Egy millás válasz TGM-nek

„Önnek igaza van. Ha nem hallgatnak meg, követelhetnénk akár a kapitalizmus elsöprését is. Ezt azonban szerintünk nem követelni kell, hanem csinálni. A lokális közösségekben, az önszerveződésben, szabad, autonóm állampolgárok önmagukért és a közösségért viselt felelősségében hiszünk. Az interneten már működik, de ott persze könnyű: a számítógépek, mint termelőeszközök a munkások tulajdonában vannak, az információt, a tudást, ezt a kulcsfontosságú erőforrást – bár történnek erőfeszítések a kisajátításra – nem sikerült még bekeríteni. Működik is az információs közbirtokosságon alapuló társas termelés linuxostul, wikipédiástul, fájlcserélőstül. Hogy van-e esély egyenrangú társak önkéntes részvételén alapuló, a termelőeszközöket és a megtermelt javakat közösségi tulajdonban tartó, amolyan új kommunalista logika megvalósítására máshol is? Nem tudom. De azt tudom, hogy ennek megvalósításában az állam ugyanolyan ellenérdekelt mint a tőkések. Hisz ha az időm, figyelmem, szabad pénzem, együttérzésem, önkéntes munkám nem az állami újraelosztó rendszereken keresztül kanalizálódik, hanem szabad polgárok autonóm döntésein múlik, hogy ők melyik nap kinek, kiknek, milyen ügy érdekében hoznak áldozatot, akkor az állam is sok területen kellemetlenül redundánssá válik.

Amit mi csinálunk, egyszerű: időt, pénzt, biztonságot áldozunk azért, hogy mi magunk, legalább egy kicsit, Millaként, így működhessünk. Tesszük ezt azért, hogy megmutassuk másoknak is, hogy lehet, hogy érdemes így működni. Sátortáborozhatnánk persze hétvégenként bezárt banképületek előtt is, de akkor még az a kicsi örömünk sem lenne meg, hogy talán lesz valami foganatja annak, amit csinálunk. Ha tetszik, mi már az a nemzedék vagyunk, akiknek nem jutott nagy ívű társadalmi utópia, elhasználták, elnyűtték mind az előttünk jövők. Se szent világszabadság, se summer of love, se sex and drugs and rock and roll, se no future, se Mao, se Marx, se Marcuse. Lokális alternatívák vannak, kis többé-kevésbé sikeres, maguk dolgára figyelő közösségek vannak, amik, láss csodát, autonómok bizonyos területeken, és kiszolgáltatottak a globális kapitalista rendnek máshol.”