken találhatók a legkorábbi, ősmagyarok által hátrahagyott emlékek. Régészetileg a magyarok elődei a késő szargatkai és a bakali kultúrkör anyagaiban bukkannak föl először
a Kr.u. 2–5. században: valahol ott, Szibéria nyugati határán kellett elhelyezkednie annak a területnek,
ahol a magyarság kialakulásának hosszú folyamata elkezdődött. A 6. századtól a magyar régészeti hagyatékot a manapság Baskíriának hívott régióban mutatták ki, a Dél-Urál nyugati előterében megjelent keleti eredetű kusnarenkovói és a karajakupovovói kultúra településeinek tanulmányozása során. Érdekes, hogy a szamarai Volga-vidéken ugyanez a népesség nagyon korán megjelent – mindezt a hun invázió idejére tehetjük, ami legkésőbb a 4-5. század fordulója.
A magyar-típusú lelőhelyek elhelyezkedése a szamarai Volga-vidéken
Proszvet lelőhely sírja
Dmitrij Sztasenkov
Mit tudunk a magyarok egykori, Volga-vidéki szomszédairól? A szomszédainkkal kialakított kapcsolatok állítólag magyarázatot nyújthatnak a magyarokat ért ótörök nyelvi hatásra is.
A régészeti leletek azt mutatják, hogy a magyarok ősei a Középső-Volga-vidéki tartózkodásuk évszázadai során valóban jelentős számú népcsoporttal érintkeztek. Különböző korokban különféle népek tűntek föl: iráni ajkú szarmaták, török nyelvű hunok, bolgárok, kazárok, a kijevi és az imenykovói kultúra szláv ajkú lakossága, valamint a finnugor nyelvű mordvinok. A magyarságra valószínűleg a 7. század végétől a 9. század elejéig tartó időszak volt a legnagyobb hatással: elsősorban a bolgárok és a Kazár Kaganátus nomád lakossága, köztük a tulajdonképpeni kazárok befolyását említhetjük. Ebben az időszakban a Volga mentén húzódott a határ a Kazár Kaganátus és a magyar törzsszövetség fennhatósága alá tartozó területek között.
A magyarok és a kazárok minden bizonnyal rendszeres kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatokat ápoltak
mind a szamarai Volga-könyök (volgai átkelőhely védelme), mind a Volga bal partjának mellékfolyói, a Szamara és Szok folyók találkozásánál, hiszen kazáriai eredetű leleteket ma már egészen a Káma völgyéig ismerünk a Volgától keletre is.
Milyen szereppel bírtak a magyarok a kora középkori Eurázsiában?
Úgy tűnik, a magyarság egészen a 8. századig nem lépte túl a Volga folyó által körvonalazott természetföldrajzi határt, és jelentős területet foglalt el vagy tartott ellenőrzése alatt Eurázsia sztyepp és erdős sztyepp övezeteinek találkozásánál a Volga bal partján és az Urálban. A 8. századtól kezdődően a magyarok ősei már katonai egyezményeket köthettek a kazár adminisztrációval: a magyar harcosok egész különítményei találták magukat a Kazár Kaganátus északi határain, biztosítva a központtól távol eső területek és a kaganátustól függő népek feletti ellenőrzést.
Régészeti leletek alapján elmondható, hogy a magyar hatás élénken tükröződött a Kazár Kaganátus, sőt később még a Kijevi Rusz tárgyi, elsősorban katonai kultúrájában is.
A magyarok valószínűleg elit katonai egységeket alakítottak a kaganátusban,
amely egységeket aztán elsősorban a határ menti területekre küldték, ahol nagy volt a fegyveres összecsapások valószínűsége. Azzal, hogy a magyar lakosság nagy része a 9. században a Dunához vonult a Dnyeper-Dnyeszter vidékről, a magyar befolyás gyakorlatilag megszűnt a Kazár Kaganátus és a kialakuló Rusz hatalmi szférájában. Más volt a helyzet a Volgától keletre: a magyarok az Urál nyugati előterében és az urálontúli területeken a honfoglalás után is ellenőriztek kisebb területeket.
(A fordítást ellenőrizte és szakmailag lektorálta: Türk Attila)
További, érdekes képek:
Magyar női viselet rekonstrukciója a szamarai Volga-vidékről származó leletek alapján
A Proletarszkoje erődített telep, egy azon lelőhelyek közül, ahol 4–9. századi magyar-jellegű (uráli eredetű) leletek előfordulnak
A professzor szerint az újabb elméletek csak a régiek felfrissítései, sem a hun-török eredet, sem a „szökevény székelyek” teóriája nem tartható, az archeogenetika pedig komoly előrelépést hoz majd.
Neves szaklapban jelent meg egy cikk, ami eddig elképzelhetetlen mélységben elemzi az avarok genetikáját, rokonsági és társadalmi viszonyait, akik makacsul ragaszkodtak hitükhöz, gyökereikhez.
A székelyek török nyelvet beszéltek, stratégiai okok és a hun-hagyomány miatt csatlakozhattak a honfoglalókhoz – mondja Aydemir Hakan tudományosan megalapozott, forradalmi tanulmányában.
Új módszertan és az elhanyagolt kínai források vezették Aydemir Hakan török kutatót a tudományos elmélethez: talán mégis Anonymusnak volt igaza. Még a székelyek vándorlása is követhetőnek tűnik!
A honfoglalás már nem egy „Besenyő vereség okozta katasztrófatörténet”, hanem egy hosszú, tudatos betelepülési folyamat, amelynek kezdete a 9. század közepére és végére tehető – árulta el Szabados György.
A székelység származása nyolcszáz éve izgatja a magyar történészeket. Most Keszi Tamás régész új, kreatív és tudományosan is meggyőző hipotézissel állt elő. Valóban a székelyek volnának a mi kozákjaink?
Jelenléte betöltötte az egész teret, és megtelének mindnyájan a Magyar Péter iránti hamis szeretettel és reménységgel, holott azt sem tudják vala, kicsoda.
Matús Sutaj Estok úgy fogalmazott, hogy az egyik verzió szerint a bűncselekmény hátterében „bizonyos emberek csoportja” állhat, amelynek tagjai „egymást bátorították, illetve támogatták e bűncselekmény elkövetésében”.
p
2
0
17
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 390 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.