Keresztények és a jogvédők

Novemberben jelent meg az európai keresztényüldözésről szóló jelentés egy bécsi szervezet gondozásában. Az OIDAC 2005 óta foglalkozik a témával. 2021-ből több mint ötszáz incidenst gyűjtött össze, főleg templom- és szoborrongálásokat, de volt négy gyilkosság is. E mellé társul a keresztények lelki­ismereti és szólásszabadságának fokozódó korlátozása, az egyre keresztényidegenebb törvénykezés. A legtöbb támadást muszlimok és a radikális egyházellenes szervezetek és mozgalmak, például a feministák követik el.

A jelentésről rendszerint néhány egyházi lap és jobboldali médium számol be, mások szinte soha. A jog­védő szervezetek általában nyakatekert indoklásokkal hárítják el a dolog kommentálását, baloldali értelmiségiek pedig megkérdezik a készítőket, miért is kell a keresztényekre külön figyelni, és hangsúlyozzák, hogy a többséget nem lehet üldözni. Utóbbi megjegyzés egyrészt nem igaz; másrészt felmerül, hogy egyáltalán többségben vannak-e ma a keresztények Európában. A kontinens ugyan még mindig kultúrkeresztény; de a hívő keresztények bizonyosan nincsenek többségben. A következő kérdés ebből fakadóan, hogy megilleti-e a keresztényeket a kisebbségi jogvédelem tárháza. A keresztényellenesség vizsgálata pedig legalább annyira legitim, mint az iszlamofóbiáé, a homofóbiáé, az antiszemitizmusé és hasonlóké.