Hegmesék: beszéljünk a császármetszések valóságáról!

A hatóság leszögezte, nem terrortámadás történt.

Cél, hogy testben és lélekben egészséges, elégedett édesanyák és gyermekek hagyják el a kórházakat – így alakulnak át a szülészetek

Miként lehet az otthonszülés élményét a kórház falain belülre vinni? Mire van szüksége egy kismamának a háborítatlan szüléshez? Rövid- és hosszútávon milyen eredményeket várnak az átalakítástól? Többek között ezekről kérdeztük a Belügyminisztérium Egészségügyi Államtitkárságát.

Beteg nemzet vagyunk – mondta nemrég Csernus Imre, aki szívesen elmondja mindenkinek durván, mi a baj

Mi a baj a nőkkel, a férfiakkal, és most már a magyarokkal is.

Zelenszkij belenyúlt a darázsfészekbe: kényszeríteni akarja a külföldön tartózkodó ukránokat, hogy menjenek haza harcolni

Az ukrán elnök úgy tűnik, akár erővel is visszahúzná a külföldi ukránokat. Nekik azonban nagyon más elképzeléseik vannak.

Halálos ítéletet küldtek Orbán Viktornak, Áder Jánosnak és másoknak – végül alkotmányellenes bűncselekménnyel vádolták meg őket

A gyermeküket nem anyakönyveztető és oltató Posta Imrének és feleségének az ügyész 1 év 6 hónap börtönt ajánlott.

Megvan, ki a hibás azért, mert ilyenek a „mai fiatalok”

A Z-generációt szakértette meg a német Die Welt, különös következtetésre jutott.

Orbán Viktor mindenkit figyelmeztetett: Egy mindent elpusztító háború határán van az emberiség

Akta

A kormányfő szerint békét kell teremteni, és mivel a Nyugat finanszírozza, nekik kell tenniük a befejezéséért is.

Zelenszkij: Ukrajna addig nem lesz NATO-tag, amíg meg nem nyeri meg a háborút

Az ukrán elnök a háború egyik okának azt tartja, hogy „Ukrajna előtte nem lett a NATO tagja”.

Összesen 190 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.

Sorrend:

Tatuin

2020. február 20. 11:26

Miért? Mert nem lehetett biztonságos császármetszést végezni, vagy figyelemmel kísérni pl: A haránt fekvő babákat, akik nem tudnak hüvelyi úton megszületni, A cukorbetegség miatt, nem kordában tartott cukros anyák nagyranőtt babáit, Kézmosást ugye mondani sem kell, Ellenanyagszűrés nem volt, bár ez ugye a többedik babáknál jelent gondot, de ott pl akár 3-4 baba is halhatott meg sorban, Soroljam még? Érdemes ehhez pl megnézni azt, hogy hollandia úgy hozza a who-ajánláshoz közeli császárarányt, hogy közben jobb az anyai és magzati halálozási arányuk is, és, ráadásnak, eléggé természetes az otthonszülés az alacsony rizikójú anyák körében (tehát már kikerültek a kalapból a cukrosok, vérnyomásproblémások, a végén a helyezkedési rendellenességek stb) és aki kórházban szül, az is csak a bábák társaságát élvezheti, orvost csakis akkor lát, ha komplikáció adódik. Ismétlem, a szomszéd fűje nem mindig zöldebb számomra, de ebben a témában Hollandia nagyon jó példa.

Tatuin

2020. február 20. 11:19

De, ez nagyon ritkán fordulnA elő az európai nőknél. Nem mindegy, hogy valós téraránytalanságról beszélünk, vagy olyanról, amit utólag ráfogtak. Az esetek legnagyobb részében egy lassabban táguló anyának siettetik a szülését, aztán leesik a szívhang, műtő, és utána ha volt a gyerek mondjuk 3700gr vagy afelett, már utólag rá is mondják, és be is vésik a kódot, hogy téraránytalanság. Anyukát megnyugtatják, hálás, hogy megmentették, holott ha nem kötik be az oxit, valószínüleg megszülte volna a babáját. Nem egy két ilyen anyát ismerek, aki fájásgyengeség, oxi, aztán téraránytalanság címke után jóval nagyobb babát szültek meg másodjára/harmadjára. Pl a saját esetem is ide tartozik. Nem véletlenül ellenjavallt pl az oxitocin adagolása ha felmerül a gyanúja annak, hogy nagy a baba. Ha valós téraránytalanság van, akkor természetesen császármetszés a megoldás. De ez nem előre derül ki, meg nem úgy, hogy az anya még csak egy két centi tágulásnál jár, és korán erkezett a kórházba, ezért elkezdik aiettetni a szülését. Ráadásul az oxi hozza az epidurált, aminél ugyancsak jóval gyakoribb a téraránytalanság címke, az anya érzetei is csökkennek, illetve általában a mozgás is korlátozott, nem megy a kitolás, és szinte sosem mondják el, hogy az epi lehetett az oka, hanem megmagyarázzák a magzat méreteivel. Egyszóval: fogalmunk sincs a jelenlegi szülészeti ellátás mellett, hogy valójában milyen gyakori a téraránytalanság, mert rengeteg esetben fogják rá akkor, amikor nem is volt. Majd ha az anyák legalább számotvehető része szül valósan természetesen, akkor lehet erről érdemi beszélgetést folytatni. A véleményem és tapasztalatom nem változik: nők jelentős többségben, minimum 80% ban tudnak, illetve tudnának szülni hüvelyi úton, ha hagynák őket, támogatnák őket, és nem az elmaradott ajánlásokat alkalmazó, medikális szemléletű orvosok szülesztenének, és vezetnék a szüléseket.

Zokni

2020. február 20. 10:05

Nem ért egyet.... Oké. De. Amit a szülészeti rendszerről ír, az is pénzkérdés. Ha nem azzal kapnának pénzt a kórházak az államtól, hogy "ha politikailag fontos a népszaporulat, akkor fizess", akkor át lehetne alakítani a rendszert (oktatásostul). Nyilván, itt nem szemléletről, hanem praktikumról van szó. Annyira nem bonyolult, hogy ezt ne látnák be az egészség-politikusok. De ez az utolsó. MA is ez az utolsó! A Fidesz tojik bele a hálapénzbe stb-be, mert még drágább lenne az eü. "Megmagyarázhatjuk, miért mennek vissza a holland nők pillanatok alatt dolgozni, de ettől ez még nem lesz jó dolog" - írja a másikról. Attól tartok, ebben sem értünk egyet. Hogy a munkaerőpiac olyan, amilyen: adottság, és az életszínvonalat tekintve, mintha az összefüggne a szolgáltatóipar (gépesítés) előretörése a bányászattal szemben... De ráadásul két dolog van a latban: az ember teljes (80 éves) élete, illetve a gyermek első pár éve. Ráadásul abban sem hiszek, hogy a "a csecsemőnek elsődlegesen az édesanyjára van szüksége". Persze a szoptatáson kívül... Ez egy mítosz. A gyerek 18-25 éve után ebből él az anyja.

Tatuin

2020. február 20. 08:47

Nagyon jó lenne, ha kellő tájékozódás után írna itt mindenki az okokról. A császármetszés egy csodálatos lehetőség, ha a gyermek nem tud hüvelyi úton megszületni. De. Ilyen téren nem poénból van a who ajánlása. A 15% körüli császárány jelzi a valós életmentő beavatkozások arányát. Ez nem azt jelenti, hogy ha 16%, akkor hagyni kell meghalni anyákat, természetesen nem, de azt jelenti, hogy elgondolkodtató, ha a háromszorosa az arányunk. A hazai, ami ennek a háromszorosa, köszönhető a rendszerváltás előttről megmaradt szülészeti ellátásnak. Amit itt sokan írogatnak, hogy keskeny csípő, téraránytalanság stb. A valódi téraránytalanság elképesztően ritka. Ellenben az utólagos indoklás, mert a doktor úr siet valahova, nagyon gyakori. Háton fekve, mint egy teknős, nem lehet nagy babát megszülni, mert úgy a legkissebb a medence térfogata. Mégis a hazai kórházak nagy részében hanyatt fekve, kengyelbe kötött lábbal szülnek a nők. Rengeteg statisztika tökéletesen mutatja, hogy jóval több császár, és az "életmentő" császár is hétköznapokon, mint hétvégén. Ez nem az orbán hibája meg stb, nem a jelenlegi kormányé, ez egy nagyon régi rossz rendszer, amit ez a kormány elkezdett átírni. De messze még a vége, és muszáj belátni, hogy a szülészeti ellátásunk sajnos borzasztó. Nem lehet az a célja a születésnek, hogy mindenki éljen. Ez az alapja az egésznek. Minden ez után következik. A császármetszésnek jóval magasabb az anyai és magzati halálozási kockázata mint egy hüvelyi szülésnek. A császármetszés egy nagyműtét, amit csak valósan indokolt esetben volna szabad végezni-és akkor hálásak lehetnénk érte. De amikor a szülés megindulásának természetes ideje evidencia, hogy a 38-42.hét közé tehető, mégis indítják a szüléseket a kórházak nagy részében a 40.hét után, akkor mit várunk? Mind a mesterséges oxitocinnak, amivel indítanak, mind a prosztaglandinnak amivel méhszájat érlelnek, elképesztően durva mellékhatásaik vannak. Nem véletlenül kell monitorozni ezek használatakor a babát és az anyát. Az oxitocin nagyon gyakran viszi le a babák szívhangját, többféle módon, pl mert túl erős összehúzódásokat generál amik csökkentik a baba oxigénellátottságát az által, hogy egyre rövidebb és kevesebb a szünet két összehúzódás között. Ugyanezt generálja a prosztaglandin is. És már is az indokolatlan, vagyis az indokoltságot generált császármetszéseknél tartunk, hiszen alig történik szülés oxitocin nélkül, és elképesztően gyakori az a császárindok, hogy leesett a baba szívhangja. A mai nők képesek szülni. Természetesen van egy réteg, akik nehezebben, kevésbé, de ez nem általános. Nem a nők szülni tudása kopott meg. Azzal okozzuk ezt, hogy túlmedikalizáltunk egy alapvetően természetes, élettani folyamatot, és nem megfigyeljük és csak ha baj van avatkozunk be, hanem nagykönyv szerint levezetni szándékozza a személyzet. A biztonságos, egészséges megszületés az, amikor minél kevesebb beavatkozással születik meg egy gyermek, illetve az, ha bizony császármetszéssel világra segítenek olyan babákat, akik nem tudnának megszületni. A kettő nem egymás ellenében, hanem egymás mellett kellene működjön. Nemrég a kormány kinevezte Dr. Bálint Balázst szülészeti szakfelügyelőnek, mivel a szülészetek felújításának nyomán új szülészeti ajánlás jött ki, egyértelmű szándék a kormány részéről is a szülészeti ellátás megreformálása. Ha valaki szeretné az arcába tolva felismerni a rendszer hibáit, érdemes elgondolkodni azon, hogyan lehetséges, hogy a kórházak nagy részében, pl a mi megyeszékhelyünkön is 80%feletti a gátmetszés aránya, és 45%hoz közelít a császármetszések aránya, míg a Szent Imre kórházban ezek az adatok jóval alacsonyabbak, és a saját statisztikája a szakfelügyelőnek kinevezett Bálint Balázsnak 13% császárarány, és évi egy-két!!! gátmetszés. Míg a fennt említett megyeszékhelyen egyetlen orvos egy nap alatt átlépi ezt az arányt (a gátmetszés is nagyon nagyon kevés esetben volna indokolt, mivel nem egy rutin kis vágás amivel a nőket hülyítik, hanem egy minden esetben izmot érintő jelentős beavatkozás,és ha nem fekve kellene szülniük, akkor nem lenne ok ijesztgetni őket a tokától-bokáig repedéssel...) Abban pedig, hogy rengeteg gyerek allergiás, beteges, viselkedési zavarokkal küzd, jelentős szerepe van a születés milyenségének. Az oxitocin hosszútávú hatásai károsak, rengeteg tanulmány bizonyítja. Ha a gyermek életét kell megmenteni, egyértelműen nem számítanak ezek a lehetséges mellékhatások. De rutinszerűen alkalmazva, ott okozunk kárt, ahol a legkevésbé sem szabadna. Amíg elbagatellizáljuk ezt a problémát, fel sem ismerhetjük, hogy a társadalom egyik tartópilléreit, a nőket és gyermekeket hozzuk hátrányos helyzetbe, életük egyik legjelentősebb időszakában, és ennek a következményei hosszútávúak. A nők nagy része azért választ császármetszést, mert szörnyű szüléstörténeteket hall a családjában, és mert az orvosok nem tájékoztatják arról, hogy a császármetszésnek milyen jelentős kockáatai vannak. Sok orvos a hüvelyi szülés egyszerű alternatívájaként tünteti fel. Pedig nem az. És a tévedés elkerülése végett: ez nem hazai probléma. Van ahol jobb az ellátás, van ahol rosszabb. Hollandia pl, bár borzasztó abban a tekintetben, ahogy visszalöki az anyákat a munka világába, szülészeti téren sokkal sokkal jobb ellátást nyújt. Ebben a témában lehetne tőlük tanulni. A Hegmesék és a Császárvonal nagyon fontos munkát végez. Egyre inkább eltűnőben vannak a női közösségek, a távolságok a családokat is szétszakítják. Fontos, hogy alakuljanak olyan helyek, ahol a nők összekapaszkodhatnak, támaszkodhatnak egymásra, információkat szerezhetnek egymástól, tapasztalatot oszthatnak meg. Ez a családok érdeke, ezáltal pedig a társadalomé.