1914-ben például a Pesti Hírlap írta meg, hogy a feltételezések szerint valamikor a mai Naphegy és a Budavári Királyi Palota között létezett egy titkos alagút. A lap szerint a középkorban a Naphegyen pompás kertek álltak, az udvarhoz köthető előkelőségek is ott időztek. Mátyás királynak több kertje is volt, az egyik például a mai Városliget területén, a másikról pedig Antonio Bonfini, a híres itáliai történetíró is szót ejtett. Ez a vár alatti szomszédos völgyben volt, egy csodás, márványból készült házzal és ahogy Bonfini írta, „föld alatti utakkal”.
1929-ben egy idős ember állította az egyik újságnak, hogy ő még gyerekként látta annak a hárshegyi présháznak a bejáratát, amelyből egy titkos alagút egészen a budai Várig vezetett, s azt is elmondta, neki úgy mesélték, hogy ezen keresztül oldották meg a várvédők az élelmezést.
A legendagyártás később sem csitult, a Magyar Nemzet 1966-ban vetette papírra, hogy
egy helyi lakos szerint igen is létezett az a titkos alagút, amely a visegrádi Vártól a budai Várig tartott.
Egy Visegrádon élő férfi azt is tudni vélte, mérhetetlen kincs lapul a beomlott, befalazott járatokban, s a kincsről a törökök is tudnak, sőt, náluk a régi térképek is megvannak, bejelölve, hogy a Budáról menekülő törökök hol rejtették el kilószám az aranyat és ezüstöt, a méregdrága ékszerekről már nem is beszélve.
A korábbi évszázadokban az is elterjedt, hogy a budai Vár a Margitszigettel is összeköttetésben áll egy titkos alagútnak köszönhetően, de ennek sem találták nyomát a szakemberek.
A budai Vár házai alatt húzódó, olykor többszintes pincerendszer már jobban ismert a régészek előtt, ám a misztikum itt is tetten érhető. Amikor ugyanis a vár egyik kútjában női csontvázakat találtak, elterjedt, hogy a budai pasák a kútba dobatták a megunt háremhölgyeiket.
A Tolnai Világlapja 1930-ban arról írt, hogy
az egyik pincében női csontvázakat találtak, mellettük pedig finom mívű arany és ezüst ékszerek hevertek.
A feltételezések szerint Budavár ostromakor valamelyik török előkelőség ebbe a pincébe rejtette el az asszonyait, ám nem tudott értük menni, a szerencsétlen nők pedig éhen haltak.
Ami kétségtelen, a vár házai alatt ma is megtalálható, az idők során jobbára betemetett sziklapincék leginkább a középkorban épültek. A lakók itt tartották a romlandó ételeket, no meg a boroshordókat, később pedig a török támadások vagy a tűzvészek idején ide bújtak el a családjukkal. Sok esetben az összes értéküket magukkal vitték.