Napokon belül eldőlhet 5000 munkahely sorsa Dunaújvárosban

2022. szeptember 24. 17:51
Az elhibázott privatizáció miatt a Dunaferr Zrt. a csőd szélén táncol. Pedig az elmúlt bő egy évben nagyon megnövekedett az acéltermékek ára, így óriási nyereségtartalommal lehetett volna gyártani, ám az utóbbi 1-2 évben már arra sem volt elegendő forgótőkéje a dunai vasműnek, hogy kellő mennyiségben szerezzen be alapanyagokat . A kormányzat most segíteni szeretne, a helyi képviselő mentő-tárgyalásokat szervez, de nincs könnyű dolga, mert a vasmű tulajdonviszonyai rendezetlenek.

Elképesztő, ennél enyhébb szóval le sem lehet írni, hogy mi történik, illetve mi történt az elmúlt években, az egyetlen – még talpon maradt – magyarországi vasmű háza táján. 
Az európai szinten nem túl nagy, de magyarországi viszonylatban stratégiai jelentőségű acélgyártást végző 

Dunaferr Zrt., illetve több tucatnyi szatelit cége és beszállítója mintegy ötezer főt foglalkoztat. 

Ez a jelentős stratégiai kapacitás került a napokban végveszélybe. Arról, hogy mi vezetett idáig akár 2-3 könyvet is lehetne írni, de a lényeg röviden, hogy az elhibázott privatizációs elgondolás, a csapnivaló megvalósítás vezetett oda, hogy mára a csőd szélén táncol a vasmű. 

Pedig nem kellene így lennie, hiszen

az elmúlt bő egy évben, döbbenetes módon megnövekedett az acéltermékek világpiaci, hazai ára. 

Óriási nyereségtartalommal lehetett volna gyártani a különféle acéltermékeket, ám az utóbbi 1-2 évben már arra sem volt elegendő forgótőkéje a vállalatcsoportnak, hogy elegendő alapanyagot szerezzen be, így félgőzzel működtek. 

A Makronóm információi szerint jó ideje mindössze 50-60 százalékos átlagos kihasználtsággal működött a két kohó, pedig teljes kapacitással is működhetett volna az acélgyártás Magyarországon. 

A térség sokat veszíthet, de a kormányzat nehezen avatkozhat be

A tőkehiány oka rendkívül összetett, de az elmúlt, járványt követő, gazdaságilag erős egy-másfél évben jobbára orvosolható lett volna, ha az orosz-ukrán tulajdonosok nem bocsátkoznak totálisan kilátástalan és egyre elmérgesedőbb vitába, amely nem volt teljesen független a gyakorlatilag 2014 óta tartó (2022 februárjában csak még inkább elmérgesedő) orosz-ukrán konfliktustól. E tulajdonosi vita apróbb-nagyobb állomásait is hosszasan lehetne részletezni, de a lényeg az, hogy 

jogi értelemben a jelenlegi cégvezetést szinte teljesen megfosztották a fontosabb döntések meghozatalának lehetőségétől,

 miközben jogilag nincs döntésképes stratégiai tulajdonos ahhoz sem, hogy új vezetést nevezzen ki…

Egyfajta állóháború alakult ki a jórészt orosz és ukrán tulajdonosi csoportok közt, ami egy olyan függő jogi helyzetet okozott, mint amikor például egy örökösödési vita miatt egy család nem tudja értékesíteni a több testvérre a felmenők által hagyott ingatlant.

A fentiekből következik tehát, hogy a folyamatban lévő kormányzati segítségnyújtás (lásd lentebb) is igen összetett feladat lesz. 

Értesüléseink szerint, tavaly nyáron már elindult egyfajta felszámolási ügymenet a Csoportnál, de akkor – feltehetően éppen az emlegetett jogi rendezetlenség miatt – végül gyakorlatilag nem sikerült felszámolási védettség alá helyezni a cégcsoportot.

Ezt követően igen jelentősen nőtt az acélár, így – informátorunk szerint – a legkülönfélébb machinációkkal sikerült lélegeztetőgépen tartani a vasművet a „szárnyaszegett” vezetésnek. 

Idén nyáron azonban beütött a krach, az acélárak növekedése is megtorpant, majd esésbe váltott; továbbá az energiaárak is elszálltak.

Márpedig az acélolvasztás rendkívül energiaigényes folyamat, így hamar megborulhatott az eredetileg is igen kényes pénzügyi egyensúly. 

Mi lesz az 5000 munkahellyel? És a vasművel?

A térség jövője szempontjából két dologra lenne mindenképpen szükség: egyfelől, miután szeptember 16-án a második kohó is leállni kényszerült, valamilyen megoldást találni a nagyolvasztó működésére. Ugyanis azt 

folyamatosan fűteni kell vagy szakszerűen le kell csapolni, nem lehet csak úgy leállítani, mintha egy villanyégőt kapcsolnánk le, 

különben a sokszáz milliárd forintos berendezés tönkremehet. Ha ez a gyors veszélyelhárítás megtörténik, akkor – vagy inkább ezzel párhuzamosan – jöhet a (beszállítókkal együtt) a mintegy 5000 dolgozó állásának megmentése. 

Ugyanis mindkét fenti ügy gyors, sebészi pontosságú és mint említettük, jogilag igen “egyedi megoldásokat” kívánó beavatkozást igényel. 

Mi lesz hosszabb távon?

Természetesen a fenti két akut probléma kezelését követően szinte azonnali kérdésként merül fel az acélgyártó jövőbeni sorsa. Itt azonban egy

kisebb csodára lenne szükség ahhoz, hogy végre-valahára egy olyan jogi helyzet álljon elő, amelyben a vitatkozó tulajdonosok és a magyar állam képviselői bármiféle egyezségre tudjanak jutni.

Különösen azt illetően, hogy ki kerüljön döntési helyzetbe legalább az eszközök és a dolgozók felett, hogy legalább az alapok rendben legyenek.

Úgy tudjuk, hogy

a dolgozók bérére ez év végéig lehet nagy biztonsággal előteremteni a fedezetet.

Ezalatt a néhány hónap alatt kellene tehát – jobb híján –  visszaállamosítani és 2023-tól valamilyen új formában tovább működtetni a dunaújvárosi vasművet. 

Hol tart az állami, kormányzati segítség ügye?

Végül álljon itt Dunaújváros kormánypárti országgyűlési képviselőjének, Mészáros Lajosnak friss közösségi média bejegyzése (változtatás nélkül közöljük ezt) a témában, amely igyekszik minden fontos és aktuális kérdésre válaszolni:  

– Dunaújváros és térsége országgyűlési képviselőjeként fontos számomra a város meghatározó foglalkoztatója, a Dunaferr helyzete, különösen azoknak a családoknak a szempontjából, amelyek megélhetése e társaságcsoport működésétől függ. 
– A kusza tulajdonosi viszonyok kiindulópontja a cég 2004-es privatizációja, mely az akkori szocialista kormány bűne volt. A menedzsmenti funkciók korlátai és a döntésképesség deficitje is erre vezethető vissza. Ezekkel a hátrányokkal érte el a 2022-es energiaár robbanás a Vasműt. 
– Hozzáteszem, Európában már több acélipari mű is leállt a háború és az EU ésszerűtlen szankciós politikája okozta energiaválság miatt. 
– Ebben a helyzetben számomra a munkahelyek megőrzése a legfontosabb, ezért napi kapcsolatban állok a Vasmű menedzsmentjével, információval látnak el a legfontosabb kormányzati intézkedések szükségességéről. 
– Ennek jegyében személyesen kerestem fel Dr. Molnár Krisztián elnök úrral együtt Lázár János építési és beruházási miniszter urat, ahol a Vasmű helyzete mellett a kórház fejlesztéseit is megtárgyaltuk. Sevcsik Mónika asszony, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés igazgatójaként levelet írt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, valamint Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter uraknak. 
– E levél tartalmazta azokat a kormányzati lépéseket, amelyek szükségesek a magyar acélipar válságon való átsegítéséhez. Jómagam is jeleztem mindkét miniszternek ezen intézkedések fontosságát térségünk munkavállalói szempontjából. 
– Szintén Dr. Molnár Krisztián elnök úrral felkerestük Várujhelyi Ferenc államtitkár urat, a NAV elnökét, hogy a Vasmű és a NAV között folyamatban lévő ügyek a törvényes lehetőségek között minél előbb lezárásra kerülhessenek, hogy a Vasmű likviditása javuljon. 
– Ezek közül az egyik ügy szinte azonnal meg is oldódott.  
– A hét folyamán alkalmam lesz további tárgyalásokat folytatni meghatározó kormányzati szereplőkkel a Vasmű helyzetéről. Bízom benne, hogy ezeknek pozitív eredménye lesz.
– Annek ellenére, hogy a Vasmű egy külföldi tulajdonú magáncég, és a problémáit nem mi okoztuk, mindent meg fogunk tenni, hogy az itt dolgozók megőrizhessék munkahelyeiket.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 41 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja. Mindez nem ment volna, ha nem választják meg őket.

MALÉV, repülőtér??

1 dollárért. Szabadult az adóssághalmaztól.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés