Amikor 1972-ben a hazafias erők egybekovácsolásának szándékával Jean-Marie Le Pen néhány bajtársával megalapította a Nemzeti Frontot, aligha tippelt volna bárki arra, hogy az alakulat nem a jelentéktelen törpepártok temetőjében végzi majd. A Trente Glorieuses néven emlegetett periódus vége felé jártunk, még épp innen az olajválságon, a hatalomban Charles de Gaulle pragmatikus utódja, Georges Pompidou. 1968 kudarca után a szélsőbal politikailag tehetetlen, ám sikkes volt, értelmiségi befolyása felmérhetetlen. A Nemzeti Front alapítói – veteránok, neofasiszta fiatalok, tradicionalista katolikusok s köztük még a „legprofibb” politikus, Le Pen – viszont nem voltak se sikkesek, se befolyásosak.
Inkább tűntek szomorú lúzereknek. Örülhettek, ha harcias szólamaikkal besöpörnek egy-két százaléknyi szavazatot. A korszellem nagyon nem nekik kedvezett. Vérmes patriotizmus? Inkább a nemzetköziség volt akkoriban divatban. Bevándorlásellenesség? Akkoriban senki sem gondolt arra, milyen következményekkel járhat a tömeges migráció. A Nemzeti Front mintha légüres térben mozgott volna. Hogy mégsem enyészett el, az bizony a „Menhir” politikai érzékének eredménye. Rövid idő alatt kiszorította maga mellől a legszélsőségesebb alakokat, és szoros irányítása alá vonta a pártot. Ami pedig a legfontosabb: nem csüggesztették el a siralmas választási eredmények, ment előre – ez a határozottság a nyolcvanas évekre meg is hozta a gyümölcsét. 1986-ban, ím, a Nemzeti Front bejutott a Nemzetgyűlésbe (somolygott is a jobboldal megosztásán ügyködő François Mitterrand). Immár nem lehetett nem tudomást venni Le Penékről. S ha így volt, hát a média gondoskodott arról, hogy mindenki tudomást vegyen róluk – a lehető legsötétebb színekben.
A francia elnöki palotában adott díszvacsorán a kínai elnök mellett feszített a francia politikai és gazdasági elit, a szerdai budapesti vizitet azonban már előre megbélyegezte a nyugati sajtó.
A francia államfő háborús kijelentései már a hazájában is vihart kavartak: az egyik legutóbbi, Franciaország atomdoktrínáját érintő javaslata, hogy vitassák meg a nukleáris erők európai alkalmazásának kérdéseit a szomszédos vezetőkkel, az ellenzék részéről heves elutasításra talált. Jobb- és baloldali politikusok azt hangoztatták, hogy az elnök megkezdte az ország nukleáris stratégiájának lazítását, mégpedig azért, hogy azt ez európai szolidaritás oltárára helyezze. Ez nem olyan egyszerű kérdés, amiben még az egyébként nagy hatalmú francia elnök akár kénye-kedve szerint dönthet.
...A helyszínre ekkor odaérkezett az afgán édesanyja is, és lekevert néhány pofont – a földön vérző áldozatnak, aki nemsokára belehalt sérüléseibe. Francesca Rivafinoli írása.
A francia elnöki palotában adott díszvacsorán a kínai elnök mellett feszített a francia politikai és gazdasági elit, a szerdai budapesti vizitet azonban már előre megbélyegezte a nyugati sajtó.
p
1
13
54
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
fatman
2021. április 22. 11:09
jó kis összefoglaló...
izgalmas lenne, ha Marine nyerne, de erre azért nem sokan fogadnának...