Blamázs – ezzel a szóval lehet a legtömörebben kifejezni a jobboldal szereplését az amerikai félidős választáson, már ha nem akarunk erősebb, de közönségesebb kifejezést használni.
A szerző a Mandiner főmunkatársa
Az amerikaiak 70 százaléka szerint rosszul mennek a dolgok az országban, hatalmas az infláció, népszerűtlen az elnök, miként a demokraták balszárnyának identitáspolitikája is, genderestül, kritikai fajelméletestül. Ráadásul az ökölszabály az, hogy a félidős választásokon az ellenzék nyer. Minden adva volt, hogy hatalmasat nyerjen a jobboldal.
Ehhez képest majd egy héttel a választás után, amikor ezt a jegyzetet írom, az már biztos, hogy a szenátusról lemondhat a Grand Old Party, sőt az is lehet, hogy a baloldal növeli a többségét. És még a képviselőházi győzelem sem volt végig teljesen biztos a republikánusok számára, de végül megszerezték az alsóházat.
A Republikánus Párton belül
utóbbiak képviselik a számunkra ismerősebb, hagyományos jobboldaliságot és konzervativizmust. A félidős eredményt sokan a Trump-mozgalom vereségének tekintik, mivel a 2020-as választás tisztaságát kétségbe vonó jelöltek rosszabbul szerepeltek a vártnál. Illetve látszólag az sem tett jót a republikánusoknak, hogy a legfelsőbb bíróság tavasszal tagállami szintre utalta vissza az abortusz szabályozását, amit a demokraták szigorításként értelmeztek.
A relatív vereséget azonban tévedés lenne a Trump-mozgalomra és az abortuszdöntésre fogni, ahogy tévedés lenne azt a következtetést is levonni, hogy vissza kell térni a neokon vonalhoz – márpedig a neokonok és a baloldali média örömködve ezt sugallja. Nem állítom, hogy ezek az okok nem játszottak szerepet. Csakhogy több életpárti jelölt győzött.
A Donald Trump által támogatott, az elnökválasztás tisztaságát tagadó pennsylvaniai kormányzójelölt, Doug Mastriano több elemző szerint azért vesztett, mert egyszerűen nem kampányolt azután, hogy megnyerte az előválasztást. Ugyancsak Pennsylvaniában Mehmet Oz celeborvos egyes vélekedések szerint nem azért kapott ki a szenátori pozícióért folyó versenyben John Fettermantől, mert trumpista, hanem mert valójában liberális, ráadásul neokon módra a „kis kormányzat” mellett érvelt egy olyan tagállamban, ahol 2016-ban épp azért nyert Trump a munkásvidékek támogatásával,
Miért vesztett hát ekkorát a Republikánus Párt?
Az egyik ok a jelöltek felkészültsége, ha tetszik, minősége. A Trump-mozgalomnak voltak nagyon jó és rossz jelöltjei is. Nagyon jó, győztes jelölt volt például az ohiói szenátori székért induló J. D. Vance. Mehmet Oz viszont nem volt az. Az új belépők, kezdő politikusok nem meglepő módon többször vesztettek, mint nyertek.
A másik ok az lehet, hogy néhány kivételtől eltekintve – mint a nyertes kormányzójelöltek – a Republikánus Pártnak nem volt üzenete, és ez a régi neokonok bűne. A washingtoni pártelit ugyanis nem mer semmit mondani a választóknak, csak azt, hogy piac meg külföldi beavatkozás. A semmitmondással akarnak széles szavazótábort szerezni – ez a taktika azonban visszafelé sült el, nem először. És persze nem mernek beleállni a kultúrharcba sem.
Akik ugyanis nyertek – például J. D. Vance, továbbá Greg Abbott texasi és Ron DeSantis floridai kormányzó –,
ráadásul a trumpi nézetek mentén. Kérdés, hogy maga Donald Trump mennyire járult hozzá a vereséghez – de ha a volt elnöknek mennie kell, akkor az nem a politikája, hanem a személyisége miatt van. A republikánusok jövője továbbra is a jobboldali populizmus.
Fotó: AFP
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
A szuverenitásunk, a kultúránk, a nemzetállami hatásköreink megvédése az európai jobboldal pártjainak közös érdeke – mondja Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt európai parlamenti képviselője.
Ebből legfeljebb ellenzékváltás lesz, ha egyáltalán. Kacsoh Dániel írása.
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Ennek az Amerikának éppen ez az elnök dukál.
A német kormány tehetetlen az erőszakhullámmal szemben.
Az „Izrael-ellenes tüntetők” miatt végül le kellett takarni az alkotást.
