„Nekünk ez a természetes” – A 11 gyermekes Papp házaspár a Mandiner.családnak
2016. december 14. 09:03
Az Európai Nagycsaládosok Szövetsége (ELFAC) által alapított „Az Év családja Európában” díjat – melynek célja megmutatni a társadalomnak, hogy nagycsaládban élni jó – idén egy magyar család, a 11 gyereket nevelő Papp György Tamás és Élő Dorottya, a Mosonmagyaróvári Nagycsaládosok Életfa Egyesületének tagjai kapták. A szülőkkel beszélgettünk a díjról és mindennapjaikról. Páros interjúnk.
2016. december 14. 09:03
p
0
0
19
Mentés
Admin
A díjátadón Márki László, az Európai Nagycsaládosok Szövetségének elnöke ismertette a díj kiválasztásának mechanizmusát: 20 országból 24 tagszervezet küldhet egy-egy ajánlást, ezekből választja ki az elnökség a nyertest. Ti mikor, hogyan értesültetek arról, hogy a jelöltek között vagytok?
A jelöléshez egy pályázatot kellett írni, méghozzá az ELFAC tagjai közé tartozó egyesület részéről. Az Életfa elnöke, Pannika jött el hozzánk egy beszélgetésre, és együtt raktuk össze a pályázati anyagot. Kihívás volt egy A/4-es oldalon bemutatni magunkat úgy, hogy az összes gyerek nevét is fel kellett sorolni, és pár mondatot írni mindenkiről. Aztán a Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) gondozta tovább pályázatunkat, miután a magyar családok közül minket választottak az európai megmérettetésre. Tehát a jelölés nem volt váratlan, annál inkább elnök úr levele, amiben tudatta velünk az örömhírt! (A díjátadóról ITT tudósítottunk - a szerk.)
Márki László hangsúlyozta, hogy a díj elsősorban nem a díjazottak gyerekeinek számától függ, hanem olyan nagycsalád kaphatja meg, amely példás életével, tevékenységével értéket mutat fel a társadalomban. Elsősorban tehát nem a 11 gyerek miatt kaptátok ezt a díjat, bár kétségtelen, hogy az is közrejátszott. Mit gondoltok erről, szerintetek mivel érdemeltétek ki?
Ahogy a díj átadásakor mondott köszönőbeszédben is kitértünk rá, először fogalmunk sem volt. Belülről látva, ismerve magunkat, semmi különös nincs az életünkben. Persze, ha erről beszélgetsz kívülállóval – aki azért valamennyire ismer – nyilván tud mondani érveket az elismerés mellett. Az elnökség döntését elnök úr tolmácsolta a méltatásban, az ott elhangzottak voltak a fő szempontok a családunk kiválasztásakor. (A méltatás teljes szövegét a NOE bocsájtotta a rendelkezésünkre, lásd az interjú végén - a szerk.)
A méltatás szerint életmódotokkal tudatosan hangsúlyozzátok a nagycsalád szépségét és örömeit.
Magát a nagycsaládot nem tudjuk nem hangsúlyozni, hiszen, amint elindulunk együtt valahova, az feltűnést kelt. A közvetlen környezetünk és a kisváros, ahol élünk már megszokta ezt a jelenséget, de mindig akad egy-két kíváncsi szempár, aki utánunk fordul. Az élet örömeit, pozitívumait pedig akkor is hangsúlyoznánk, ha nem ebben az életformában élnénk. Miért jó búslakodni, szomorkodni, az élet rossz oldalát nézni, a múlton merengeni? Az nem visz előbbre, nem terem gyümölcsöt. Inkább keressük a jót, szívet melengetőt. Egymásra talált ez a két dolog...
Mit jelent ez a díj számotokra?
Egy nagyon komoly elismerés, ami egyrészt visszajelzés, hogy van, aki észreveszi, és hozzánk hasonlóan értéknek tekinti a klasszikus családmodellt, a gyerekek elfogadását. Másrészt felelősség is, hiszen, akit kitüntetnek, annak erkölcsi kötelessége mindig a díj szellemében cselekedni, dönteni, kormányozni élete hajóját. Reméljük, hogy természetes módon élhetünk a továbbiakban is, és nem távolodunk el a minket példaként állító nagycsaládos szervezetek célkitűzéseitől.
A díjátadón jelen volt az összes gyermeketek, ami önmagában is egy hatalmas logisztikai kihívás lehetett. Márki László felsorolta a neveiket, összesen huszonkettőt, mert minden gyermeknek két neve is van.
Banális, de praktikus kérdés: ti hogy tudtok ennyi nevet megjegyezni? És hogy van ezzel a rokonság, illetve a közösség ahova jártok?
Mivel a gyerekek szépen sorban egyesével születtek – az ikreket kivéve –, a körülöttünk élőknek is volt alkalma memorizálni a neveket. Kedves történet: egy baráti család hölgy tagja fejébe vette, hogy naprakész lesz és a neveken túl még a születési dátumokat is meg fogja jegyezni. Ritkán találkozunk, de mindig egy „kis vizsgával” indítunk és eddig nagyon szép eredményeket ért el.
Hogy viszonyul a környezetetek ehhez a gyermeklétszámhoz és általában hozzátok?
Egy bizonyos gyermekszám felett már nem találkoztunk negatív vagy bármilyen szokatlan megnyilvánulással, ami azért megjelent az ezredforduló környékén. Sokan említik, hogy érdekesnek tartják, szívesen részt vennének az életünk egy-egy epizódjában. A sláger a vasárnapi ebéd, a nyaralás és a karácsony. Hogy ezek miként zajlanak, azt kérdezik a leggyakrabban. Amikor felajánljuk, hogy pl. vacsorára pár gyermeket szívesen átküldünk, akkor már óvatosabbak az emberek. Ami viszont a legfontosabb, hogy többeket megindít, és cselekvő szeretetre késztet. Hogy ez a létszámnak vagy az életünknek szól, azt nem tudjuk.
Házasságotok előtt már biztosan szóba került köztetek, hogy hány gyereket szeretnétek. Miben maradtatok akkor és hogyan alakult ez a szám azóta?
Nem számszerűsítettük, azt gondoltuk, hogy 3-4 gyermekkel biztosan gazdagabb az élet, mint kevesebbel. Aztán, ahogy sorra jelentkeztek, hogy hozzánk szeretnének megszületni, soha nem mondtunk nemet.
György rendszerüzemeltető egy nagyvállalatnál, Dorottya magyar néprajz szakon végzett, jelenleg óvónőképzőbe jár. Hogy fér meg a nagycsalád mellett a munka illetve a tanulás?
A család mindig a munka előtt szerepel az értéksorrendben. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne kellene helyt állni és tudásunk, erőnk legjavát adni, de a munka ütemezhető (éjszakára is). A gyerekek életében viszont megismételhetetlen, hogy első lépéseit teszi meg, iskolába indul vagy tinédzserként önálló hosszabb táborába indul. Ha ekkor nem vagy ott, akkor te is szegényebb leszel és a gyermeked is. Biztosan alkat és talentum kérdése is, de eddig nem kellett szakemberhez fordulni, hogy miként teremtsünk összhangot a hivatásunk és a munkánk között.
Mennyire tud az apa részt venni az otthoni feladatokban (gyermeknevelés, háztartás), és mennyit segítenek a nagyobb gyermekeitek? Van más segítségetek is a mindennapokban?
Magunk vagyunk és mégsem egyedül. Szülők, testvérek földrajzilag távol vannak. Igyekszünk megoldani „saját erőforrásból” a helyzeteket, ebből adódóan mindenki kiveszi a részét így vagy úgy a tennivalókból. Van, hogy kívülről érkezik megoldás, annak is szoktunk örülni.
Nem kérdés, hogy egy ekkora családot nem tud pusztán a két szülő működtetni. Nagy könnyebbség, hogy kisiskolás koruktól többen összeállva önállóan közlekednek, nem kell anya-taxizni. Nincs merev munkamegosztás. Vannak persze speciális nő és férfi által elvégezhető feladatok, de ezek száma minimális. Egyébként meg a tetrishez hasonlítható, ahogy keletkeznek, potyognak a feladatok, aki éppen arra jár, van szabad keze-lába, az végzi el.
Hogy zajlik nálatok egy hétköznap és általában milyenek a hétvégéitek?
Először is nincs két egyforma nap. Sem hét közben, sem hétvégén. Vannak tervek, szépen vezetjük a családi naptárban a ki-hol-mikor-mit infókat, de az élet nem egy sablonos valami. A váratlan fordulatok, elsőre kilátástalan élethelyzetek közös megoldása sokat formál a család minden tagján, talpraesettebbek lesznek a gyerekek is, megtanulunk még jobban bízni bennük mi is, és szépen kigömbölyödik belőle a siker.
A kedvencünk a kedd. A 6.-7. óra után kezdenek hazaszállingózni a sulikból és elkezdődik a szolfézs, hangszeres óra a három alsósnak, majd eközben néptánc az ovis korosztálynak és közvetlen utána néptánc szintén az alsósoknak és a kisgimis fiunknak. Van, hogy a nagylány eközben gyerekvigyáz a szomszéd utcában – egy kis zsebpénz fejében – így az otthonmaradó kiskorúakat is gondozni kell valakinek. Ez egy szép példája, hogy ugyan szállítmányozni csak az ovisokat kell, de útnak indítani és hazavárni mindegyiket. Az sem sokkal könnyebb, csak más síkon kell jelen lenni...
A díjátadón elhangzott az is, hogy számotokra fontos a kultúra, rendszeresen jártok színházba, koncertekre, stb. Ezt sokan gyermekeik számára vagy anyagi okokra hivatkozva nem vagy alig teszik. Nektek miért fontos ez és hogyan jut rá időtök?
Az iskola a testet és a szellemet edzi, formálja – több-kevesebb sikerrel. A léleknek is kell a mindennapi betevő. Hatni kell az érzékekre, érzelmekre is. Felelősségünk az erkölcs táplálása is. Ha már három csoportra sikerült elosztani, akkor a suszter széke hasonlat kívánkozik ide: akármelyik lába hiányzik, abból hanyattesés lesz. Igyekeznünk kell a teljes embert nevelni, mert bármely irányba eltolva a hangsúlyt, kevesebb lesz a gyermek. Arról nem is beszélve, hogy annak felismeréséhez, hogy mi is lakozik benne, mi az, amire leginkább rezonál, mi lesz a jövője, hogyan fedezhetné fel a szülő, ha bizonyos képességek, készségek kifejezésének nem nyit teret?
Sokat tanulunk Böjte Csaba testvértől. Az egyik legelső beszéde, amit olvastunk tőle, hogy a gyermeket, mint egy ajándékot, ki kell csomagolni. Mindössze ennyi feladatunk van. Viszont egész életre szóló...
Advent harmadik hete van. Adja magát a kérdés: hogyan készültök a karácsonyra és hogyan zajlik az ünnep nálatok?
Igyekszünk az advent csendjét, befelé fordulását mi is megélni, ami az olvasónak is feltűnhet, hogy kevés sikerrel kecsegtető vállalkozás ott, ahol a vacsoraasztalnál 12 ember ül nap, mint nap a másfél évestől a 16-ig bezárólag. Ráadásul a decembert a legtöbb helyen az ünneplés, bemutatkozás, fellépés időszakának tekintik, így a gyerekeknek mozgalmasabb, mint a többi hónap.
Ennek ellenére próbáljuk a karácsonyi készülődés külsőségeivel, közös leülős tevékenységekkel és nagyobb adag lelki táplálékkal mégis csak a legszentebb ünnepre hangolni magunkat. Saját kezűleg készítjük a képeslapokat. Idén már hatan-heten szorgoskodnak a mézeskalács sütés-díszítés feladatán. Belső dekorációt készítünk, lassabb tempóra váltunk a mindennapokban – amennyire ezt a körülmények engedik.
Karácsonykor mi vagyunk a vendéglátók, hiszen a családban mindenki könnyebben mozdul, mint mi. Hálásak is vagyunk ezért, hogy elfogadták és támogatják a közös családi ünneplést a közvetlen hozzátartozóink. Szenteste kora délutánján részt veszünk a pásztorjátékon, hazasétálunk és izgatottan várjuk, hogy távollétünkben mi mindennel leptek meg minket az angyalok. Ekkor együtt van a szűkebb család. A két ünnep közötti időszakban igyekszünk sehova sem menni, elszakadni az óra által vezérelt életmódtól. Sokat játszunk, sétálunk, élvezzük egymás jelenlétét. Sógorom fogalmazta meg egyik alkalommal: „Soha sem gondoltam volna, hogy egyszer egy óvodában fogok karácsonyozni.”
Mik a terveitek a jövő évre, a díjjal kapcsolatban, illetve attól függetlenül is?
A díjjal kapcsolatban nincsenek terveink. Nagyon szép a szobrocska, amit kaptunk, néha rápillantunk napközben, de megyünk tovább, nincs idő merengeni a „rakodópart alsó kövén”. Szeretnénk az életünket továbbra is bensőségesnek megélni, iparkodunk, hogy mindenki meglelje a helyét a családban, a társadalomban, ápoljuk a kapcsolatainkat, és ha tehetjük, újakat hívunk életre.
*
Az Európai Nagycsaládos Szövetség által alapított az Év Európai Nagycsaládja díj nyertese 2016-ban a mosonmagyaróvári Papp család
A család tagjai: a szülők Dorottya és György, a gyerekek Zsombor Mátyás, Imola Sára, Magdolna Réka, Ágoston Lőrinc, Julianna Virág, Zsuzsanna Flóra, Vince Levente, Anna Rózsa, Dénes András, Luca Viola és Katinka Lilla.
A Papp család anélkül is hat a környezetére, hogy tudnának róla. Nehéz feladatok, problémák esetén a gyerekek osztálytársainak a szülei vagy a nagycsaládos egyesületekben a szülők sokszor úgy érzik, megszűntek a gondjaik, ha a népes Papp családra gondolnak. A hatásukra több családban született újabb gyerek – a szülők úgy döntöttek, ha Pappék a 11 gyerekkel ilyen harmóniában tudnak élni, akkor ők is vállalhatnak még egy kisbabát.
Életmódjukkal tudatosan hangsúlyozzák a nagycsalád szépségét és egyre szaporodó örömeit. Minden olyan meghívást (riportra, újságcikkre, előadásokra) elfogadnak, ahol más felfogású, más érdekeket követő embereknek elmondhatják: mélyen hisznek abban, hogy a 11 gyerekük isteni ajándék, minden áldás forrása. A szülők számos, család témájú előadást hallgattak végig és sokat olvastak a témában, és talán ezek nyomán is csodálatos családi életet építettek ki, amelynek minden pillanatát tudatosan töltik meg.
Böjte Csabától tanulták: a gyereket úgy kell kibontakoztatni, ahogy egy ajándékot kibontani. A szülők fontosnak tartják, hogy a gyerekek ne csak a kötelezettségüket teljesítsék az iskolában, hanem részt vegyenek tanulmányi versenyeken, népdal-éneklésben, népi táncban, zenéljenek, sportoljanak, járjanak hittanra. Az olvasás központi kérdés a családjukban. Törődnek vele, hogy a művészeteken át rányissák a gyerekek szemét a színpompás nagyvilágra. Van idejük színházba, moziba, hangversenyre, fesztiválokra menni. Nagy súlyt fektetnek a gyerekek nyelvtanulására.
A gyerekek a háztartási és a ház körüli munkákból is kiveszik a részüket, így megtanulják: „Ki mint vet, úgy arat.” A szülők fontosnak tartják, hogy a gyerekek töltsenek időt együtt, törődjenek egymással. De azt is megtanítják nekik, hogy nem csak kötelességeik, hanem jogaik is vannak, és az iskolában vagy másutt ki is kell állniuk a társaik jogaiért is.
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője elmondta, szerinte három oka van, amiért felelőtlenség lenne katonákat küldeni Ukrajnába: sokan meghalnának, nem segítene és még a feszültséget is növelné.
Önkritikusan nyilatkozott a Liverpool FC magyar középpályása, aki azt is elárulta, kitől, kiktől fogadja el a kritikákat. Összehasonlította a német és az angol labdarúgó-bajnokságot, s még arról is beszélt, mit várnak el tőle.
Hszi Csin-ping látogatásának célja Magyarország és Kína államközi és gazdasági-kereskedelmi kapcsolatainak további erősítése, valamint az együttműködés kiterjesztése újabb területekre.
p
4
0
37
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 19 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
nekünk 3 van, de így is kimaradnak a szülőik. Úgysem esik ott szó semmi olyasmiről, amit aztán egy köremail-ben ne küldenének el ismét.
Hogy 11 sok-e? Én azt tapasztalom, hogy mindenki azt tartja soknak, ami már több, mint ami neki van. Már a háromra is többször mondták 0-2 gyerekes ismerőseim, hogy sok. Nekünk a 4 volt a max., ami még belefért volna. De van 9 gyerekes ismerős család, és ott nagyon szépen nevelik a kilencet.
A lényeg, hogy mindenki legyen tisztában saját képességeivel. Nevelje fel tisztességben a gyerekeit: ha csak egyet, akkor azt az egyet, ha tizenegyet, akkor annyit.
